Balatonfüred, a Magyar Királyság dísze – az Anna-báljáról híres település gazdag történelmi örökségével várja látogatóit

A vízparti sétány Rabindranath Tagore nevét viseli. A hindu költő 1926 őszén kezeltette magát a híres helyi szanatóriumban, s a magyar társadalmi elit számos tagjával is találkozott. E kapcsolatrendszernek köszönhetően hívta meg az akkor már világhírű tudóst, Germanus Gyulát a san­tiniketáni egyetemre tanítani. A költő ittlétét faültetéssel tette emlékezetessé, ami elé szobrát is felállították. A helyiek szerint az eredeti fa már kipusztult, de a lelkes városvédők csendben pótolták. Sokan ültettek még fát e ligetben, Nobel-díjas tudósok hagytak emléket, ásót ragadott 1961-ben a nagy olasz költő, Salvatore Quasimodo, s félévszázadra rá az Aranycsapat két utolsó tagja, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő is.

Elnevezése is tendenciózus: Kisfaludy Sándor nevét kapta, aki a helyi fürdő gyakori vendége volt, s oroszlánrészt vállalt az első dunántúli kőszínház 1831-es füredi felépítésében.

Hogyan született az Anna-bál?

Ottlétemkor szállásom Blaha Lujza egykori villájában volt. A „nemzet csalogánya” 1893 és 1916 között használta a klasszicista stílusban felépített nyaralót. Örömmel foglaltam el szobámat közvetlenül a bejárat mellett.
A múlt emlékeinek ápolásában Balatonfüreden az Anna-bál viszi a prímet. Történetéről Miklós Tamást, a Városi Helytörténeti Gyűjtemény igazgatóját kérdeztem. „A minden évben július végén megrendezett füredi Anna-bál Balatonfüred legrangosabb és legnagyobb múltra visszatekintő rendezvénye. Alapítása a 19. század első felére nyúlik vissza, s rendszeressé váló megtartásával a reformkorban az ország legelőkelőbb báljai közé emelkedett, ahol a haza legjelesebb családjai, politikusai, művészei nyaranta találkoztak. A számozás nem a megtartott bálokat veszi lajstromba, hanem a hagyomány szerint elsőként megtartott báltól számított évek számát. Erre

utóbb aradi vértanútábornokkal. Az említett évszámhagyomány viszont az 1950-es évek közepén született, tehát a valós történeti háttér a múlt ködébe vész. Viszont kétségtelen, hogy az 1800-as évek elején rengeteg bált szerveztek főleg főúri családoknál, akik a nyarat itt töltötték, s e hétvégi események a társadalmi élet fontos színterei voltak. A Horváth család a villáját – a Balaton-felvidék legnagyobb czopf stílusú nyaralóját – 1796-ban építette, s az épület a közélet egyik központjává vált. Számos híradás foglalkozik e mulatságokkal, s külföldi utazók, mint például John Paget is beszámolnak azokról. Elgondolkodtató az is, hogy a Horváth családban az említett lánynak öt neve volt, ezek közül éppen az Anna hiányzott. Szentgyörgyi Horváth János felesége viszont Anna névre hallgatott, lányuk, az öt nevéből viszont a Krisztinát használta, s ennek névnapja július 24-ére esett. Mivel a Horváth család számos bált szervezett, júliusban ez lehetett a felesége, illetve leánya tiszteletére is.

Az Anna-bálok országosan elterjedtek, s ennek sorába illeszkedett a balatoni rendezvény, ez vált később országos hírűvé. Először az 1862-ben rendezett bálon választottak bálkirálynőt – akkor még Annavigalom királynéját – Kozma Irma erdélyi úrhölgy személyében. A férfiak szívét is megdobogtató versengést az 1950-es évek végén elevenítették fel ismét. A bált – kisebb-nagyobb sikerrel – az első világháborúig évente rendezték.
Volt, amikor ezres nagyságrendben tolongtak, máskor csupán néhány tucat vendég mulatott. A világháború után néhány próbálkozásról beszélhetünk, de gyakorlatilag vége szakadt, s 1954-ben újították fel. Itt említeném Zákonyi Ferenc nevét. A Balaton nagy tudora az 1950-es évek elején került Siófokról Balatonfüredre, és a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetőjeként sokat tett a bál helyi hagyományként való megszervezéséért. A bálok helyszíne is érdekes: az 1820-as években a már említett Horváth-ház, 1830 és 1879 között a Nagyvendéglő, ezt követően a Kúrszalon, vagyis az újonnan épült gyógyterem, a mai Anna Grand Hotel díszterme fogadta a báli vendégeket.”

Amikor magyar lány nem táncolt osztrákkal

Írás közben kezembe került a magyar nőnevelés nagyasszonyának, Veress Pálné lányának, Veres Szilárdának a visszaemlékezése, aki két báli idényt is belesző memoárjába. Az 1858-as évadról írja: „a cotillon egy figurájában nőválasztás volt, én pici rózsaszínű csokrom Vadnai (megjegyzés: Vadnai Károly, korának híres írója, újságírója) kabátjára tőztem…” A másik rá egy évre született, s honleányi szívéről tesz tanúbizonyságot: „Az Anna bálra gyülekeztünk, megkezdődött a tánc, báró Duka közeledik hozzám és bemutat egy uhlanus tisztet: gróf Longholettit. Éppen keringőt húztak, meghajtja magát és táncra kér. Én ezt feleltem:

Azzal elfordultam és édesanyámnak mondtam: Gyerünk innen!… Másnap, a reggeli sétánál mellém lépett Jókai Mór és üdvözölt a magyar irodalom nevében, örömét fejezte ki, hogy akadt egy magyar lány, aki így viselkedett.”
Egy személyes emléket is említek Füredre gondolván: üknagyapám, Lehóczky István 1848-ban a már említett Kiss Ernő altábornagy alatt szolgált Délvidéken, s nagyra becsülte parancsnokát.

Prímásverseny az elmaradt Anna-bál helyett

Idén elmaradt a híres táncmulatság, viszont számos kísérőeseményét megtartották. A Balatonfüred Város Önkormányzata, a Hagyományok Háza által szervezett Balatonfüredi prímásverseny is ezek közé tartozott, s a népzenének újabb híveket szerzett. A megmérettetésnek a Kisfaludy Galéria adott otthont. Minden prímás három produkciót – két kötelező versenyszámot és egy szabadon választottat – adott elő. A kötelező versenyszámokban a résztvevők Szék, illetve Gömör népzenéjéből választhattak.

A második helyen a délvidéki Cseszák Zsombor, a Fokos zenekar prímása végzett. Az óbecsei muzsikus a harmadik részben kalotaszegi muzsikát adott elő, ezzel is tisztelegve példaképe, a legendás bánffyhunyadi muzsikus, Varga Ferenc „Csipás” emléke előtt. A dobogó harmadik fokára a turai Boda Gellért állhatott, aki a választott kategóriában az erdélyi Szászcsávás muzsikájára tette le voksát. Érdemes volt közelről figyelni a versenyzők felkészülését a próbákon, a művészek és hozzátartozóik izgalmát, s azt a felszabadult játékot, amit a gálaesten hallhatott a közönség.

Balatonfüreden mára beindult a pezsgő élet, a gálaesten is szép számú közönség vett részt. A pro­me­nádon is mindig sokan sétáltak, párok romantikáztak, gyerekek etették a kacsákat, mások horgásztak. Sok az építkezés, a régi villák megújulnak, József nádor címben szereplő szavai ma is megállják helyüket.