A rendhagyó olimpiai bajnok

Olimpiai bajnokunk a Zala-megyei Pölöskefőn született 1885. március 13-án Grünfeld Ferenc néven. A pölöskefői mészáros fiaként látta meg a napvilágot, tizenegyen voltak testvérek, de csak heten élték meg a felnőttkort.

A kis zalai faluban azt sem tudták, mi fán terem a sport, míg Ferenc fel nem cseperedett. Ő volt az, aki magasugró állványt eszkábált az apja boltjából szerzett szegek segítségével, egy kő kugligolyót kinevezett súlygolyónak, távolugró gödröt jelölt ki, persze, homok nélkül, és barátaival futáshoz meghatároztak egy útszakaszt a faluban. A győztesnek a jutalom sem maradt el: kapott egy szem medvecukrot.

A latin és a görög szerelmese

Mivel Pölöskefőn nem volt iskola, az elemit a szomszéd faluban, Gelsén végezte. Gimnáziumi tanulmányait hat éven át Nagykanizsán folytatta, majd Zalaegerszegen érettségizett. A budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán szerzett tanári diplomát latin és görög nyelvből. Tibullus a magyar irodalomban című doktori értekezését kitüntetéssel, „summa cum laude” fokozattal ismerték el.

A diploma megszerzése után Rákospalotán kezdte tanári karrierjét, majd kinevezték a zalaszentgróti polgári fiúiskola igazgatójának. Innen hívták be 1914-ben katonai szolgálatra, 32 hónapot töltött a fronton. Többször megsebesült, a kudarccal végződött piavei átkelés után a bakák hozták vissza sebesült hadnagyukat. Haditetteiért megkapta a Vaskorona érdemrendet Ferenc József aláírásával.

Leszerelése után Nagykanizsán tanított, majd Budapesten folytatta, a Mátyás Gimnáziumban. Tanítványai között volt egyebek között Kárpáti Rudolf hatszoros olimpiai bajnok kardvívó és Lemhényi Dezső olimpiai bajnok vízilabdázó.

Még zalai tartózkodása alatt megjelent a Nagykanizsa sportja című írása. Ókori írók műveit tanulmányozta, végül elsőként elvégezte az ókori olimpia történetének összeállítását.

A zsűri elámult

Ekkoriban jutott tudomására, hogy az 1928-as amszterdami olimpián – a korábbi hagyományoknak megfelelően – művészeti versenyt is rendeznek. Mivel a kiírás szerint 20 ezer szót tartalmazó, sporttal kapcsolatos lírai, drámai és epikai művekkel lehetett pályázni, három részre osztva adta be munkáját az Országos Testnevelési Tanácshoz. Azok csak az első részt nevezték be, a többit tájékoztatásképpen küldték el, hogy a bírálók egészében is láthassák a munkát. A 15 pályamű közül a zsűri Az olympiai játékok történetét ítélte a legjobbnak, és Mezőt aranyéremmel jutalmazta. A zsűri véleménye az volt, hogy ilyen alapos munka még sehol a világon nem jelent meg a témában. Dr. Mező Ferenc így emlékezett a győzelemre: „Isten segítségével győztem a versenyen… A messze idegenben felszökött trikolórunk az árbocra és felharsant nemzeti zsolozsmánk, a Himnusz. Életem legszebb percei lehettek volna ezek, de a sors mostohaságából nem lehettem ott. Mindezekhez a magam részéről csak annyit teszek hozzá: minden csalódásért kárpótol amszterdami sikerem, s boldoggá tesz az a tudat, hogy hazámnak is javára lehettem.” Esztergomban értesült olimpiai győzelméről, ekkor határozta el, hogy a továbbiakban a kutatómunkának szenteli életét. Az olympiai játékok története 1929-ben jelent meg magyarul, majd egy évvel később németül is. Ezt több nyelvre történt fordítás követte.

