
Magyar sóhaj. Elegendő-e vagy sem a nyolcadik hely?
Fotó: MTI/Kovács Tamás
A magyar fiúk által teljesített cél a bravúr kategóriába tartozik, és kiváló eredménynek számít. Az már más kérdés, hogy az eredményt egyetlen kiváló mérkőzésnek (a rivális izlandiak ellen), másrészt a szerencsének köszönheti a csapat.
2023. január 30., 22:262023. január 30., 22:26
2023. január 30., 22:342023. január 30., 22:34
Vasárnap késő este ért véget a svéd–lengyel közös rendezésű 25. férfikézilabda-világbajnokság. Ismét dán sikerrel. A skandináv csapat ugyanis Mikkel Hansen vezetésével immár sorozatban harmadszor ül fel a világ tetejére, vb-n hosszú évek óta senki sem győzte le őket. Utoljára ez éppen a magyar csapatnak sikerült 2017-ben egy negyeddöntő során. Az ezüstérmet a Karabatic által vezetett franciák, a bronzot pedig az olimpián is bronzérmes spanyolok vitték haza a házigazda svédek elől. Ezek azok a csapatok – a norvégekkel együtt –, amelyek a világeseményeken az utóbbi évek meghatározó együttesei.
(a legutóbbi, egyiptomi vb-n éppen a magyarok végeztek az előkelő ötödik helyen), a hetediken az egyiptomi csapat végzett, a nyolcadikra pedig befutott a magyar alakulat.
És itt álljunk meg egy kicsit.
Ez a helyezés ugyanis feljogosítja az együttest, hogy olimpiai kvalifikációs tornán vegyen részt majd a párizsi ötkarikás játékok előtt. Azért írtam, hogy nehezen teljesíthető célt fogalmaztak meg a szövetségnél, mert az erőviszonyokat és a magyar keret összetételét figyelembe véve Mikler Rolandék sajnos már nem tartoznak a világelitbe, az első nyolcba biztosan nem (talán még az első tizenkettőbe sem).
Éppen ezért a fiúk által teljesített cél a bravúr kategóriába tartozik, és kiváló eredménynek számít. Az már más kérdés, hogy az említett eredményt egyrészt egyetlen kiváló mérkőzésnek (a rivális izlandiak ellen), másrészt a szerencsének köszönheti (a többi csapat egymás elleni, számunkra a lehető legjobb forgatókönyv alapján született eredmények miatt). Merthogy a dél-koreaiak, a brazilok és a zöld-fokiak elleni sikereket a „kötelező győzelmek” közé lehet sorolni.
a portugálok héttel, a norvégek nyolccal, a svédek kilenccel, a dánok pedig rekordot jelentő 17-tel verték Bodó Ricsiéket. Az utolsó, Egyiptom elleni vereség pedig ráadásul történelminek is számít, hiszen afrikai csapat még sohasem győzte le eddig a magyar válogatottat. Igaz, a fáraók a legutóbbi olimpián elődöntőt játszottak, játékosaik pedig rendre kiváló európai klubokban játszanak meghatározó szerepet.
És itt a címben szereplő második kifejezés. Mert ha a mutatott játék képét nézzük a többi csapattal szemben, akkor a magyar teljesítmény gyenge. Ami nem is csoda, hiszen a keretben alig van olyan játékos, aki BL-szintű meccseken edződne hétről hétre. Kivételt Bánhidi Bence és részben Rosta Miklós, valamint Mikler Roli jelent, akik a Pick Szeged csapatában játszanak. A veszprémi Zoran Ilics és Ligetvári Patrik, valamint a szegedi Szita Zoli és Bodó Ricsi csupán epizódszerepet kapnak együttesükben. A többiek a Ferencváros, Tatabánya, Balatonfüred játékosai, egyedül Hanusz Egon játszik a Bundesligában, ő éppen idény elején szerződött a Stuttgarthoz. A keret tehát rendkívül vékony, az amúgy sem veretes kezdősort pedig sokkal gyengébb minőségű játékosok tudják pótolni – ezt még Chema Rodriguez szövetségi kapitány is elismerte a világbajnokságot követő interjújában.
Közéjük tartozik például a portugál vagy a tavalyi Eb-n a magyarokat éppen Budapesten alázó holland válogatott. A keret magja főleg az idősebb játékosokon alapul, a fiatalok pedig nem képviselik azt a szintet, amely a világelitben maradáshoz kellene.
