Az Anna-bálok színhelye, az elegáns Anna Grand Hotel
Fotó: Csermák Zoltán
Balatonfüred, a magyar tenger történelmi fővárosa idén készült 195. alkalommal a híres Anna-bálra. A vírusos időszakban a jeles esemény elmaradt, de számos kísérőrendezvényét, mint például a prímásversenyt, megtartották. A hegedűstalálkozó szüneteiben lehetőség nyílt nagyobb sétákra is a városban.
2020. július 31., 10:512020. július 31., 10:51
A címben szereplő mondatot József nádor fogalmazta meg, s véleményével nem volt egyedül. Az Anna Grand Hotel árkádjai alatt sétálva – az emléktáblák tanúsága szerint – inkább azt kérdezhetnénk: ki nem járt a varázslatos Balatonfüreden? Berzsenyi Dániel, Berda József és Fáy András a gyógyvíz kiváló hatását ecsetelte, Vörösmarty Mihályt a reformkor szellemi pezsgése vonzotta. Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza, a híres színésznő az 1857-es látogatásukkor szeretett bele a környezetbe. Olyannyira, hogy egy évtized múlva telket vásároltak Balatonfüreden, a rajta álló díszes, koraeklektikus épület ma ízlésesen berendezett múzeumként szolgál. Legnagyobb romantikus írónk e falak között írta Az aranyember című könyvét, amit a legkedvesebb művének tartott. A regényben természetesen a magyar tenger is felbukkan. A nagy mesélő Noémi figuráját Lukanics Otíliáról mintázta, akihez gyengéd szálak fűzték. Gyámként gondoskodott róla, s amikor a lány nagy beteg lett, Füreden gyógyíttatta; a liezonnak az ifjú teremtés halála vetett véget. Róza asszony igazi birodalma a konyha volt, nagyszerű vendéglátó hírében állt, az asztalon a százfajta finomság között természetesen az ízes balatoni halak, a garda, a fogas és a süllő is helyet kaptak.
A vízparti sétány Rabindranath Tagore nevét viseli. A hindu költő 1926 őszén kezeltette magát a híres helyi szanatóriumban, s a magyar társadalmi elit számos tagjával is találkozott. E kapcsolatrendszernek köszönhetően hívta meg az akkor már világhírű tudóst, Germanus Gyulát a santiniketáni egyetemre tanítani. A költő ittlétét faültetéssel tette emlékezetessé, ami elé szobrát is felállították. A helyiek szerint az eredeti fa már kipusztult, de a lelkes városvédők csendben pótolták. Sokan ültettek még fát e ligetben, Nobel-díjas tudósok hagytak emléket, ásót ragadott 1961-ben a nagy olasz költő, Salvatore Quasimodo, s félévszázadra rá az Aranycsapat két utolsó tagja, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő is.
Elnevezése is tendenciózus: Kisfaludy Sándor nevét kapta, aki a helyi fürdő gyakori vendége volt, s oroszlánrészt vállalt az első dunántúli kőszínház 1831-es füredi felépítésében.
Idill vadkacsával. Füredi sétány a Balaton partján
Fotó: Csermák Zoltán
Ottlétemkor szállásom Blaha Lujza egykori villájában volt. A „nemzet csalogánya” 1893 és 1916 között használta a klasszicista stílusban felépített nyaralót. Örömmel foglaltam el szobámat közvetlenül a bejárat mellett.
A múlt emlékeinek ápolásában Balatonfüreden az Anna-bál viszi a prímet. Történetéről Miklós Tamást, a Városi Helytörténeti Gyűjtemény igazgatóját kérdeztem. „A minden évben július végén megrendezett füredi Anna-bál Balatonfüred legrangosabb és legnagyobb múltra visszatekintő rendezvénye. Alapítása a 19. század első felére nyúlik vissza, s rendszeressé váló megtartásával a reformkorban az ország legelőkelőbb báljai közé emelkedett, ahol a haza legjelesebb családjai, politikusai, művészei nyaranta találkoztak. A számozás nem a megtartott bálokat veszi lajstromba, hanem a hagyomány szerint elsőként megtartott báltól számított évek számát. Erre
utóbb aradi vértanútábornokkal. Az említett évszámhagyomány viszont az 1950-es évek közepén született, tehát a valós történeti háttér a múlt ködébe vész. Viszont kétségtelen, hogy az 1800-as évek elején rengeteg bált szerveztek főleg főúri családoknál, akik a nyarat itt töltötték, s e hétvégi események a társadalmi élet fontos színterei voltak. A Horváth család a villáját – a Balaton-felvidék legnagyobb czopf stílusú nyaralóját – 1796-ban építette, s az épület a közélet egyik központjává vált. Számos híradás foglalkozik e mulatságokkal, s külföldi utazók, mint például John Paget is beszámolnak azokról. Elgondolkodtató az is, hogy a Horváth családban az említett lánynak öt neve volt, ezek közül éppen az Anna hiányzott. Szentgyörgyi Horváth János felesége viszont Anna névre hallgatott, lányuk, az öt nevéből viszont a Krisztinát használta, s ennek névnapja július 24-ére esett. Mivel a Horváth család számos bált szervezett, júliusban ez lehetett a felesége, illetve leánya tiszteletére is.
