A művésznővel Demény Péter, az esemény társszervezője beszélgetett
Fotó: Nánó Csaba
Á. Toszó Ilona színésznő volt november 17-én a Prospero páholy beszélgetőestek vendége a kolozsvári Györkös Mányi Emlékházban. Életéről, szerepeiről Demény Péter író, szerkesztő, a sorozat társszervező házigazdája kérdezte.
2022. november 25., 09:032022. november 25., 09:03
2022. november 25., 09:042022. november 25., 09:04
A 2019-ben a Györkös Mányi Albert Emlékház és Demény Péter társszervezésében útjára indított sorozat immár hatodik kiadásához érkezett. Kós Katalin, az emlékház vezetője elhívta a közönség figyelmét arra, hogy a beszélgetőestek célja Erdélyből elszármazott színészek és operaénekesek pályaképének megrajzolása, a kulturális esemény mintegy kiegészítője a Prospero sorozatban megjelent interjúkötetnek. Demény Péter író, a sorozat szerkesztője szívügyének tekinti színjátszásunk nagyjainak bemutatását, hiszen az idő kíméletlenül telik, az évtizedekkel ezelőtti színházi vagy operaelőadásokra egyre kevesebben emlékeznek. Pedig, akik akkor látogatták a teátrumokat, emlékezetes előadásoknak lehettek szem-és fültanúi, az erdélyi színházak, a nehézségek ellenére, aranykorukat élték, színészeink a határokon túl is komoly hírnévnek örvendtek.
Olyan korszakalkotó előadásokban láthattuk a kincses város varázslatos deszkáin, mint a Sütő-drámák (Harag György színházújító rendezésében), vagy Bálint Tibor remekműve, A sánta angyalok utcája. A képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalben énekesi és tánctehetségét is megcsodálhattuk, de a komoly drámai szerepek sem kerülték el. Ahogyan sok humorral a művésznő is megfogalmazta: „én voltam az, akit a színpadon mindig leszúrtak, megfojtottak, legyilkoltak”. Ellentétben például jó barátnőjével, Széles Anikóval, akire általában a bájos naivák szerepeit osztották. Egyébként ebben rejlik az akkor kiváló kolozsvári társulat sikerének egyik titka: a nagyszerű színészek minden szerepet le tudtak fedni, egy rendező minden karakterre meg tudta találni a megfelelő személyt.
Á. Toszó Ilona emlékezetes előadások részese volt Kolozsváron
Fotó: Nánó Csaba
Toszó Ilona úgy emlékszik, hogy gyerekkorában először a cirkusz ragadta meg, ott találkozott azzal a csodával, amely egy életre elbűvölte. Úgy érezte, az élet egy játék, otthon egymagában eljátszotta a tanító nénit és a diákot, és színészi álmainak a sors is adott egy impulzust: még marosvásárhelyi elemista volt, amikor a Haáz Sándor tagokat keresett az alakuló Székely Népi Együttes gyerekcsoportjába. „Ettől kezdve szinte beköltöztem a Kultúrpalotába, de a tánc mellett az is feltétele volt a szereplésnek, hogy jó tanulók legyünk” – mesélte a művésznő. Egyébként azokban az években nagyon felpezsdült a kulturális élet Marosvásárhelyen, létrejött az Új Élet irodalmi folyóirat szerkesztősége, megalakult a Filharmónia, Kolozsvárról átköltözött a városba a Színművészeti Főiskola, és a Székely Színház virágkorát élte.
Utóbbihoz, aki beszédtechnikát tanított a főiskolán, Toszó Ilonát egy kedves emlék is fűzi: az egykori ünnepelt marosvásárhelyi színésznő ékszereiből gyűrűt készíttetett, melyet minden évben egy-egy számára kedves tanítványa kapja meg. Toszó Ilona büszkén viseli az emlékgyűrűt, amelyik szeretett tanárára emlékezteti. De Kovács Györgyhöz is megannyi emlék fűzik a művésznőt, elmondta, noha egy hatalmas színművészről van szó, mellette soha nem volt a diáknak kisebbségi érzése, Kovács sosem alázta meg tanítványait, sőt próbálta maga mellé emelni őket. Másodéven Toszó Ilona már Júliát játszhatta Shakespeare drámájában, a főiskola mellett a rádióban is munkát kapott, pályája töretlenül ívelt felfele.
