Maszek munka

Vallomással tartozom: Laczkó Vass Róbert és Szép András közös szerzői produkciója, a Maszek balladák fél évvel ezelőtti, a 2014-es Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott bemutatóját nem láttam. Ismerve és szeretve az alkotókat, művészi teljesítményüket becsülve sajnálkoztam is eleget a mulasztáson, és vártam az újabb lehetőséget. A türelem pedig ugyebár rózsát, ez esetben az előadóest rögzített, szerkesztett, az eredetihez képest némileg rövidített változatát teremte meg. A Kolozsvári Televízió magyar adásának két szerkesztője Antal Áron és Víg G. Emese voltak az „elkövetők”, az anyagot 2015. január 6-án láthatta először a tévénéző, de azóta is hozzáférhető a YouTube videomegosztó portálon, ha rákattintunk az Erdélyi figyelő/csatorna/maszek balladák címszóra.

Mert ez az anyag megér egy kattintást. És utána többszöri 58 percet az újra és újra megtekintésre, meghallgatásra. Az eredetihez képest valamivel rövidebb változat 38 verset tartalmaz, jó részük megzenésített. Lászlóffy Aladár, József Attila, Nagy Gáspár, Orbán János Dénes, Pilinszky János, Lackfi János, Kovács András Ferenc, Gyurkovics Tibor, Bencze Mihály, Kányádi Sándor, Balla Zsófia, Markó Béla, Oravecz Imre, Szőcs Géza, Demény Péter, Szálinger Balázs, Tandori Dezső, Király László, Karácsonyi Zsolt, Szilágyi Domokos, Demeter Attila, Darvas Szilárd, Király Zoltán, Egyed Emese, Szabó Lőrinc – ők a két előadóművész ihletői. Persze a versek önmagukban is megállják a helyüket, de így, a Laczkó–Szép páros által kínált füzérbe fonva csodálatosan mélyek, élvezetesek, elgondolkodtatók, szépek. Költemények enyhén tömbösítve elsősorban tematikai kritériumok szerint – Erdély, Kolozsvár, történelem, szerelem, transzcendencia, párkapcsolat –, igencsak változatos műfajú zenei csomagolásban. Van itt francia sanzonra utaló Párizsi anziksz, feszes katonai indulóból „suszterbasszusos” háromnegyedbe átlépő Antikatona, a pianissimót és fortissimót dinamikusan használó, hirtelen szünetekkel operáló Ülni, állni, ölni, halni, József Attila lángoló haját idéző vonatzakatolás, Bolyai Jánosnak az őrület határával kacérkodó, látomásos megszállottságát érzékeltető disszonancia, chopini elégikussággal emlékező Csatolmány, tangósan vérbő, többet és többet kívánó Téged hogy abbahagyni, kuplésan lábemelgető, frissen pergő Ne félj, vagy bluesba oltott, rapszodikus Ponyvaregény. Egyáltalán nem mellékesen pedig két igen jól „maszekelő” művész, és két, a munkáját megfelelő alázattal végző, az „opushoz” valóban csak a legszükségesebbeket hozzátevő televíziós szerkesztő, vágó, filmező.

És itt a vallomás vége. Örvendek, hogy megszületett a Maszek balladák előadói est, örvendek, hogy megszületett a Maszek balladák televízióműsor, örvendeni fogok ha megszületik majd a Maszek balladák CD- vagy DVD-változata. Örvendjünk együtt!