Fotó: Szabadi Péter
Nem mindennapi feladatra vállalkozott a Kolozsvári Magyar Opera vezetősége, illetve a rendező-koreográfus-karmester/karigazgató trojka. Ezidáig a színházi munka, a színpadi mozgás, a közös éneklés és együtt táncolás fortélyait, csínját-bínját egyáltalán nem ismerő különböző korú gyermekkel, fiatallal színre vinni egy, már-már „szent” mérceként számon tartott musicalt, mérhetetlen bátorságra és hitre vall. Hogy a siker nem maradt el, az abból is lemérhető, hogy a kolozsvári közönség percekig állva tapsolt a Valahol Európában című musical bemutatójának végén. A gyermekszereplők pedig bizonyították, hogy ők az előadás sava-borsa. Ez a produkció bárhol Európában megcsillogtatná a szemeket, mosolyra húzná az ajkakat, tapsra ösztönözne.
2013. május 24., 13:242013. május 24., 13:24
2013. május 24., 13:272013. május 24., 13:27
A zene, az kell, fújják, éneklik lelkesen felnőtt- és gyerekszínészek közösen a Valahol Európában című musical sláger-betétdalát a Kolozsvári Magyar Opera legutóbbi bemutatóján. Én pedig azt mondom: a musical kell, és elkel Kolozsváron is. Folytatódik az intézmény jó irányú nyitása az úgymond korszerűbb zenés műfajok, a rockopera, musical, rockmusical felé. Vannak és lesznek természetesen fanyalgók is, akik ezt az irányultságot értékveszejtőnek tekintik, de ajánlom a figyelmükbe ezt az új repertoárdarabot. Ebben az évadban még kétszer nyílik alkalmuk megnézni. Feltéve, ha jegyhez jutnak...
Charles Dickens, Victor Hugo, Jules Verne, Molnár Ferenc és William Golding óta tudjuk : gyerekekről írni – tegyük hozzá, nem akármilyen szinten –, gyerekszereplőket megformálni hálás feladat. Oliver Twist (hasonló című regény), Gavroche (Nyomorultak), Nemecsek Ernő (Pál utcai fiúk) vagy Ralph (Legyek ura) csak az ismertebbek azon irodalmi szereplők közül, akik sikert, elismerést hoztak szerzőjüknek. Radványi Gézának, a Valahol Európában című film rendezőjének sikerkovácsai Kuksi (a csibészkedő, de tiszta szívű-lelkű gyerekcsavargó az elmaradhatatlan micisapkájával), Hosszú, Éva alias Suhanc, Pötyi és még sokan mások. Ha már filmről van szó.
De nem arról van szó! Hanem Dés László zeneszerző, Nemes István dalszövegíró, Böhm György, Korcsmáros György és Horváth Péter szövegkönyvírók hasonló című 1995-ben bemutatott, azóta magyar kultmusical rangra emelt daljátékáról, illetve annak kolozsvári premierjéről, amelyet telt házzal játszanak. Nem mindennapi feladatra vállalkozott az opera vezetősége, illetve a rendező-koreográfus-karmester/karigazgató trojka. Harminchárom, ezidáig a színházi munka, a színpadi mozgás, a közös éneklés és együtt táncolás fortélyait, csínját-bínját egyáltalán nem ismerő különböző korú gyermekkel, fiatallal színre vinni egy, már-már „szent” mérceként számontartott musicalt, mérhetetlen bátorságra és hitre vall. Hit abban, hogy képesek lesznek rá. Hit önmagukban, hit a gyermekekben.
A musical kötött műfaj, itt valóban meg kell adni a császárnak azt, ami a császáré. Itt énekelni kell, adott esetben fergeteges vidámsággal, de amennyiben a darab úgy kívánja, melankolikus szomorúsággal, vagy éppen lírai üdeséggel, esetenként drámai szigorúsággal. Itt táncolni kell vadul, szilajul, elegánsan és akrobatikusan. Itt beszélni kell szépen, érthetően, cizelláltan. De hiszen – mondhatnám – ez a feladata a színésznek, énekesnek. Igaz. De annak a 33 gyermeknek? És a velük együtt színpadra lépő felnőtt szereplőknek, akik ezúttal nem velük „egyenlő”, egykorú partnerekkel játszanak? (Játszanak?) Ezért – is – tekintem kihívásnak azt a feladatot, amelyet vállaltak és amelyet sikeresen abszolváltak.
Engedtessék meg nekem, hogy ezúttal a felnőttek produkcióját külön-külön ne értékeljem, mindannyian jól teljesítenek. Talán csak a Suhanc/Éva szerepét megformáló Kerekes Mária intonációját éreztem bizonytalannak a bemutatón, a második előadásra azonban már javított. Az a gondoskodó odafigyelés, amellyel a „nagyok” viseltetnek a kicsik iránt – és nem csak a darab librettójából fakadóan! –, és amely „ lejött” a színpadról, megható, szívmelengető.
A „kicsik” pedig... Nos, ők az előadás sava-borsa. Három nap telt el a bemutató és a második előadás között, mindkettőt láttam. Kíváncsi voltam, sikerül-e a bemutató feszültsége, stressze számlájára írható félszegségeket, bakikat, kisebb hibákat kiküszöbölni. Amelyek amúgy nem voltak túl zavarók, de jobb lenne nélkülük. Jelentem, sikerült. Tánc, zene, ének, prozódia, minden sokkal jobban működött másodszorra. Tulajdonképpen beérett, aminek be kellett érnie. A gyerekszereplő(k) használata – amennyiben jól „használják” őket – filmben, színpadon egyaránt hálás feladat. A kolozsvári előadás esetében pláne bejött. Ennyi könnytől csillogó, meghatódott szempárt, ennyi szipogó orrot én még nem láttam/hallottam a sétatéri teátrumban. De ennyi vastapsoló, a záróéneket/slágerdalt a fellépőkkel együtt éneklő, dúdoló nézőt sem. Mindezt részben magyarázza, hogy a több hónapos munkafolyamat során kolozsvári magyar családok sokasága vált a produkció tevékeny részesévé. Ez az előadás azonban bárhol Erdélyben megcsillogtatná a szemeket, mosolyra húzná az ajkakat, tapsra ösztönözné a kezeket, jobbá tenné a lelkeket.
Mert a zene, az kell.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!