A cremonai hegedűmúzeum: falai között megcsodálhatjuk Antonio Stradivarius hatalmas örökségét
Fotó: Csermák Judit
Az észak-olaszországi Cremona városa kiemelt helyet foglal el a zenetörténetben, hegedűkészítő mesterei már a XVII. században nevet vívtak ki maguknak. A hangszerkészítés hagyománya napjainkban is élő.
2022. augusztus 14., 12:532022. augusztus 14., 12:53
2022. augusztus 14., 12:542022. augusztus 14., 12:54
(Folytatás előző lapszámunkból)
Cremona városára a magyar zenészek mindig különös figyelmet fordítottak. Ezt talán honfitársaink hegedűszeretete motiválta, s az a vágyakozás, hogy egy átlag magyar cigányprímásnak vagy zenekari művésznek elérhetetlenek voltak a város mesterhangszerei.
A magyar hegedűsök doyanje, Hubay Jenő számára is emblematikus helynek számított a Pó-síkságon fekvő település, François Coppée és Henri Beauclair librettója alapján komponálta meg híres kétfelvonásos operáját: A cremonai hegedűst.
A daljáték meseszövésében a konfliktusok elsimulnak, s minden jóra fordul. Talán e mű sikere – no, meg a bevétele – is hozzájárult ahhoz, hogy a művész-zeneszerzőnek 1899-ben sikerült 25 ezer koronáért megvásárolnia egykori jótevőjének, karrierje egyengetőjének, Francois van Halnak a Stradivari-hangszerét.
Antonio Stradivari 1727-ben készült mesterhegedűje
Fotó: Csermák Judit
Kálmán Imre Cigányprímás című, 1912-ben bemutatott operettjének slágerét, a Stradivari-dalt olyan kiváló baritonok vitték sikerre, mint Svéd Sándor és Melis György. A nóta filozofikus kérdésen mereng: „Mi a jobb, és mi a szebb: hegedű vagy asszony?”
A Stradivari-varázs azóta sem lanyhult. Cselenyák Imre, a kiváló író az ezredforduló után publikálta Stradivari című novelláját. Az írás hősei egy hamisítványhoz fűznek hiú reményeket.
Adolphe Mouilleron Antonio Stradivarit ábrázoló metszete
Cremona élete egybeforrott a zenetörténelemmel. Falai között született Claudio Monteverdi, a reneszánsz és a barokk időhatárán alkotó zeneszerző, aki többek között az egyik első operával, az Orfeóval írta be magát a zenetörténelembe. (A zenetörténet Peri Dafneját tartja az első operának, de a mű elveszett.) Monteverdi családja nagy fiának születésekor már egy évszázada a városban élt, a zeneköltő apja jó nevű orvosként tudta támogatni fia taníttatását. Az ifjú tehetség M. A. Ingegnerinél, a katedrális orgonistájánál sajátította el a zeneszerzés alapjait, s már tizenöt évesen egy figyelemre méltó egyházi művel, a háromszólamú Sacrae cantiunculaeval tette le névjegyét az olasz zeneköltők sorában. Kedvenc műfaját, a madrigáljait is itt kezdte komponálni, a nyolc madrigálkötetből négy a városhoz fűződik, az ötszólamú madrigálok második kötetét adta közre utoljára Cremonában. 23 évesen pályája Mantuában folytatódott, és később Velencében ért véget.
Cremona utcáit járva úton-útfélen hegedűkészítők hirdetésével találkozhatunk. Az észak-olaszországi városban a korai mesterek késői utódai – a város történelmi hangulata mellett – hozzájárulnak a nyüzsgő turistaforgalomhoz is.
Professzoráról is ejtsünk néhány szót! Ingegneri polifonikus egyházi zenéje figyelemre méltó a reneszánsz korszak végén, merész dallamvezetése, érzelmi tartalma újdonságként hatott a maga korában. Munkája nagy hatással volt Luca Marenzióra, a nagy madrigálszerzőre és Monteverdire egyaránt. Ingegneri-művet magam is énekeltem, a közgazdasági Egyetem kórusának közkedvelt darabja volt a Velum Templi, a mű a négy evangélista által leírt golgotai jelenetet, Jézus halálát ábrázolja drámaian. Ugyancsak a vidék szülötte Francesco Cavalli, aki korán elhagyta a Cremona melletti szülővárosát, Cremát, s Velencében próbált szerencsét. Itt ért össze sorsa földijével, Monteverdiével, aki tanítványául fogadta. Híres operaszerző vált belőle, XV. Lajos esküvőjén is az ő művét, a Szerelmes Herkulest (Ercole amante) tűzték 1662-ben műsorra. Az 1980-as években igazi szenzációnak számított, amikor a régi zene apostola René Jacobs feltámasztotta, s sikerre vitte Xerxész című operáját. Népszerűségét mutatja, hogy miközben e sorokat írom, a Statira, a perzsa hercegnő című operájából hallgatok részleteket a Bartók Rádióban.
Amilcare Ponchielli orgonistáról, a város szülöttéről nevezték el a cremonai színházat
Fotó: Csermák Judit
S most ugorjunk a romantika korába! A város mellett született a neves operaszerző, Amilcare Ponchielli. A Sant’ Ilario orgonistájaként, valamint a Teatro Concordia másodkarmestereként vett részt Cremona zenei életében. A La Gioconda megálmodója Meyerbeertől és Verditől leste el a színpadi zeneszerzés titkait és Mascagni, valamint Puccini tanáraként adta tovább tudását.
A városi színház természetesen a zeneköltő nevét viseli.
