Grúzia-Georgia tájain magyar turistaszemmel (1. rész)

Más monda is kapcsolódik e tájhoz.

A magyar korona is a középkori Grúziában készülhetett

Grúziának viharos történelme során görögök, rómaiak, perzsák, bizánciak, arabok, mongolok, törökök, oroszok támadásait, fennhatóságát kellett megélnie. A tatár hordák is többször támadták e tájat. Konsztantin Gamszahurdia – akit a 20. századi grúz irodalom nagy öregeként tartottak számon – az ötszáz bolniszi vitézről szóló regéjében idéz a Timur Lenkről szóló krónikából: „Hadainak se szeri, se száma, többen valának, mint a porszem és a falevél. Lándzsákkal és kardokkal felfegyverkezve kegyetlenkedtek a csatatéren, mint részeg elefántok.”

A mintegy harminc évig regnáló asszony komoly szerepet játszott a történelemben, ügyes politikus, a tudományok, művészet patrónusa, s egy ideig örmény terület királynője is volt.

Udvarában kiemelkedő szerepet játszott Sota Rusztaveli kincstárnokként, tanácsadóként. Az udvari ember elévülhetetlen érdeme, hogy keze alól kerültek ki a grúzok nemzeti eposzaként számon tartott A tigrisbőrös lovag (egyes fordítások szerint A párducbőrös lovag) sorai. A grúzok nagy becsben tartják, ennek jele, hogy az elnöki palota homlokzatán egy sor e műből jelenik meg. Az eposz előhangjában Rusztaveli így ír királynőjéről: „…Dicsérjük Tamara úrnőt… Szeme éj tavát festettem… Áldom én e szempillákat, agát hajfonatokat, piros ajk közt sorakozó csiszoltkristály-fogakat…”. A mű története az Ezeregy éjszaka világába vezet el bennünket, harcok, szerelmek, ármány, fondorkodás eseményein keresztül sugározza szerzője a hűség, a hazaszeretet példáit. Az érzelemnyilvánítás mély, megrendítő ábrázolása jellemzi az írást. Meglepődve olvastam, aztán már szándékosan gyűjtöttem, amikor a mindzsuroknak (a szerelem bolondjainak) – akik igazából kemény férfiak – a könnye hullik, záporozik, könnytengeren eveznek, sírásuk zápor-roham… Akit érdekel az európai reneszánsztól eltérő jellemábrázolás, annak ajánlom elolvasásra a sok strófás művet.

A 12. század az európait megelőző reneszánsz időszaka az országban. Ez időben az egyházi főiskola mellett világi szellemű akadémia is működik. A grúziai reneszánsz a festészetnek is fénykora. A képeken főként Tamar királynő és Építő Dávid király életének részletei jelennek meg. Ebben az időszakban jelentős a kéziratokban a miniatúrák szerepe. Nem feledkezhetünk meg a művészet egy másik ágáról sem: ez időszakban rendkívül magas színvonalúvá fejlődött az ötvösművészet, s vele párhuzamban az égetett zománcművészet.

A majd négy millió főt számláló lakosságban tíznél több nemzetiséget tartanak számon. A népesség túlnyomó többsége ortodox keresztény. A kereszténységet Kolkhiszban – úgy tartja a hagyomány – még az Kr. u-i 1. században Simon és Andás apostolok terjesztették el. Mindaddig a nép e területen a Mithrász kultusz, a zoroasztrizmus, az ókori Perzsiából származó hit, illetve helyi pogány vallások követője volt. A keleti részen, Kartliban Szent Nino térítette a népet. Neki köszönhető, hogy

Magyar nyomdászok a grúz könyvnyomtatás úttörői

A kereszténység felvétele kikényszerítette a saját írás szükségességét is: idegen nyelvű papokkal, idegen nyelvű bibliákkal nehéz volt a hit terjesztése. A hagyomány szerint az örmény írás megalkotója, Mastoc volt a grúz írásjegyek megteremtője is. Mi magyarok is büszkék lehetünk, hiszen: „A grúz könyvnyomtatás két úttörője magyar nemzetiségű volt…” - írta A. Baramidze akadémikus, a Sota Rusztaveli Grúz Irodalmi Intézet igazgatója.

Érdekesen, több száz évet átfogóan foglalta össze Bagdány Sándor a Grúziai utazások című könyvében a grúz magyar kapcsolatokat. A II. András királyunk által vezetett 5. keresztes hadjárathoz a grúz király is csatlakozni kívánt, de a mongolok által veszélyeztetve ezt már nem tehette meg. Julianus barát is járt jelentései alapján e tájon. Mátyás király törökellenes szövetség tagjaként tárgyalt Grúziával, 1596-ban Erdély és Grúzia szövetséget kötött a törökök ellen. II. Rákóczi Ferenc is tárgyalt grúz nobilitásokkal. Egy Kaukázusba vetődött kuruc tiszt, Turkoly Sámuel ránk maradt levelében Grúzia szokásait írta le. Koháry János a színjátszást, Martini Sámuel a borászatot, Reineggs Jakab a bányaipart és az egészségügyet újította meg. Az utóbbi a 18. század második felében, a nagyszombati egyetemet végezte orvosként, kalandos élete során volt vándorszínész, az aranykészítés titkát kutató. A könnyelmű Koháry gróf segítőtársaként utazott a nagyvilágban, kimentve gazdáját számtalan reménytelen helyzetből. Grúziában elszakadt társától, s a király bizalmát elnyerve, annak tanácsadója lett. Majdnem ellene szőtt ármánykodás áldozatává vált, ezt szerelmese, Kettavan királylány megakadályozta, s a magyar orvos – Jakub bej néven – az ország első emberei közé emelkedett.