A művésznővel Demény Péter, az esemény társszervezője beszélgetett
Fotó: Nánó Csaba
Á. Toszó Ilona színésznő volt november 17-én a Prospero páholy beszélgetőestek vendége a kolozsvári Györkös Mányi Emlékházban. Életéről, szerepeiről Demény Péter író, szerkesztő, a sorozat társszervező házigazdája kérdezte.
2022. november 25., 09:032022. november 25., 09:03
2022. november 25., 09:042022. november 25., 09:04
A 2019-ben a Györkös Mányi Albert Emlékház és Demény Péter társszervezésében útjára indított sorozat immár hatodik kiadásához érkezett. Kós Katalin, az emlékház vezetője elhívta a közönség figyelmét arra, hogy a beszélgetőestek célja Erdélyből elszármazott színészek és operaénekesek pályaképének megrajzolása, a kulturális esemény mintegy kiegészítője a Prospero sorozatban megjelent interjúkötetnek. Demény Péter író, a sorozat szerkesztője szívügyének tekinti színjátszásunk nagyjainak bemutatását, hiszen az idő kíméletlenül telik, az évtizedekkel ezelőtti színházi vagy operaelőadásokra egyre kevesebben emlékeznek. Pedig, akik akkor látogatták a teátrumokat, emlékezetes előadásoknak lehettek szem-és fültanúi, az erdélyi színházak, a nehézségek ellenére, aranykorukat élték, színészeink a határokon túl is komoly hírnévnek örvendtek.
Olyan korszakalkotó előadásokban láthattuk a kincses város varázslatos deszkáin, mint a Sütő-drámák (Harag György színházújító rendezésében), vagy Bálint Tibor remekműve, A sánta angyalok utcája. A képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalben énekesi és tánctehetségét is megcsodálhattuk, de a komoly drámai szerepek sem kerülték el. Ahogyan sok humorral a művésznő is megfogalmazta: „én voltam az, akit a színpadon mindig leszúrtak, megfojtottak, legyilkoltak”. Ellentétben például jó barátnőjével, Széles Anikóval, akire általában a bájos naivák szerepeit osztották. Egyébként ebben rejlik az akkor kiváló kolozsvári társulat sikerének egyik titka: a nagyszerű színészek minden szerepet le tudtak fedni, egy rendező minden karakterre meg tudta találni a megfelelő személyt.
Á. Toszó Ilona emlékezetes előadások részese volt Kolozsváron
Fotó: Nánó Csaba
Toszó Ilona úgy emlékszik, hogy gyerekkorában először a cirkusz ragadta meg, ott találkozott azzal a csodával, amely egy életre elbűvölte. Úgy érezte, az élet egy játék, otthon egymagában eljátszotta a tanító nénit és a diákot, és színészi álmainak a sors is adott egy impulzust: még marosvásárhelyi elemista volt, amikor a Haáz Sándor tagokat keresett az alakuló Székely Népi Együttes gyerekcsoportjába. „Ettől kezdve szinte beköltöztem a Kultúrpalotába, de a tánc mellett az is feltétele volt a szereplésnek, hogy jó tanulók legyünk” – mesélte a művésznő. Egyébként azokban az években nagyon felpezsdült a kulturális élet Marosvásárhelyen, létrejött az Új Élet irodalmi folyóirat szerkesztősége, megalakult a Filharmónia, Kolozsvárról átköltözött a városba a Színművészeti Főiskola, és a Székely Színház virágkorát élte.
Utóbbihoz, aki beszédtechnikát tanított a főiskolán, Toszó Ilonát egy kedves emlék is fűzi: az egykori ünnepelt marosvásárhelyi színésznő ékszereiből gyűrűt készíttetett, melyet minden évben egy-egy számára kedves tanítványa kapja meg. Toszó Ilona büszkén viseli az emlékgyűrűt, amelyik szeretett tanárára emlékezteti. De Kovács Györgyhöz is megannyi emlék fűzik a művésznőt, elmondta, noha egy hatalmas színművészről van szó, mellette soha nem volt a diáknak kisebbségi érzése, Kovács sosem alázta meg tanítványait, sőt próbálta maga mellé emelni őket. Másodéven Toszó Ilona már Júliát játszhatta Shakespeare drámájában, a főiskola mellett a rádióban is munkát kapott, pályája töretlenül ívelt felfele.