A hangszerekre való „ráhangolás” a híres városi múzeumban folytatódik. A XVI. században épült Palazzo Affaitati-palota értékes hangszergyűjteménynek is otthont ad. A mintegy félszáz vonós hangszer között hegedűket, brácsákat, viola d’amorékat, gitárokat állítottak ki.
A hegedűkészítés történetének igazi szentélye a városban viszont a művészetek palotájában berendezett hegedűmúzeum. Carlo Cocchia olasz építész 1941-ben elkészült munkája részben a cremonai téglaépítés hagyományait eleveníti fel, részben pedig az akkori rezsim által támogatott racionalista építészet irányvonalát követi.
s alkotta meg a ma is használatos hegedűtípust. A család legtehetségesebb tagja, unokája Nicolo volt, aki a két híres dinasztia alapítóinak, Andrea Guarneri és Antonio Stradivarinak is mestere volt. A családfa többi ágán, is olyan híres nevek szerepelnek, mint a Rugeri- és a Bergonzi- dinasztia.
A turisták eligazítását szolgáló, irányjelző táblák a városban
Fotó: Csermák Judit
A leghíresebb cremonai mester – kétségkívül – Antonio Stradivari volt. Első műremekei még Amati mester hatását tükrözték, később a XVIII. század első éveiben már saját stílusban építette hangszereit. A mai mestereknek is például szolgál, hogy a hátlapot jávorfából faragta ki, a tető lucfenyőből, a káva és a tőke fűzfából készült. Hosszú élete során mintegy 1100 hangszert készített. Nagyon nehéz követni hegedűinek sorsát, mivel a hírnév a hamisítók érdeklődését is felkeltette, így számos másolat forog közkézen. A Stradivari „cédulákkal” ellátott hegedűk híre elterjedt a világban.
A múzeumi ábra alapján három fia folytatta hivatását, de nem igazán örökölték apjuk kivételes tehetségét. Stradivari nagyságához egyetlen másik mester ért fel, Guarneri del Gesù, aki nevét arról kapta, hogy remekeit az IHS Krisztus-monogrammal jelölte meg. Míg Stradivari kellő alapossággal dolgozott, Guarneri mester néha igencsak nagyolt, de hegedűinek telt hangzása nem sínylette meg e sietséget, s mesterhegedűinek ára vetekszik a Stradivarikkal.
A múzeum méltó a város hagyományaihoz. A hegedűcsodákat rejtő terem lenyűgözi a látogatókat, az egykori műhelyt bemutató szoba a mesterek mindennapjaiba kalauzol, s az egykori Cremona életét is elénk tárja. Napjaink remekeit egy másik gyűjtemény mutatja be. A hagyományok folytatódnak, s ebben mi, magyarok is letettük a névjegyünket. Az első mestere a Cremonai Nemzetközi Hegedűkészítő Iskolának a magyar származású, Bátaszéken született, Tatár Péter volt, aki a harmincas években gyalog érkezett a városba, és a kezdetekben szűkös körülmények között tengődött. A jelenleg alkotó mestereket – mintegy százhatvanat – egy külön szobában mutatják be. A dicsőségtáblán láthatjuk Stefano Conia, Kónya István és fia, ifj. Stefano Conia fotóját, velük a műhelyükben találkoztunk, s interjút is készítettem a négy évtizede tanító-alkotó neves mesterrel.
Úgy tűnik, a város műhelyeit elárasztják megrendelésekkel a világból, a esterhangszereknek jó ajánlás Cremona városa. Jellemző, hogy a hegedűmúzeum honlapja kínaiul is hozzáférhető.
A pandémia előtti évben például a Monte-verdi-fesztiválra hívták fel a figyelmet a plakátok, hat helyszín tizenhat koncertjére várták a zenebarátokat.
Csermák Judit
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Erdélyben még rétegjelenség a gombatermesztés, de egyre többen látnak benne lehetőséget. A székelyföldi Márton Zoltán gourmet-gombákat termeszt, hírportálunknak arról beszélt, hogyan működik a termesztés, mivel érdemes kezdeni, és meg lehet-e élni belőle.
Dr. Sárosi Arthur, a kolozsvári diakóniai munka egyik meghatározó alakja a rendszerváltás utáni években indult el azon az úton, amely mára Erdély-szerte ismert intézményhálózatot eredményezett.
Pontosan egy héttel azután, hogy megvonta a politikai támogatást a Bolojan-kormánytól, felrobbantva a tíz hónappal ezelőtt összeállt koalíciót, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) folytatta politikai ámokfutását.
A még mindig jó egészségnek és szellemi frissességnek örvendő pedagógus olyan korszakok tanúja, amelyeket a mai nemzedék tagjai elbeszélésekből, vagy csak a történelemkönyvekből ismerhetnek.
A Kolozsvári Magyar Opera immár 5 éve lehetővé teszi erdélyi és partiumi települések lakói számára, hogy megismerkedhessenek a zenés színház varázsával.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Szeles, de többnyire napos napok következnek a térségben: a hét közepén még hűvös marad az idő, a hétvégére azonban jelentős felmelegedés érkezik. Csapadék csak elszórtan fordulhat elő, ugyanakkor az északi szél több napon át erős marad.
Mindössze két hét telt el azóta, hogy az egyik nemzetközi hitelminősítő a politikai instabilitás kockázatára – és annak kedvezőtlen mellékhatásaira – figyelmeztetett Romániával kapcsán, és a politikum tett róla, hogy ez önbeteljesítő jóslattá váljék.
Miközben az éjszakák még jó ideig hűvösek maradnak, fagyra már nem kell számítani, a nappali csúcsértékek pedig elérik a 19–20 Celsius-fokot. Hétvégére azonban mérséklődik a nappali felmelegedés.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!