
Fotó: Szabadi Péter
Nem mindennapi feladatra vállalkozott a Kolozsvári Magyar Opera vezetősége, illetve a rendező-koreográfus-karmester/karigazgató trojka. Ezidáig a színházi munka, a színpadi mozgás, a közös éneklés és együtt táncolás fortélyait, csínját-bínját egyáltalán nem ismerő különböző korú gyermekkel, fiatallal színre vinni egy, már-már „szent” mérceként számon tartott musicalt, mérhetetlen bátorságra és hitre vall. Hogy a siker nem maradt el, az abból is lemérhető, hogy a kolozsvári közönség percekig állva tapsolt a Valahol Európában című musical bemutatójának végén. A gyermekszereplők pedig bizonyították, hogy ők az előadás sava-borsa. Ez a produkció bárhol Európában megcsillogtatná a szemeket, mosolyra húzná az ajkakat, tapsra ösztönözne.
2013. május 24., 13:242013. május 24., 13:24
2013. május 24., 13:272013. május 24., 13:27
A zene, az kell, fújják, éneklik lelkesen felnőtt- és gyerekszínészek közösen a Valahol Európában című musical sláger-betétdalát a Kolozsvári Magyar Opera legutóbbi bemutatóján. Én pedig azt mondom: a musical kell, és elkel Kolozsváron is. Folytatódik az intézmény jó irányú nyitása az úgymond korszerűbb zenés műfajok, a rockopera, musical, rockmusical felé. Vannak és lesznek természetesen fanyalgók is, akik ezt az irányultságot értékveszejtőnek tekintik, de ajánlom a figyelmükbe ezt az új repertoárdarabot. Ebben az évadban még kétszer nyílik alkalmuk megnézni. Feltéve, ha jegyhez jutnak...
Charles Dickens, Victor Hugo, Jules Verne, Molnár Ferenc és William Golding óta tudjuk : gyerekekről írni – tegyük hozzá, nem akármilyen szinten –, gyerekszereplőket megformálni hálás feladat. Oliver Twist (hasonló című regény), Gavroche (Nyomorultak), Nemecsek Ernő (Pál utcai fiúk) vagy Ralph (Legyek ura) csak az ismertebbek azon irodalmi szereplők közül, akik sikert, elismerést hoztak szerzőjüknek. Radványi Gézának, a Valahol Európában című film rendezőjének sikerkovácsai Kuksi (a csibészkedő, de tiszta szívű-lelkű gyerekcsavargó az elmaradhatatlan micisapkájával), Hosszú, Éva alias Suhanc, Pötyi és még sokan mások. Ha már filmről van szó.
De nem arról van szó! Hanem Dés László zeneszerző, Nemes István dalszövegíró, Böhm György, Korcsmáros György és Horváth Péter szövegkönyvírók hasonló című 1995-ben bemutatott, azóta magyar kultmusical rangra emelt daljátékáról, illetve annak kolozsvári premierjéről, amelyet telt házzal játszanak. Nem mindennapi feladatra vállalkozott az opera vezetősége, illetve a rendező-koreográfus-karmester/karigazgató trojka. Harminchárom, ezidáig a színházi munka, a színpadi mozgás, a közös éneklés és együtt táncolás fortélyait, csínját-bínját egyáltalán nem ismerő különböző korú gyermekkel, fiatallal színre vinni egy, már-már „szent” mérceként számontartott musicalt, mérhetetlen bátorságra és hitre vall. Hit abban, hogy képesek lesznek rá. Hit önmagukban, hit a gyermekekben.
A musical kötött műfaj, itt valóban meg kell adni a császárnak azt, ami a császáré. Itt énekelni kell, adott esetben fergeteges vidámsággal, de amennyiben a darab úgy kívánja, melankolikus szomorúsággal, vagy éppen lírai üdeséggel, esetenként drámai szigorúsággal. Itt táncolni kell vadul, szilajul, elegánsan és akrobatikusan. Itt beszélni kell szépen, érthetően, cizelláltan. De hiszen – mondhatnám – ez a feladata a színésznek, énekesnek. Igaz. De annak a 33 gyermeknek? És a velük együtt színpadra lépő felnőtt szereplőknek, akik ezúttal nem velük „egyenlő”, egykorú partnerekkel játszanak? (Játszanak?) Ezért – is – tekintem kihívásnak azt a feladatot, amelyet vállaltak és amelyet sikeresen abszolváltak.
