Pap István rendszerváltó tanácsai

A rendszerváltás előtt két-három esztendővel történt: a Bukarestben megjelenő mezőgazdasági hetilap, a Falvak Dolgozó Népe külső munkatársaként kisállatokról szóló sorozatot közöltem, amikor a szerkesztő azt tanácsolta, jó volna, ha meglátogatnám jeles erdélyi magyar állattenyésztési szakírónkat, dr. Pap Istvánt. Diákként úgy készültem a találkozóra, mint Mikszáth Kálmán hályogkovácsa. Annál nagyobb volt viszont a meglepetésem, amikor a professzor kolozsvári, Szélső utcai családi házában délután ötkor elkezdődött beszélgetésünk valamikor éjfél táján ért véget. Azon szerencsés emberek körébe kerültem, akit a jeles agrártudós megkedvelt: baráti kapcsolatunk Pista bácsi 1994-es haláláig tartott. 

Tizenhárom megjelent szakkönyve, mintegy ezer szakcikke és sok száz előadása, tévésorozata már életében élő legendává tette a Kolozsvári Agrártudományi Egyetem nyugalmazott tanárát. A székely tanítóházaspár gyerekeként, Pap István 1915. február 23-án Verespatakon született, élénk észjárását Alsóboldogfalván észlelték szülei, ahová a Mócvidékről helyezték át őket a trianoni döntés után. A székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban érettségizett fiatalember a kolozsvári Ferdinánd király egyetem matematika szakán tanult, majd átiratkozott a Mezőgazdasági Főiskolára. A gazdasági válság nehéz éveiben a Kolozsvárra került szegény sorsú székely fiatalokhoz hasonlóan sokat éhezett. Kiváló képességeit azonban tanárai hamar felismerték, így a negyvenes évek elején tanársegéd lett a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán. Ígéretesen induló oktatói pályáját az orosz hadsereg törte derékba: civilként négy éves szibériai hadifogságra hurcolták el. Életben maradását annak köszönhette, hogy egy orosz nyelvű lapból megtanult oroszul, és ő lett a parancsnokság és a rabok közötti tolmács. A baloldali eszmékkel barátkozó fiatalember a Szovjetunióban döbbent rá a kommunizmus igazi arcára. Lesújtó tapasztalatai egész életére nagy hatással voltak. A negyvenes évek végén visszahívták ugyan tanítani az Agronómiára, 1975-ös nyugdíjazásáig azonban nem a szerteágazó tudását megillető elismerésben részesült. Kiváló elemző és rendszerező képessége rendszerkritikus szemlélettel párosult: a pártvezetők azért tolerálták szókimondó természetét, mert a mezőgazdasági tudományok polihisztoraként igényt tartottak hatalmas munkabírására és tudására.

Kolozsvári emlékezés a tudósra
Az akadémikus halálának huszadik évfordulójára emlékezett Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Agrártudományi Szakosztálya. A Házsongárdi temetőben, a családi sírboltnál tartott koszorúzást követően az EME Jókai utcai előadótermében a résztvevők megtekintették Bódis Andrásnak, a kilencvenes évek elején készült tévéinterjúját dr. Pap Istvánnal. A beszélgetést a jeles agrárszakember akadémiai kitüntetését követően több mint húsz évvel ezelőtt rögzítette a kamera. A Művelődés Kiadó gondozásában megjelent Pap István Brüsszeli levelek című könyvét a kiadó igazgatója, Szabó Zsolt és Makkay József újságíró mutatta be. Pap István családtagjai, közeli és távolabbi ismerősei, egykori diákjai és tisztelőinek népes tábora jelenlétében megtartott ünnepi megemlékezésen Farkas Zoltán, az Agrártudományi Szakosztály elnöke, a könyv előszavának szerzője beszélt agrártudósunk életútjáról.

Az Állattenyésztési Tanszéken minden létező tantárgyat képes volt előadni, diákjai rajongtak érte. Oktatói munkája mellett Erdély-szerte igénybe vették utolérhetetlen üzemszervezői tudását az anyagi gondokkal küszködő mezőgazdasági termelőszövetkezetek és állami mezőgazdasági vállalatok talpra állításában. A Román Televízió bukaresti magyar adásának Dálnokról jelentem című gazdasági, mezőgazdasági tényfeltáró műsorában a szocialista gazdálkodás hátulütőiről értekezett: a sorozat megúszta a cenzúrát, Pap István pedig egész Erdély ismert és elismert mezőgazdászává vált.

A rendszerváltás hajnalán írt memoár-kézirata – amely nemrég jelent meg könyv formájában Kolozsváron –, Pap István váteszi tehetségére is rávilágít. A kommunizmus utolsó éveiben, Belgiumban élő lányát meglátogató Pap István 1989 telén-tavaszán elmélkedik arról a rendszerváltásról, amely Magyarországon éppen, hogy bomladozik, Romániában azonban még semmi jele. Könyvében megtaláljuk azokat a leveleket, amelyeket rendszerváltó magyar politikusokhoz írt. Arra inti őket, vigyázzanak a gazdasági átmenetre: Nyugat nem azért jön, mert különösebben szeret minket, hanem érdekei vezérlik. Pap István 1989-ben előre látta az ipar és a mezőgazdaság összeomlását, és azt is, hogy a romokon nehéz lesz az építkezés.

A húsz éve elhunyt agrártudós mezőgazdaságról, iparról, családról, nemzetről szóló elmélkedése a Brüsszeli levelek című könyvének tanúsága szerint ma is aktuális.