Egykori báli ruha rekonstrukció a Jókay múzeumban
Fotó: Csermák Judit
Az Anna-bálok országosan elterjedtek, s ennek sorába illeszkedett a balatoni rendezvény, ez vált később országos hírűvé. Először az 1862-ben rendezett bálon választottak bálkirálynőt – akkor még Annavigalom királynéját – Kozma Irma erdélyi úrhölgy személyében. A férfiak szívét is megdobogtató versengést az 1950-es évek végén elevenítették fel ismét. A bált – kisebb-nagyobb sikerrel – az első világháborúig évente rendezték.
Volt, amikor ezres nagyságrendben tolongtak, máskor csupán néhány tucat vendég mulatott. A világháború után néhány próbálkozásról beszélhetünk, de gyakorlatilag vége szakadt, s 1954-ben újították fel. Itt említeném Zákonyi Ferenc nevét. A Balaton nagy tudora az 1950-es évek elején került Siófokról Balatonfüredre, és a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetőjeként sokat tett a bál helyi hagyományként való megszervezéséért. A bálok helyszíne is érdekes: az 1820-as években a már említett Horváth-ház, 1830 és 1879 között a Nagyvendéglő, ezt követően a Kúrszalon, vagyis az újonnan épült gyógyterem, a mai Anna Grand Hotel díszterme fogadta a báli vendégeket.”
Írás közben kezembe került a magyar nőnevelés nagyasszonyának, Veress Pálné lányának, Veres Szilárdának a visszaemlékezése, aki két báli idényt is belesző memoárjába. Az 1858-as évadról írja: „a cotillon egy figurájában nőválasztás volt, én pici rózsaszínű csokrom Vadnai (megjegyzés: Vadnai Károly, korának híres írója, újságírója) kabátjára tőztem…” A másik rá egy évre született, s honleányi szívéről tesz tanúbizonyságot: „Az Anna bálra gyülekeztünk, megkezdődött a tánc, báró Duka közeledik hozzám és bemutat egy uhlanus tisztet: gróf Longholettit. Éppen keringőt húztak, meghajtja magát és táncra kér. Én ezt feleltem:
Azzal elfordultam és édesanyámnak mondtam: Gyerünk innen!… Másnap, a reggeli sétánál mellém lépett Jókai Mór és üdvözölt a magyar irodalom nevében, örömét fejezte ki, hogy akadt egy magyar lány, aki így viselkedett.”
Egy személyes emléket is említek Füredre gondolván: üknagyapám, Lehóczky István 1848-ban a már említett Kiss Ernő altábornagy alatt szolgált Délvidéken, s nagyra becsülte parancsnokát.
Idén elmaradt a híres táncmulatság, viszont számos kísérőeseményét megtartották. A Balatonfüred Város Önkormányzata, a Hagyományok Háza által szervezett Balatonfüredi prímásverseny is ezek közé tartozott, s a népzenének újabb híveket szerzett. A megmérettetésnek a Kisfaludy Galéria adott otthont. Minden prímás három produkciót – két kötelező versenyszámot és egy szabadon választottat – adott elő. A kötelező versenyszámokban a résztvevők Szék, illetve Gömör népzenéjéből választhattak.
A füredi Horváth-ház, a vendéglő és a kápolna sarka 1835-ben
Fotó: Városi Helytörténeti Gyűjtemény, Balatonfüred
A második helyen a délvidéki Cseszák Zsombor, a Fokos zenekar prímása végzett. Az óbecsei muzsikus a harmadik részben kalotaszegi muzsikát adott elő, ezzel is tisztelegve példaképe, a legendás bánffyhunyadi muzsikus, Varga Ferenc „Csipás” emléke előtt. A dobogó harmadik fokára a turai Boda Gellért állhatott, aki a választott kategóriában az erdélyi Szászcsávás muzsikájára tette le voksát. Érdemes volt közelről figyelni a versenyzők felkészülését a próbákon, a művészek és hozzátartozóik izgalmát, s azt a felszabadult játékot, amit a gálaesten hallhatott a közönség.
Balatonfüreden mára beindult a pezsgő élet, a gálaesten is szép számú közönség vett részt. A promenádon is mindig sokan sétáltak, párok romantikáztak, gyerekek etették a kacsákat, mások horgásztak. Sok az építkezés, a régi villák megújulnak, József nádor címben szereplő szavai ma is megállják helyüket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!