Jellegzetes grúz hegyvidéki táj
Fotó: Csermák Judit
Az egykori szovjet tagállam, a Fekete-tenger keleti partján elterülő ország több évezredes, változatos történelmébe magyar szálak is beleszövődtek. Grúziai turistaútjainkon nem csak a magas hegyeket, a termő alföldeket, a szelíd szőlődombokat és a félsivatagi tájakat csodáltuk meg, hanem az ország igen gazdag történelmi örökségét is. A három cikkből álló sorozat első része a grúzok történelmébe kalauzol.
2025. szeptember 12., 08:082025. szeptember 12., 08:08
2025. szeptember 12., 08:502025. szeptember 12., 08:50
Az országot Grúziaként emlegetjük, Révai Lexikonunk azonban a görögök által adott Georgia néven tartalmazza, önmagukat Szakartvelonak hívják. Nehezíti a helyzetet, hogy a nyugati terület ókori elnevezése Kolkhisz, míg a keletié Ibéria, Kaukázusi-Ibéria volt. Sokáig kellett várni az egységes Grúzia létrejöttére.
Az országban tengerpart, a Nagy- és Kis-Kaukázus több ezer méter magas hegyei – a terület több, mint fele ezer méternél magasabban fekszik a tengerszintnél –, termő alföldek, szelíd szőlődombok, félsivatagi tájak fogadják a keresztül utazót. A hagyomány úgy tartja, a különböző népek sorban álltak, amikor a Teremtő a Föld területeit kiosztotta. A grúzokról elfelejtkezett. Letekintvén mit látott? A grúz nép vidáman mulatott, bort ivott, dalolt, énekelt. Nohát, gondolta, az ilyen jó kedélyű népnek odaadom azt a szép területet, amit magamnak tartottam fenn. Ezért oly változatosak Grúzia tájai. Lermontov A cserkesz fiú című elbeszélő költeményében így érzékelteti: „… Magas hegyek hófödte ormán…”, később: „Mint pompás szőnyeg, tündeszép/ Virágzó Grúziának völgye…”
Grúziai látkép turistákkal
Fotó: Csermák Judit
Más monda is kapcsolódik e tájhoz.
Ekkor Poszeidón báránnyá változtatta, s nászt ülvén vele, a lány megszülte az aranyszőrű kost. Az állat két halálra ítélt görög királyi gyermek megmentésére sietett, hogy Kolkhiszba vigye őket. Itt feláldozták az aranygyapjas kost, lenyúzott bőrének ellenség-távol tartó hatást tulajdonítottak. A görög argonauták – akik Argó nevű hajójukról kapták nevüket – indultak megszerzésére, útjuk során ezernyi kalandot átélve. Vezetőjüket a varázserővel rendelkező Médeia királylány segítette a kost őrző sárkány legyőzésében.
Tbiliszi, a grúz főváros madártávlatból
Fotó: Csermák Judit
Grúziának viharos történelme során görögök, rómaiak, perzsák, bizánciak, arabok, mongolok, törökök, oroszok támadásait, fennhatóságát kellett megélnie. A tatár hordák is többször támadták e tájat. Konsztantin Gamszahurdia – akit a 20. századi grúz irodalom nagy öregeként tartottak számon – az ötszáz bolniszi vitézről szóló regéjében idéz a Timur Lenkről szóló krónikából: „Hadainak se szeri, se száma, többen valának, mint a porszem és a falevél. Lándzsákkal és kardokkal felfegyverkezve kegyetlenkedtek a csatatéren, mint részeg elefántok.”
A beszélő nevet viselő Építő Dávid király, s az őt követő erőskezű uralkodó lll. György alapozta meg apjaként Tamar királynő trónra lépését.
Természeti csoda. A Grúziába látogató turistákat geológiai érdekességek is vonzzák
Fotó: Csermák Judit
A mintegy harminc évig regnáló asszony komoly szerepet játszott a történelemben, ügyes politikus, a tudományok, művészet patrónusa, s egy ideig örmény terület királynője is volt.