Az olimpiai győzelem magával hozta a tudományos világ elismerését is. Javaslatára a II. világháború után folytatták és be is fejezték az Olümpiában még a fél évszázada elkezdett, és Ernst Curtius göttingai régész által vezetett, de félbehagyott ásatásokat, melyeknek felújítására csak a II. világháborút követően kerülhetett sor.

1945 után bekapcsolódott a magyarországi sportélet indításába, lakása amolyan gyűlésteremmé változott. Itt vitatták meg a teendőket, Mező pedig fáradhatatlanul szervezte a sportéletet.

1947-ben a Magyar Olimpiai Bizottság ügyvezető alelnöke, 1948-tól pedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja lett. Egy időre politikai okokból félreállították, és csak 1953-ban, a Népstadion felavatása után következett be életében kedvező fordulat. Az eseményre Budapestre látogatott Avery Brundage, a NOB elnöke, és felmerült a gondolat, hogy a magyar főváros pályázza meg az 1960-as olimpia rendezési jogát. A feladattal Mező Ferencet bízták meg, Róma azonban túl erős vetélytársnak bizonyult, a nagy álom nem teljesült.

Emlékét megőrizték

Termékenyen publikált, 44 könyve és több száz tanulmánya jelent meg. Kiemelkedik munkái sorából a NOB megbízásából készült Az újkori olimpia címet viselő könyv. Ezt az alkotást a magyaron kívül még öt nyelven adták ki. Igazi közéleti egyéniség, aki szívesen teljesít társadalmi megbízatásokat is.

Mező Ferenc nem sokkal a római olimpia után, 1961. november 22-én halt meg.

Magáról így vallott kevéssel halála előtt: „Az lett az életpályám, ami a kedvtelésem, a rögeszmém, a szenvedélyem volt. A görög kultúra és a sport.” Egyik lányát egyébként Olimpia névre keresztelte.

Nevét számtalan iskola mellett a Mező Ferenc Közalapítvány viseli, melynek célja a nyugdíjas olimpiai és világbajnoki érmes sportolók és özvegyeik, valamint a kimagasló sporteredmények elérésében közreműködő nyugdíjas sportszakemberek erkölcsi és anyagi megbecsülése, támogatása. Tiszteletére indult a Dr. Mező Ferenc Szellemi Diákolimpia a tanulóifjúság körében, a Magyar sport című könyvéből idéztek az országgyűlésben 1998-ban örök mementónak szánva: „Az ifjúság lelkébe csepegtetni a nemes versenyvágyat, megszüntetni vagy legalábbis csillapítani a testvérviszályt, megteremteni, sőt erősíteni az összetartozás tudatát, és tanúságot tenni az istenek iránt való határtalan tiszteletről és az olimpiai békéről.”

A hajdani falusi kisfiú nemzetközileg elismert sportvezető lett. Németül és angolul beszélt, a latint és az ógörögöt tanította is. Az utóbbi nyelv ismerete hozta meg számára a sikert, mert megírhatta az ókori olimpiák történetét. Ami egy nem várt, de megérdemelt olimpiai aranyérmet jelentett Magyarországnak.

Szellemi olimpikonok
Az 1906-os Párizsban megrendezett NOB kongresszuson Pierre de Coubertin terjesztette elő azt a javaslatot, hogy a szellemi kultúra művelőinek a játékokkal párhuzamosan pályázatokat kellene kiírni, amelyek hatására ezen ágak képviselői gyakrabban választanák témáiknak a testkultúrát és a sportot. Az 1912–1948-ig megrendezett szellemi olimpia résztvevőinek, köztük a magyar bajnokoknak az eredményeit is megőrizte a sporttörténelem.

Olimpiai győztes:
1928: dr. Mező Ferenc, irodalom, epika
Második helyezett: 
1924: Hajós Alfréd – Lauber Dezső, építészet 
1932: Manno Militiadész, szobrászat 
Harmadik helyezett: 
1948: dr. Földes Éva, irodalom, epika