A kapusok a nemzetközi mezőnyben a középszintet képviselik, a szélsők Bóka Bendegúzt kivéve gyengék, a két irányító közül Lékai Máté évekkel ezelőtt zseniálisan játszott ugyan, de mára már rajta is látszik a kor, Hanusz Egonnak még rengeteget kellene fejlődnie. Az átlövők közül Ancsin és Bodó meglepően jól játszott, ám a két fiatal, Szita és Ilics, harmatgyenge volt. Éppen ezért egy csapatnak csupán két klasszis beállóval – Bánhidi és Rosta – nem lehet sorozatos tétmeccseket nyernie. Ráadásul az is egyértelművé vált az elmúlt világversenyeken, hogy a nagydarab, lomha mozgású, szaladni nehezen tudó játékosok ideje lejárt. Ma már a beállók is inkább fürgék és soványak, mint súlyosak és körülményesek. Az sem kérdés, hogy azok a csapatok, amelyek a támadásban és védekezésben kettőt-hármat cserélnek (mint a magyar) hátrányban vannak azon együttesekkel szemben, ahol a játékosok meg tudják oldani a védekezést és támadást is. Így simán le tudják rohanni a folytonosan cserélő ellenfelet, könnyű gólokat tudnak dobni a cserék következtében még rendezetlen védelem ellen.
Sajnos, hogy a magyar kézilabdaszövetség valószínűleg ezúttal is inkább az elért eredményt fogja értékelni, és nem a hiányosságokat érzékelni. Különben már rég lépett volna. A csapat élére kinevezett spanyol szakember is elégedetten nyilatkozott a világbajnokságot követően, hiszen arra a kérdésre, hogy hányasra értékeli a csapat teljesítményét, a következőket nyilatkozta: „kilencesre! Bár úgy érzem, a torna végére kicsit elfelejtettük, mi is volt az eredeti célunk: a nyolc közé jutás és az olimpiai kvalifikációs hely megszerzése. Ami sikerült, és nézzük csak meg, mely csapatok maradtak le a negyeddöntőről: Izland, Portugália, Horvátország, Szlovénia, Lengyelország, Szerbia és Brazília, pedig ezek a csapatok nem rosszabbak nálunk. Becsüljük ezt meg, ne legyünk elégedetlenek, mert ezt az eredményt bármelyikünk aláírta volna a világbajnokság előtt.”
Ami valóban így is van, az olimpiai kvalifikációs hely is megvan. Csak kérdés, hogy ezzel a kerettel sikerül-e majd kivívni a selejtezőcsoportban a párizsi részvételt. S ami talán még fontosabb: mikor vesszük észre, hogy a világ kézilabdavilága nemcsak, hogy felzárkózik mögénk, hanem sok esetben el is hagy?
Pár napig még kitart a csapadékos, hűvös időjárás, húsvétra azonban kellemesen meleg, napos idő várható, 20 fok körüli csúcshőmérséklettel.
A bárányhúsból készült étkek sok erdélyi család húsvéti ünnepi menüsorozatának elmaradhatatlan alkotóelemei: ilyen a bárányfejleves, töltött bárány, vagy a belsőségekből készülő bárányfasírt.
Táj, zene és belső képek találkoznak Rácz Magda munkáiban. A Székelyföldről indult alkotó évtizedeken át rajztanárként dolgozott, miközben festett, grafikákat készített és szőtt.
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Tóth László kézdivásárhelyi újságíró halk szavú ember: székely lévén akkor szólal meg, ha van mondanivalója. Úgy tűnik, ez kissé zavarja is, s ha nem kívánja verbálisan közkinccsé tenni gondolatait, azokat papírra veti.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
Feleségként biztosították a hátteret, ápolóként segítettek, fegyvert ragadva csatlakoztak a harcokhoz. Az 1848–49-es szabadságharc asszonyait a korabeli lapokból, a visszaemlékezésekből ismerhetjük. A Teleki Tékában kiállítással tisztelegnek előttük.
Az elmúlt napok kellemesen meleg tavaszias időjárását az előttünk álló egy hétben néhány fokos lehűlés váltja fel, a nappali csúcsértékek nem haladják meg a 11–13 fokot. Erőteljes felhőképződésre, elszórtan esőre, záporokra kell számítani.
Miközben Traian Băsescu volt államfő reálisnak tartja, hogy Irán beváltja fenyegetését, és megtámadja Romániát az amerikai katonai eszközök befogadása miatt, szakértők óvatosságra intenek a kérdésben.
szóljon hozzá!