Udvarában kiemelkedő szerepet játszott Sota Rusztaveli kincstárnokként, tanácsadóként. Az udvari ember elévülhetetlen érdeme, hogy keze alól kerültek ki a grúzok nemzeti eposzaként számon tartott A tigrisbőrös lovag (egyes fordítások szerint A párducbőrös lovag) sorai. A grúzok nagy becsben tartják, ennek jele, hogy az elnöki palota homlokzatán egy sor e műből jelenik meg. Az eposz előhangjában Rusztaveli így ír királynőjéről: „…Dicsérjük Tamara úrnőt… Szeme éj tavát festettem… Áldom én e szempillákat, agát hajfonatokat, piros ajk közt sorakozó csiszoltkristály-fogakat…”. A mű története az Ezeregy éjszaka világába vezet el bennünket, harcok, szerelmek, ármány, fondorkodás eseményein keresztül sugározza szerzője a hűség, a hazaszeretet példáit. Az érzelemnyilvánítás mély, megrendítő ábrázolása jellemzi az írást. Meglepődve olvastam, aztán már szándékosan gyűjtöttem, amikor a mindzsuroknak (a szerelem bolondjainak) – akik igazából kemény férfiak – a könnye hullik, záporozik, könnytengeren eveznek, sírásuk zápor-roham… Akit érdekel az európai reneszánsztól eltérő jellemábrázolás, annak ajánlom elolvasásra a sok strófás művet.
A 12. század az európait megelőző reneszánsz időszaka az országban. Ez időben az egyházi főiskola mellett világi szellemű akadémia is működik. A grúziai reneszánsz a festészetnek is fénykora. A képeken főként Tamar királynő és Építő Dávid király életének részletei jelennek meg. Ebben az időszakban jelentős a kéziratokban a miniatúrák szerepe. Nem feledkezhetünk meg a művészet egy másik ágáról sem: ez időszakban rendkívül magas színvonalúvá fejlődött az ötvösművészet, s vele párhuzamban az égetett zománcművészet.
Ötvösremek nyaklánc a Kr. u. 2. századból
Fotó: Csermák Judit
Az első grúz zenei emlék Xenophón görög történetíró művében szerepel. A kereszténység felvételével az egyházi zene is kialakult, sőt oktatatták is a működő akadémiákon. A grúz népzene erős török hatást mutat. A rövid ideig tartó fénykort ellenséges támadások zúzták szét.
Tényleges függetlenségét az ország – a Szovjetunió széthullása után – 1991-ben nyerte el, azonban sok értelmiségi kivándorolt, így nem volt könnyű az új állam megteremtése. 1992-ben polgári forradalom zajlott a szovjet és a nyugati befolyást remélő pártok egymásnak feszülésével. 1992-2003-ig az egykori szovjet külügyminiszter, Sevarnadze, a rózsás forradalmat követően Szaakasvili lett az elnök. Személye a Szovjetunió kereskedelmi embargóját vonta maga után. A 2008-ban kirobbant grúz-orosz háborús konfliktus következményeként az ország két területe Abházia és Dél-Oszétia szakadár részekké váltak.
Misztótfalusi Kis Miklós metszette grúz betűk lenyomata (1702-1705) az Erdélyi féniks című könyvben
Fotó: Csermák Judit
A majd négy millió főt számláló lakosságban tíznél több nemzetiséget tartanak számon. A népesség túlnyomó többsége ortodox keresztény. A kereszténységet Kolkhiszban – úgy tartja a hagyomány – még az Kr. u-i 1. században Simon és Andás apostolok terjesztették el. Mindaddig a nép e területen a Mithrász kultusz, a zoroasztrizmus, az ókori Perzsiából származó hit, illetve helyi pogány vallások követője volt. A keleti részen, Kartliban Szent Nino térítette a népet. Neki köszönhető, hogy
A szovjet korszakban az egyház csak megtűrt volt, 1991-től azonban a grúz ortodox egyház még jobban erősíti az identitástudatot.
Azt tapasztaltam, hogy a vallás a fiatalok körében is a mindennapi élet része.
A meglátogatott templomokban tömegek gyújtottak imádságukhoz gyertyát, álltak meg tisztelettel adózva szentek ikonjai előtt.
Annak is tanúja voltam, amikor fiatal emberek reggel, munkába menet, megpillantva templomuk tornyát, a járdán megállva fejezték ki hódolatukat a szent hely felé fordulva.