A kolozsvári magyar színház tagjaként a hetvenes években
Fotó: Archív
A beszélgetés egyik legérdekesebb része volt a színésznő emlékezése egykori rendezőire, az előadásokra, melyekben játszott, a próbafolyamatok titkaira, kollégáira. Rövid vásárhelyi kitérő után Senkálszky Endre, mindenki Bandi bácsija alkalmazta Kolozsváron, ahol kiváló partnerek mellett jobbnál jobb és sikeresebb előadásokban szerepelhetett. Harag György rendező személye meghatározó volt pályáján, ahogy sok más kolozsvári színész karrierjére is mély befolyást gyakorolt. „Harag emberként, rendezőként egyaránt egy ajándék volt, emberséges volt, senkit nem sértett meg, felemelte maga mellé a színészeket” – emlékezett a színésznő. Néhány anekdotába illő történetet is elmesélt a próbafolyamatokról, előadásokról, mesélt a Szabó Ódzsa József rendezővel való együttműködésről, és felelevenítette Major Tamás vendégszereplését is a Kolozsvári Magyar Színházban. Major fellépése – elsősorban nehéz személyisége miatt – nem mindenkinek okozott örömöt a társulatban – emlékezett Toszó Ilona. A színésznő kiemelte, a kolozsvári színházban nagyon jó hangulat uralkodott, baráti viszony alakult ki a művészek között, néha egymás gyerekeire vigyáztak, míg a másik családnak éppen próbája vagy előadása volt, a hölgyek közösen főztek, sütögettek. Cáfolta azt az elterjedt közhiedelmet is, hogy Harag György „klikket” alakított volna ki maga köré: „nála elsődleges volt a színészi tudás, a szerepet mindig az arra leginkább megfelelő színészre osztotta ki”.
Toszó Ilona jóformán még ki sem csomagolt, amikor hívták Nyíregyházára egy szerepre, de a költözés nehézségei miatt ezt kénytelen volt visszamondani. A Madách színháztól is megkeresték, ám egy egész éjszakás családi megbeszélést követően úgy döntött, számára fontosabb férje és fia boldogulása, mint a saját színészi pályája: „a színészet olyan, mint a cigaretta: nem lehet félig-meddig szakítani vele, az ember vagy abbahagyja, vagy nem”.
ehelyett teljes erejéből festő-és grafikusművész párja és fia karrierjét támogatja. Toszó Ilona élete mintha két felvonást ért volna meg: az elsőben ő szerepelt a rivaldafényben, míg a másodikban szeretteit emelte a fénybe.
Meghitt, szinte családias hangulatban zajlott a beszélgetés, hiszen
A Szolnay János-díjas festő és grafikus nem véletlenül érkezett feleségével szülővárosába, a beszélgetés másnapján, november 18-án ő vehette át az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Györkös Mányi Albert emlékházában a Kriterion-koszorút. Az erdélyi képzőművészet kiemelkedő alkotójának munkáit erdélyi és magyarországi köz- és magángyűjtemények őrzik. Az évek során eligazító képzőművészeti írásaival jelen volt több erdélyi napi- és hetilapban, olyan művészettörténeti vonatkozású könyvei is megjelentek, amelyeket felhasználnak a felsőfokú vizuális oktatásban.
Árkossy István 1943-ban született Kolozsváron. 1966-ban diplomázott a helyi Képzőművészeti Egyetem grafikai szakán, majd 1967-től húsz esztendőn keresztül a kolozsvári Utunk című irodalmi-művészeti hetilap grafikai szerkesztője volt. Az évek során folyamatosan jelentek meg rajzai a hazai lapokban és folyóiratokban; a világ- és a magyar irodalom jeles képviselői számára számos könyvborítót készített, sok kötetet illusztrált. Erdélyi sajtókiadványok arculatát formálta. 1982-ben, szülővárosában megrendezett gyűjteményes kiállítása óta a festészet jelentős szerepet játszik munkásságában.
Á. Toszó Ilona
Marosvásárhelyen született 1944. augusztus 18-án. Középiskolai tanulmányai idején a Marosvásárhelyi Székely Népi Együttes tánckarának tagja, majd 1962-ben a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola hallgatója lett. Már másodévesen játszotta Júliát a Főiskolán (Shakespeare: Rómeó és Júlia), és a Marosvásárhelyi Állami Színház társulatában is több szerepet alakított. Köztársasági Ösztöndíjjal végzett. 1966-ban a Marosvásárhelyi Állami Színház társulatához szerződött. Júlia szerepét, mint vendég, Sepsiszentgyörgyön is egy évadon át alakította. Irodalmi és rádióműsorok állandó szereplője volt. 1969-tól a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagja 1987-ig, amikor családjával áttelepült Magyarországra. Ezután színészi pályáját nem folytatta.
A színésznő főbb szerepeiből: J. B. Molière: Tartuffe; W. Shakespeare: Rómeó és Júlia; Molnár Ferenc: Liliom; Euripidész–Sartre: Trójai nők; Örkény István: Tóték; Jókai Mór: A kőszívű ember fiai; Déry–Presser: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról; Bálint Tibor: A sánta angyalok utcája; Csiki László: Öreg ház; Sütő András: A szúzai menyegző
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!