Orgona a kálnoki padláson

Márk Attila

A háromszéki Kálnok orgonájának építésére vonatkozó első adatok az 1828-as püspöki vizitációs jegyzőkönyvben lelhetők fel. „Az Orgonára adakozottaknak Név-lajstroma”, a lista végén pedig, azt olvashatjuk: „Summa totalis 279.32 Rft. Ezen készpénz és több gabonabéli adományokból készült az orgona 1822 a Megye cassája terhe nélkül.”

Az egyházközség levéltárában található az orgona készítését megörökítő írat a következő szöveggel: „A Kálnoki Nemes Unitaria Szent Ekklézsia számára készítendő orgona csinálására tett önkéntes ígéreteknek és adományoknak specificatioja melyeket tettek az írt Szent Ekklézsianak az Istentisztelet iránt viseltető búzgó tagjai Név szerint: (...)”, majd következik egy 58 névből álló lista. Az adomány végösszege 280.30 Rft. A kézirat továbbá megjegyzi: „Orgona csináló Mester emberek pedig lésznek Szemeriai Gy. Katona Serestely Dávid és Keresztényfalvi N. Márta. Kikis a specificalt 280, a. Kétszáznyolcvan Rforint summáért készítenek templomunkhoz mérsékelve kicsiny Ecclésiánk számára egy tiszteséges 6. az. Hat mutatios Orgonát.Mindezek így létét tulajdon kezünk aláírásával Hivatalos kötelességünk szerint Hitelesítjük. Kálnokon az 1821 esztendőben d-ber 4-dik Napján.” . Dániel Elek főkurátor bejegyzése is érdekes: „Láttam az fennebbi mód szerénti készítése az ujj Orgonának megengedtetik, csakhogy Orgonistáról is gondoskodjék az Ekklézsia.”

Az orgona további története a források szerint egy 1828-as jegyzőkönyvi bejegyzéssel folytatódik miszerint „az orgona concordálásáért az Orgona Mesternek” 1 forint 90 krajcárt fizetett az egyházközség. Valószínű, hogy hibákat észleltek, mert 1830-ban olvashatjuk: „Az orgona hibáit megvizsgálóra költött...”. 1833-ban orgonaszíjt cseréltek ami egy forintjában került az egyházközségnek a jegyzőkönyvi adatok szerint.

Az 1860-as évből a következő bejegyzést olvashatjuk: „Névsora azon egyénekről kik az 1860-as év szeptember 28-án az orgona reparatiojára ajándékoztak úgy mint: (...)”, majd következik egy 39 névből álló lista, az összeg pedig 30 forint 96 krajcár. Az összeg léptéke szerint nagyobb javításról lehetett szó, amiről, sajnos egyéb bejegyzés nincs. 1879-ben, az akkori kántortanító, Kovács Mózes indítványára egy orgonaalap létrehozását szorgalmazták. „Az orgona alap, melyet 1879 elején alapítottak egy táncvígalom jövedelméből Kovács Mózes és ifj. Gyöngyösi Károly urak. Áll jelenleg 3Ft, 83 krc-ból.” Az év végi bejegyzés szerint pedig „Orgona alapba 5 forint és évi kamatja 40 krajcár.”

Az 1881-es évtől, jegyzőkönyvi és levéltári adatok hiányában, nem tudunk az orgona további életéről egészen az 1930-as évekig, amikor a templom renoválásáról megírt összefoglalóban a következő adatokat találjuk: „Mindezek után az is nagyon valószínű, hogy az egyházközségnek egy új orgona-harmoniumot kell vennie, mert a jelenlegi orgona rendkívül gyenge, régi faszerkezetű és szú-ette s aligha bír ki egy javítást s azt alaposan érdemli meg. Ez megint 30-40 ezer lej kiadást jelent, aminek fedezete a Nőegyletnek eleddig kb. 15.000 leje.”

Az 1938. augusztus 17-én kiállított jegyzőkönyv szerint: „Folyó hó. 21-én kedden az orgonaépítő kijön, hogy az orgonát leszerelje. Gondoskodandó, hogy 3 ember álljon rendelkezésére”. Ugyancsak e forrásból tudjuk, hogy az orgona leszerelése 460 lejbe került. Valószínű, hogy a még felhasználható részeket elvitték, mert a darabjai ma is megvannak a templom padlásán. A keblitanács régóta fontolgathatta a templom renoválását, hisz az 1935, június 2-án tartott istentisztelet után mutatták be az egyházközségnek a templom renoválására, a kazettás mennyezet megújítására készített tervet. E módosítások mellett szó esik az orgonáról is, és azt is megtudjuk, hogy az egyházközség miért vásárolt ideiglenesen harmóniumot az orgona helyett. „Az orgona a baloldali karzatra fog felszereltetni. A jelenlegi orgona a jobboldali karzatról természetesen le fog szereltetni, a másik oldalra azonban csak úgy lesz áttéve, ha áthelyezése kis összeggel és garancia mellett történhetik meg. Ellenkező esetben egy harmonium fog vétetni s az fog használtatni az új orgonáig.” Sajnos, új orgona nem készült, és az az egyházközség által vásárolt Eischenk-harmónium ma rossz állapotban van.

Itt akár véget is érhetne a kálnoki orgona története, de nézegetve a templom padlásán készült képeket, talán folytatódhatna, ha a megmaradt orgonarészeket megtisztítanák és mint a múlt emlékét egy neki méltó helyen őriznék.