Krúdy Gyula, a pesti éjszaka bohémje

Ha a Vörös postakocsi vagy a Szindbád szóba kerül, nagyon sokan kapásból rávágják, hogy Krúdy Gyula írta. Csakhogy a hihetetlenül termékeny író ennél jóval nagyobb életművet hagyott az utókorra, bár népszerűsége igen hullámzó volt már életében is.

Apja, a jómódú nyíregyházi ügyvéd – környezete nem kis megrökönyödésére – tíz gyermeket nemzett szobalányának, közülük Gyula volt az első. Szülei csupán 1895-ben házasodtak össze, amikor Krúdy – még csak kamaszként – már ismert hírlapíró és novellista volt. Furcsa eset hozta meg számára a hírnevet: 1894-ben Tuzséron egy amatőr hipnotizőr médiuma hipnotizálás közben összeesett és meghalt – Krúdy tudósítását pedig átvette a kor európai sajtója.

Krúdy Gyula esetében egyértelmű volt a pályaválasztás. Már a szatmárnémeti gimnáziumban elhatározta, hogy író lesz, bár szülei inkább nagykövetet vagy szolgabírót szerettek volna faragni belőle. „Hírlapírónak szöktem el a szülői háztól, vidéki színésznőbe bolondultam, boldog voltam, művész voltam, ittam, mulattam, szerettem, nem is tudom, hogy mi történt velem...” – írja később. Iskolás éveiben már „sajtóirodát” alapított, riportsorozatot írt a Pesti Naplónak.

Tanárai szinte könyörögtek a tehetséges fiatalembernek, hogy legalább a vizsgáit tegye le, a rábeszélés végül hatott: 1895-ben Krúdy Nyíregyházán érettségizett, ezzel párhuzamosan egy debreceni lap tudósítójaként is dolgozott. Az iskola elvégzése után nem sokkal már Nagyváradon, a helyi napilap szerkesztőségében találjuk, és nem volt még húszéves, amikor megjelenik első novelláskötete Üres a fészek és egyéb történetek címmel.

Pesti éjszakák

A vidéki írónak a Millenniumi ünnepségek adtak okot arra, hogy végül felköltözzön Budapestre. Beleveti magát a főváros éjszakai életébe, éli a művészek bohém hétköznapjait. És közben rengeteget ír. A századfordulóra már félezer novellája jelent meg, és bár neve ismert volt, Krúdy még távol állt az elismeréstől. Ám ekkor ismét történt valami, ami a reflektorfénybe állította az írót: 1911-ben egy pesti borozóban egy ittas huszártiszt magából kikelve hadonászott kardjával, jobbra-balra fenyegetőzve, hogy felszabdalja a vendégeket. Krúdy hatalmas lelki nyugalommal lefegyverezte a tisztet, a kardot pedig egy lovagias gesztussal átadta egy hölgynek. Innentől kezdve legendák keringtek az író lelki- és testi erejéről, persze a hősiességről szóló szóbeszédet – ma úgy mondanánk, okos marketinghúzással – ő maga is táplálta.

1897-ben megismerkedett a nála hét évvel idősebb Spiegler Bellával, és két évre rá – szülők és barátok féltő intése ellenére – elvette feleségül. Házassága két évtizedig tartott, de hogy ennyi időn át épségben maradt, kész csoda: Krúdy városszerte híres volt nőügyeiről, hetekig tartó mulatozásairól, italozásairól – még ha a történeteknek csak a fele volt is igaz.

 Mégis, első a munka

Nem éppen hízelgő nimbusza ellenére Krúdy rengeteget dolgozott. És még többet dohányzott: „…napi 16 oldalt, Jókai teljesítményét szabta ki magának. Hosszú, gyötrelmes órákig tartó munkája közben csak néha állt meg. Ekkor karjait, ujjait tornásztatta, ropogtatta, s rágyújtott ki tudja hányadik Stambul-cigarettájára” – emlékezett lánya, a második házasságából született Krúdy Zsuzsa.

Kedvenc fiatalkori olvasmánya, az Ezeregyéjszaka hatására Szindbádot választja novellái hőséül. A hős nem más, mint az író alteregója, Krúdy – kissé leegyszerűsítve – rajta keresztül keresi a magyarázatot saját cselekvéseire, hangulataira. Szindbád második útjában Krúdy mintha saját életéről vallana: „Volt gazdag és volt szegény. Szeretett hajadonokat és érett asszonyokat. A legjobb borból ivott, és fillér nélkül ődöngött. Volt hódítóan egészséges, és volt beteg és szomorú… Látott halált, látott születést, esküvőt, házasságtörést és gyilkosságot az erdőben…”

A húszas években szinte teljesen elhallgatták Krúdyt, a sajtóban hajsza indult ellen. Bár 1930-ban megkapta a Baumgarten-díjat és az ezzel járó pénzösszeget, adósságainak kifizetése után ismét nem maradt egy vasa sem. A rendszertelen életmód, a véget nem érő italozás, a töménytelen dohányzás végül megbosszulta magát: 1933 tavaszára az egészsége teljesen leromlott, szíve, gyomra, mája kezdte felmondani a szolgálatot. Mérhetetlen szegénységben tengődött, a lakbérét sem tudta fizetni. Kilakoltatási végzést kapott, villanyát is kikapcsolták, végrehajtók zaklatták.

Krúdy Gyula 1933. május 12-én feladta az örökös küzdelmet, és mindössze 54 évesen eltávozott az élők sorából.