A kolozsvári magyar színház tagjaként a hetvenes években
Fotó: Archív
A beszélgetés egyik legérdekesebb része volt a színésznő emlékezése egykori rendezőire, az előadásokra, melyekben játszott, a próbafolyamatok titkaira, kollégáira. Rövid vásárhelyi kitérő után Senkálszky Endre, mindenki Bandi bácsija alkalmazta Kolozsváron, ahol kiváló partnerek mellett jobbnál jobb és sikeresebb előadásokban szerepelhetett. Harag György rendező személye meghatározó volt pályáján, ahogy sok más kolozsvári színész karrierjére is mély befolyást gyakorolt. „Harag emberként, rendezőként egyaránt egy ajándék volt, emberséges volt, senkit nem sértett meg, felemelte maga mellé a színészeket” – emlékezett a színésznő. Néhány anekdotába illő történetet is elmesélt a próbafolyamatokról, előadásokról, mesélt a Szabó Ódzsa József rendezővel való együttműködésről, és felelevenítette Major Tamás vendégszereplését is a Kolozsvári Magyar Színházban. Major fellépése – elsősorban nehéz személyisége miatt – nem mindenkinek okozott örömöt a társulatban – emlékezett Toszó Ilona. A színésznő kiemelte, a kolozsvári színházban nagyon jó hangulat uralkodott, baráti viszony alakult ki a művészek között, néha egymás gyerekeire vigyáztak, míg a másik családnak éppen próbája vagy előadása volt, a hölgyek közösen főztek, sütögettek. Cáfolta azt az elterjedt közhiedelmet is, hogy Harag György „klikket” alakított volna ki maga köré: „nála elsődleges volt a színészi tudás, a szerepet mindig az arra leginkább megfelelő színészre osztotta ki”.
Toszó Ilona jóformán még ki sem csomagolt, amikor hívták Nyíregyházára egy szerepre, de a költözés nehézségei miatt ezt kénytelen volt visszamondani. A Madách színháztól is megkeresték, ám egy egész éjszakás családi megbeszélést követően úgy döntött, számára fontosabb férje és fia boldogulása, mint a saját színészi pályája: „a színészet olyan, mint a cigaretta: nem lehet félig-meddig szakítani vele, az ember vagy abbahagyja, vagy nem”.
ehelyett teljes erejéből festő-és grafikusművész párja és fia karrierjét támogatja. Toszó Ilona élete mintha két felvonást ért volna meg: az elsőben ő szerepelt a rivaldafényben, míg a másodikban szeretteit emelte a fénybe.
Meghitt, szinte családias hangulatban zajlott a beszélgetés, hiszen
A Szolnay János-díjas festő és grafikus nem véletlenül érkezett feleségével szülővárosába, a beszélgetés másnapján, november 18-án ő vehette át az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Györkös Mányi Albert emlékházában a Kriterion-koszorút. Az erdélyi képzőművészet kiemelkedő alkotójának munkáit erdélyi és magyarországi köz- és magángyűjtemények őrzik. Az évek során eligazító képzőművészeti írásaival jelen volt több erdélyi napi- és hetilapban, olyan művészettörténeti vonatkozású könyvei is megjelentek, amelyeket felhasználnak a felsőfokú vizuális oktatásban.
Árkossy István 1943-ban született Kolozsváron. 1966-ban diplomázott a helyi Képzőművészeti Egyetem grafikai szakán, majd 1967-től húsz esztendőn keresztül a kolozsvári Utunk című irodalmi-művészeti hetilap grafikai szerkesztője volt. Az évek során folyamatosan jelentek meg rajzai a hazai lapokban és folyóiratokban; a világ- és a magyar irodalom jeles képviselői számára számos könyvborítót készített, sok kötetet illusztrált. Erdélyi sajtókiadványok arculatát formálta. 1982-ben, szülővárosában megrendezett gyűjteményes kiállítása óta a festészet jelentős szerepet játszik munkásságában.
Á. Toszó Ilona
Marosvásárhelyen született 1944. augusztus 18-án. Középiskolai tanulmányai idején a Marosvásárhelyi Székely Népi Együttes tánckarának tagja, majd 1962-ben a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola hallgatója lett. Már másodévesen játszotta Júliát a Főiskolán (Shakespeare: Rómeó és Júlia), és a Marosvásárhelyi Állami Színház társulatában is több szerepet alakított. Köztársasági Ösztöndíjjal végzett. 1966-ban a Marosvásárhelyi Állami Színház társulatához szerződött. Júlia szerepét, mint vendég, Sepsiszentgyörgyön is egy évadon át alakította. Irodalmi és rádióműsorok állandó szereplője volt. 1969-tól a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagja 1987-ig, amikor családjával áttelepült Magyarországra. Ezután színészi pályáját nem folytatta.
A színésznő főbb szerepeiből: J. B. Molière: Tartuffe; W. Shakespeare: Rómeó és Júlia; Molnár Ferenc: Liliom; Euripidész–Sartre: Trójai nők; Örkény István: Tóték; Jókai Mór: A kőszívű ember fiai; Déry–Presser: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról; Bálint Tibor: A sánta angyalok utcája; Csiki László: Öreg ház; Sütő András: A szúzai menyegző
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!