
Fotó: Csermák Zoltán
A Fekete Ágnes Alice-szal folytatott beszélgetésünket rendhagyó módon a Niagara-vízesés mellett kezdtük el, és Budapesten fejeztük be. Az ifjú hölgy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán végzett, mesterszakon nemzetközi kapcsolatokból diplomázó 2012 decemberében a Niagara Universityn kapta meg MBA (Master of Business Administration) képesítését.
2013. szeptember 24., 14:492013. szeptember 24., 14:49
– Kaland-, vagy tudásvágy repítette Amerikába?
– A jogi és nemzetközi kapcsolatok tanulmányaim után a gazdasági összefüggéseket is meg akartam alaposabban ismerni. A mai világban a három terület nagyon sok szálon kapcsolódik egymáshoz. A tengerentúli tanulás gondolatával meg kellett barátkoznom, de jövőm szempontjából elengedhetetlennek tartottam. Egy külföldi ösztöndíj újabb perspektívát jelent: kiszakadást a megszokott világból, s rálátást az otthoni életre. A Calasanctius Alapítványnál megszerzett ösztöndíjjal kétszeresen nyertem: az egyetemi tanulmányok mellett egy újabb kultúrát is megismerhettem. Többszintes felvételit követően – a kiváló angol nyelvtudásnak is köszönhetően – a szeptemberi beiratkozás előtt három hónappal értesültem felvételemről. Korábban számos honfitársam végzett a Niagara Egyetemen, s az ő kedvező tapasztalataik alapján választottam a tanintézményt.
– Hogyan barátkozott meg családja a másféléves távolléttel? Féltették vagy bátorították?
– Édesanyám nagyon örült a lehetőségnek, édesapám kevésbé volt lelkes. Nála végül a józan ész döntött, elfogadta érveimet, így támogatta életem nagy lehetőségének megvalósítását. Az indulás előtt mindketten jó szívvel engedtek utamra. Másféléves ösztöndíjat kaptam, visszagondolva ez az intervallum talán az a határ, amit még nagyobb honvágy nélkül élhettem át. Az otthon iránti nosztalgia mégis kísértett: két szemeszter között hazarepültem, így a távollét szüleim számára is elviselhetőbb volt.
– Szívesen látta az Újvilág a messziről érkezett diákot?
– A buffalói repülőtérre egy korábban kint végzett hallgató jött ki elém. A meditációra nem jutott sok idő: a mély vízbe csöppentem, másnap, szombaton már órára kellett mennem. A fogadtatás kellemes meglepetés volt: mindenki mindenben segített, tanácsokat adott, megkönnyítve ezzel is a beilleszkedésemet. Beköltöztem az egyetem kampuszába, hamar megismertem a házirendet, s megkezdtem új életemet. Egy Srí Lanka-i, de Kanadában élő, szintén mesterképzésen tanuló lánnyal kerültem egy szobába.
– A Niagara Egyetem katolikus felsőoktatási intézmény, a francia Paulai Szent Vince szellemiségén alapul. Ez tükröződik az ösztöndíjasok felvételénél is?
– A Niagara University katolikus egyetem, s természetesen őrzi alapítói értékrendjét. Jóllehet nem listavezető Amerikában, mégis nagyon magas szintű képzést nyújt. Jelentkezőkben sincs hiány, s az elhelyezkedési lehetőségek is igazolják a színvonalas oktatást: a végzettek nagy része jó állásban kamatoztathatja a tanultakat. A keresztény életvitel már az ösztöndíj megítélésénél is fontos szempont volt. A Baár–Madas Református Gimnáziumban végeztem, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szereztem diplomát. E tanintézmények hűek nevükhöz, s az amerikai egyetem nevelési elvei is közel álltak mindkettőhöz.
– Mint említette, jól beszélt angolul. Az otthon szerzett tudás anyanyelvi környezetben is megállta a helyét?
– Jó alapul szolgált a felsőfokú nyelvvizsgám, az otthon tanultak a kezdeti nehézségek áthidalásában sokat segítettek. A köznyelvhez az amerikai filmeken keresztül kerültem közelebb. Mindenkinek tudom ajánlani gyakorlásként e módszert, hiszen a szereplők az élő nyelvet beszélik, s a mozikból a szleng is elsajátítható. Az ösztöndíj elején még a kulcsszavaknál elő-elővettem a szótárt, a végére már a házi feladataimnál sem használtam segédeszközt. A hallgatókkal is jól megértettem magamat.
