Eltűnő román közösségek a Balkánon – Brüsszelben kongatták meg a vészharangot

A mostani meghallgatás beszámolóit és a megfogalmazott elvárásokat, leveleiket így hivatalos úton is eljuttatjuk az európai intézmények döntéshozóihoz.

Balkáni megoldás: nincs román nyelvű anyanyelvi oktatás Szerbiában

Predrag Balašević elsősorban a timoki románság – fogalmazása szerint a történelmi szláv megnevezés szerint vlachok – veszélyeztetett helyzetére hívta fel a figyelmet, amelynek jelenleg a legfőbb oka a kontrollálatlan arany- és rézbányászat.
– Mekkorára tehető a timoki román népesség, vannak-e konkrét adatok ezt illetően?
Predrag Balašević: A népszámlálások keretében közösségünk tagjainak többsége vlachnak deklarálja magát, a többiek románnak, ahogyan a hétköznapi anyanyelvű kommunikációban szokásos. Becslések szerint mintegy 250 ezerre tehető a térségben élő románság létszáma. Ugyanakkor a történelmi körülmények miatt, a mintegy kétszáz éves asszimilációs folyamat eredményeként sokan szerbnek vallják magukat, abeli meggyőződésük miatt, hogy Szerbiában kizárólag csak a többségi nemzethez tartozó tagként lehet létezni.

– Miként nyilvánul meg az Ön által említett asszimiláció?
P. B.: Az Oszmán Birodalom alóli felszabadulást követően a mi térségünk Szerbiához került, amelynek ugyan sohasem volt konfliktusa Romániával, de a szerb adminisztráció intenzíven ügyködött közösségünk asszimilációjának érdekében. Elsősorban megtagadták közösségünktől az anyanyelvi oktatás lehetőségét, az istentiszteletek anyanyelven való megtartását, keresztneveink és vezetékneveink erőszakos szerbesítése is az asszimilációt szolgálta. A felsoroltak is az okai annak, hogy a közösség létszámának pontos meghatározása nehézségekbe ütközik.

Sajnos ma közösségünk nemcsak etnikai identitásának elvesztésével néz szembe, hanem azzal a lehetőséggel is, hogy fizikailag eltűnik ezekről a területekről.

– Beszámolójában felhívta a figyelmet a bányatevékenységek veszélyeire is. Ez miben nyilvánul meg?
P. B.: Ennek oka a réz- és aranyérc ellenőrizetlen kitermelése Bor és Majdanpek településeken, amelyet a kínai Zijin vállalat végez. Ez 2018-ban vált lehetővé, amikor a szerb kormány eladta az RTB Bor bányászati és kohóipari komplexumot a Zijinnek, és lehetővé tette a vállalat számára, hogy földet és más magántulajdont vásároljon a nagyrészt román nemzetiségű állampolgároktól, a meglévő törvények megváltoztatásával és az alkotmány súlyos megsértésével.

Mérgező aranybányászat kínai kézben

– A beruházások nem a térség fejlesztését szolgálják?
P. B.: A lehető legintenzívebb kitermelés érdekében a régió levegője a világ egyik legszennyezettebbé vált. A lakosok naponta rákkeltő részecskéket lélegeznek be, ami a rák, az asztma és más súlyos betegségek meredek növekedését okozza. Bárki, aki ellátogat Borba, tanúja lehet a riasztó helyzetnek – elég csak rápillantani a városban található nagyszámú gyászjelentésre, amelyek között egyre több a fiatal.

• Elsősorban Zagubica településre gondolunk, ahol mérgező cianid segítségével tervezik az arany kitermelését.

• Egy ilyen technológia a környezet tartós pusztulásához vezetne, és katasztrofális következményekkel járna a lakosság, valamint a növény- és állatvilág számára.

• Megjegyezzük, hogy ezek az esetek sértik az Alkotmány 78. cikkét, amely tiltja az olyan intézkedések megtételét, amelyek mesterségesen megváltoztatnák a lakosság nemzeti összetételét azokon a területeken, ahol hagyományosan és jelentős számban élnek nemzeti kisebbségek tagjai.

• Ezért felszólítjuk az összes illetékes hazai és nemzetközi intézményt, szervezetet és magánszemélyt, hogy akadályozzák meg Szerbia ezen részének további pusztulását a természeti erőforrások katasztrofális és ellenőrizetlen kiaknázása révén, és segítsék népünket a túlélésben azon a területen, ahol évszázadok, sőt évezredek óta őshonos népességként élnek.

Milutin Kokoranović, a Szerbiai Románok Kongresszusa elnöke a külföldi cég tevékenységének következményeire világított rá: a termőföldek, lakóhelyek vagy más területek módszeres kisajátítása ellen tehetetlen a helyi tulajdonos lakosság, ami az egész közösségi emlékezetet rombolja. Példaként említette a kegyhelyek, temetők áthelyezését és felszámolását. Így tűnt el a háborús hősként többször kitüntetett, a közösségben nagy tiszteletnek örvendő nagyapjának sírja is. Az idegen munkaerő betelepítése a helyiek elvándorlását eredményezi, mivel hagyományos munkakörük megszűnik, a bányászat pedig idegen foglalkozási kör számukra, sem tapasztalatuk, sem képzettségük nincs ezen a téren.

Krivánszky Miklós, Brüsszel