Grúzia zászlajában fehér alapon öt piros kereszt található, az ország védőszentje az ország címerében is ábrázolt Szent György.
Tamar királynő ábrázolása A tigrisbőrös lovagban (Zichy Mihály műve)
Fotó: Csermák Judit
A kereszténység felvétele kikényszerítette a saját írás szükségességét is: idegen nyelvű papokkal, idegen nyelvű bibliákkal nehéz volt a hit terjesztése. A hagyomány szerint az örmény írás megalkotója, Mastoc volt a grúz írásjegyek megteremtője is. Mi magyarok is büszkék lehetünk, hiszen: „A grúz könyvnyomtatás két úttörője magyar nemzetiségű volt…” - írta A. Baramidze akadémikus, a Sota Rusztaveli Grúz Irodalmi Intézet igazgatója.
A mesternek a fejedelem elküldte saját elképzelését, mire ő így reagált: „Én pedig nem approbalván azt a’ formát: más, módosabb betűket tsináltam nékiek: mellyen igen örültenek.” Ez a minta a történelem viharai miatt nem jutott el Tbiliszibe. A fővárosban azonban VI. Vahtang király 1707-1708-ban nyomdát létesített. Ekkor érkezett az erdélyi Istvánovics Mihály, aki ott tartózkodása három éve alatt felszerelt egy műhelyt és elkészítette a betűmintákat, amelyekkel egyházi, világi és tankönyveket egyaránt kiadtak. Tíz fennmaradt grúz nyelvű kiadvány őrzi a magyar nyomdász aláírását: „Mihály István fia magyar, Valahiából”.
Az aranygyapjas kos legendáját megörökítő szobor
Fotó: Csermák Judit
Érdekesen, több száz évet átfogóan foglalta össze Bagdány Sándor a Grúziai utazások című könyvében a grúz magyar kapcsolatokat. A II. András királyunk által vezetett 5. keresztes hadjárathoz a grúz király is csatlakozni kívánt, de a mongolok által veszélyeztetve ezt már nem tehette meg. Julianus barát is járt jelentései alapján e tájon. Mátyás király törökellenes szövetség tagjaként tárgyalt Grúziával, 1596-ban Erdély és Grúzia szövetséget kötött a törökök ellen. II. Rákóczi Ferenc is tárgyalt grúz nobilitásokkal. Egy Kaukázusba vetődött kuruc tiszt, Turkoly Sámuel ránk maradt levelében Grúzia szokásait írta le. Koháry János a színjátszást, Martini Sámuel a borászatot, Reineggs Jakab a bányaipart és az egészségügyet újította meg. Az utóbbi a 18. század második felében, a nagyszombati egyetemet végezte orvosként, kalandos élete során volt vándorszínész, az aranykészítés titkát kutató. A könnyelmű Koháry gróf segítőtársaként utazott a nagyvilágban, kimentve gazdáját számtalan reménytelen helyzetből. Grúziában elszakadt társától, s a király bizalmát elnyerve, annak tanácsadója lett. Majdnem ellene szőtt ármánykodás áldozatává vált, ezt szerelmese, Kettavan királylány megakadályozta, s a magyar orvos – Jakub bej néven – az ország első emberei közé emelkedett.
Ortodox keresztény templom, az áhÍtat tere
Fotó: Csermák Judit
Déchy Mór geográfus – aki a Magyar Földrajzi Társaság alapításában is részt vett – hét expedíciót vezetett a Kaukázusba. Magyar művész is hírnevet szerzett itt, Zichy Mihályt – aki Művészeti Lexikonunk megfogalmazása szerint festő, grafikus, az illusztrálás és rajzművészet nagy magyar mestere és úttörője – a grúzok nemzeti festőjükként tartják számon A tigrisbőrös lovaghoz készített illusztrációiért.
(Folytatjuk)
A külföldön nyaralók számára Grúzia kevésbé ismert ország, ám turizmusa előtt biztosan nagy jövő áll: szubtrópusi klíma, hegyek, több ezer éves történelem, nagyszerű tengerpart, különleges ételek és borok. Grúziai úti élményeinket foglaltuk össze.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!