– Hogyan teltek mindennapjai?
– Az amerikai képzésnek megfelelően nemcsak az órán eltöltött idővel, hanem terjedelmes házi feladatokkal is számolni kell. Sokszor csoportos, máskor egyéni leadandó anyagon dolgoztunk, így a tanulás minden napunkat kitöltötte. Természetesen másra is jutott idő, de a jó időbeosztástól függött az életünk. Az órákat esténként vagy szombaton tartják, így, a felhőtlen pihenés ideje a vasárnap. Az első napokban kerestem fel a híres vízesést. A környék lenyűgöző, sokat kirándultunk; kiváló túratársakra találtam a Reutlingenből érkezett német diákokban. Látnivaló is akad bőven, így ha van egy kis szabadidőnk, hamar útnak eredtünk.
– Bizonyára életének felejthetetlen időszakát tölti. Mi kerül be sikerként a naplójába?
– Valóban sikerélményekben gazdagon távoztam. Tanáraink nagyon jó pedagógiai módszerekkel ösztönöztek önállóságra, aktivitásra a diákságot. A kreativitásra építenek, s a kitűnő bizonyítványom számomra is igazolja, hogy jóra használtam a rám bízott talentumot. Az egyetemen a teljes tudás számított, oktatóink az apróbb hibák felett nagyvonalúan hunytak szemet.
– Nemzetközi társaságban dolgoztak nap mint nap. Mely országbeliekkel alakult ki szorosabb kapcsolata?
– Rendkívül színes a diákság és a diákélet. A németekkel mindennap együtt dolgoztam az egyetemi feladatokon és azt követően velük töltöttem a szabadidőm java részét. Ez a baráti kör – mint említettem – sokszor járt együtt kirándulni. Számos franciával barátkoztam össze, sokakat közülük nem is a tanulmányok, hanem az angol nyelv tanulása csábított Amerikába. Természetesen több amerikai és kanadai diákkal is sikerült barátságot kötnöm.
– Jól hangzik az ösztöndíj kifejezés, viszont az amerikai árak is elgondolkodtatók. Elég a havi apanázs a megélhetéshez?
– Szerencsém volt, mert teljes ösztöndíjban részesültem, ami az oktatás, szállás és az étkezés költségeit is fedezte. Noha az amerikai életformához hozzátartozik az autó, de tömegközlekedéssel is megoldható minden. Ezt az utat választottam én is, így végső soron a kiadásaim is minimálisak voltak. Lett volna lehetőség külön munkát vállalni, de én inkább a tanulásra összpontosítottam.
– A mesterkurzus elvégzése után Amerikában mennyire kapós a diplomájuk?
– A tandíj amerikai mértékkel mérve is elég borsos. Így a legtöbb MBA képzésen résztvevő amerikainak a cége fizeti a tanulmányokat, tehát a munkáltatója rövidebb-hosszabb távon számol velük. Többek – diplomával a kezükben – már vezetői posztra is kerültek.
– Otthon is tárt karokkal várták, vagy keményen kell kilincselnie fejvadász cégeknél?
– Fizetés nélküli szabadságon vagyok, így hazatérésem után visszamehettem korábbi munkahelyemre, a budapesti Főpolgármesteri Hivatalba. Meggyőződésem, hogy az Amerikában megszerzett MBA képesítés többet ér az otthoninál. Az ott végzettek angol tudása, ismeretei, fellépése a magyar munkaerő piacon is előnyt jelentenek. A Magyarországon lévő amerikai cégek különösen értékelik a tengerentúli tapasztalatokat, így csak idő kérdése, hogy a hazatérő elhelyezkedjen. Sokat köszönhetek a Calasanctius Alapítványnak és a Niagara Egyetemnek. Akint szerzett tudás és tapasztalat örök érték marad számomra. Azonnali, kézzel fogható haszna is mutatkozott: decemberi hazaérkezésem után két hónappal már feljebb léptem a ranglétrán. Örülök, hogy itthon is megbecsülik amerikai diplomámat, jelenleg a Főpolgármesteri Hivatal Főjegyzői Irodáján dolgozom jogi koordinátorként. Tapasztalatot szerezni a világban, hazatérve az ország javára kamatoztatni a megszerzett tudást: ez az ösztöndíjasok küldetése. Ezt teszem én is.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
szóljon hozzá!