Engedtessék meg nekem, hogy ezúttal a felnőttek produkcióját külön-külön ne értékeljem, mindannyian jól teljesítenek. Talán csak a Suhanc/Éva szerepét megformáló Kerekes Mária intonációját éreztem bizonytalannak a bemutatón, a második előadásra azonban már javított. Az a gondoskodó odafigyelés, amellyel a „nagyok” viseltetnek a kicsik iránt – és nem csak a darab librettójából fakadóan! –, és amely „ lejött” a színpadról, megható, szívmelengető.
A „kicsik” pedig... Nos, ők az előadás sava-borsa. Három nap telt el a bemutató és a második előadás között, mindkettőt láttam. Kíváncsi voltam, sikerül-e a bemutató feszültsége, stressze számlájára írható félszegségeket, bakikat, kisebb hibákat kiküszöbölni. Amelyek amúgy nem voltak túl zavarók, de jobb lenne nélkülük. Jelentem, sikerült. Tánc, zene, ének, prozódia, minden sokkal jobban működött másodszorra. Tulajdonképpen beérett, aminek be kellett érnie. A gyerekszereplő(k) használata – amennyiben jól „használják” őket – filmben, színpadon egyaránt hálás feladat. A kolozsvári előadás esetében pláne bejött. Ennyi könnytől csillogó, meghatódott szempárt, ennyi szipogó orrot én még nem láttam/hallottam a sétatéri teátrumban. De ennyi vastapsoló, a záróéneket/slágerdalt a fellépőkkel együtt éneklő, dúdoló nézőt sem. Mindezt részben magyarázza, hogy a több hónapos munkafolyamat során kolozsvári magyar családok sokasága vált a produkció tevékeny részesévé. Ez az előadás azonban bárhol Erdélyben megcsillogtatná a szemeket, mosolyra húzná az ajkakat, tapsra ösztönözné a kezeket, jobbá tenné a lelkeket.
Mert a zene, az kell.
Bár az ütemtervnek megfelelően halad a fekete-tengeri gázkitermelés előkészítése, jelentős biztonsági kockázatokkal kénytelen szembesülni az európai léptékben mérve is óriási román beruházás.
Három hét Sanghajban egy kínai egyetemen, ahol a színészképzés egészen más alapokra épül, mint Európában. Kasler Viktor és Benkő Boróka számára a nyári egyetem nemcsak különleges szakmai lehetőség, hanem valódi kulturális kaland is volt.
Romániában fokozatosan az elektronikus személyazonosító igazolvány válthatja fel a jelenlegi egészségbiztosítási kártyát. Az átállás azonban nem egyik napról a másikra történik: a két okmány egy ideig párhuzamosan használható.
Az alkotmánybíróság ítélete, amellyel alkotmányosnak minősítette a feddhetetlenségi törvény módosítását, komoly kérdéseket vet fel a visszamenőleges hatály miatt.
A Kolozsvári Református Egyházmegye mintegy negyven gyülekezetből álló közössége idén is saját nyílt nappal kapcsolódott be a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatába.
Pénteken tetőzik a hőség Erdélyben, amikor a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 37 Celsius-fokot. A HungaroMet előrejelzése szerint a szerdai záporok után csütörtökön és pénteken sok napsütésre számíthatunk, majd a hétvégén labilisabbá válik a légkör.
Ha az erdélyi lakásárakat vesszük górcső alá, Kolozsvár továbbra is verhetetlen, és egyben toronymagasan a legdrágább romániai nagyváros. Érdekes aspektus azonban, hogy Nagyszebenben, Nagyváradon és Temesváron is gyorsabban emelkedtek a lakásárak.
Mintegy ötvenmillió uniós polgár tartozik valamely őshonos etnikai vagy nemzeti kisebbséghez, az Európai Unióban még sincs egységes jogi keret e közösségek helyzetének rendezésére. A világ őslakos népeinek nemzetközi napja alkalmából az Európai Bizott
Mesterséges intelligenciával készített álhír nyomán támadtak mentőautóra Kolozs megyében – legalábbis az interneten terjedő beszámolók szerint. Az eset arra figyelmeztet: az MI már nemcsak megkönnyítheti az életünket, hanem veszélyes fegyverré is válhat.
Napos, száraz idővel indul a következő egy hét Erdélyben, a hétvégétől azonban egyre erőteljesebb felmelegedésre kell számítani. A HungaroMet előrejelzése szerint a szerdai 30 fokról jövő keddre 35 fokig emelkedhet a nappali csúcshőmérséklet.
szóljon hozzá!