Ciprus egy kettéosztott sziget
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Azúrkék víz, csipkézett part menti sziklák, népszerű bulizóhelyek, elegáns szállodák. A legtöbbeknek ez jut eszébe Ciprusról, a Földközi-tenger több mint 9 ezer négyzetkilométeres szigetéről. Magam sem tudtam, amikor a szerelem szigeteként is ismert földdarab felfedezésére vállalkoztam, hogy decemberi kirándulásom ennél jóval többet tartogat. A hányatott történetű Ciprus kultúrák sajátos olvasztótégelye, ahol a keresztes hadjáratok hatása az angol gyarmatok hangulatával vegyül, ahol az ortodox kolostorok áhítatos csendje és a müezzinek hangja is megfér – igaz, a szögesdrót két különböző oldalán.
2026. január 10., 19:142026. január 10., 19:14
2026. január 11., 14:542026. január 11., 14:54
Ciprus a fapados légitársaságok járataival is könnyen megközelíthető, a mediterrán térség egyik kedvelt üdülő-, vakációs célpontja. Árai megfizethetők, repülővel csupán néhány óra alatt elérhető Romániából, Magyarországról egyaránt. A legtöbb erdélyi reptérről is vannak járatok Larnacára, illetve Páfoszra, általában – főleg a főszezonon kívül – nagyon kedvező áron.
A sziget másik vonzerejét az egész évben viszonylag kellemes klímája jelenti:
Ez az elmélet, de a valóság gyakran másként alakul, ahogy az én decemberi utam folyamán is...
A ciprusi kirándulásom nem egy heverészős pihenésként volt eltervezve: a négynapos ott-tartózkodásomba igyekeztem belezsúfolni a sziget megannyi izgalmas látnivalóját, természeti látványosságokat, görög kolostorokat, hangulatos görög falvakat, na meg – a legtöbbek túratervével ellentétben – Ciprus török oldalának meglátogatását is.
Lofu egy bájos hegyi falu Cipruson
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Ciprus hányatott 20. századi történelméről az erdélyi olvasó is sokat hallhatott, még az elmúlt évtizedekben is szó esett a határ menti konfliktusokról, szögesdrótról. Ciprus szigete jelenleg is egy kettéosztott terület. Egyik felén az elsősorban görögök lakta, az Európai Unióhoz tartozó Ciprusi Köztársaság található, másik felén, a sziget északi, illetve északnyugati oldalán az elsősorban törökök lakta Észak-ciprusi Török Köztársaság – egy olyan ország, amit jelenleg csak Törökország ismer el.
A két állam, vagy talán helyesebben terület között az átjárás mind helyiként, mind turistaként viszonylag egyszerűen lehetséges:
Ellenben a geopolitikai helyzet furcsaságát jól érzékelteti, hogy ha valaki Törökország területéről utazik be Észak-Ciprus valamely repterén keresztül, akkor számára hivatalosan nem lehetséges a görög oldal meglátogatása, ugyanis a Ciprusi Köztársaság az északi oldalt nem ismeri el államként, így nem ismeri el a határátkelőket sem, tehát az ott történő belépés az országba illegális határátlépésnek számít. A valóságban nagyon keveseket nem engednek át ebben a helyzetben, de tény, hogy volt rá példa.
Ciprust decemberben meglátogatni érdekes élmény. Mindaz, amiért a legtöbben a szigetországba utaznak – népszerű tengerparti üdülőhelyek, szórakozóhelyek – ilyenkor kihaltak, a legtöbb vendéglő, a hatalmas szállodák zárva tartanak.
akárcsak Protaras, a sziget keleti oldalán található másik közkedvelt nyári célpont. Bár a tengerparti települések alvó üzemmódra kapcsolnak a téli hónapokra, a tengerpart így is megannyi látnivalót tartogatott.
A fantázianevekre keresztelt sziklaképződményeknél még a téli hónapokban is turisták tucatjai fényképezkednek. Mégsem ezek jelentették az utazásom elsődleges kuriózumát, melyhez egyébként elengedhetetlen volt az autóbérlés, mivel megannyi kis hegyi falu, ortodox kolostor meglátogatását tűztem ki célul.
A tengerparton látványos sziklaképződmények kápráztatják el a turistát
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Az országban egyébként izgalmasan keverednek a különböző történelmi korok lenyomatai, így például
A szigeten viszonylag sok az autópálya, melyek használata ingyenes, de tény, hogy minőségük messze elmarad még az általunk megszokottól is. Ha valaki kalandosabb természetű, annak bizony megannyi tényező nehezíti az autózását:
A vezetési stílus számunkra nem szokatlan: nem „divat” használni a kanyarjelzőt, a sofőrök nem túl előzékenyek, de ha az emberbe szorult egy kis balkáni „virtus”, egészen élvezetes (Észak-Ciprus már más tészta...). Egyébként az ország jól kitáblázott a görögül nem értő, a görög betűket nem ismerő látogatók számára is.
A tömegközlekedés a görög rész turisták által frekventált részein nagyon jó, de a hegyi falvakba eljutni elég problémás, mint ahogy a török oldalra sem lehet közvetlen módon, csak ha valaki leszáll a buszról, átsétál a kettéosztott fővárosban található gyalogos határon, majd egy másik, török busszal folytatja az útját.
Lépten-nyomon ortodox templomokba botlik az ember, néha egy-egy sziklába vájva
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Nicosia az a része a szigetnek, ahol a legjobban érződik annak kettéosztottsága. Bár a legtöbb szervezett kirándulás más határhoz közeli településekre is kínál látogatási lehetőséget, s általában magukba foglalják valamely határ menti szellemváros meglátogatását (olyan városokról van szó, főleg a tengerparton, melyek magukban hordozták a turisztikai potenciált, de a bizonytalan geopolitikai helyzet, a határ menti konfliktusok miatt teljesen elhagyatottá váltak), személy szerint nem akartam óriási, üresen kongó szállodákat nézni.
A két oldal között sok téren éles a kontraszt:
A török oldal minden Törökországból ismert sajátossággal csábítja az odalátogatókat: bazárokkal, ékszereket, szőnyegeket áruló üzletekkel, illetve természetesen a lakosság szintjén is szembeötlő a különbség, hiszen a török oldalon fejkendős nők, szemmel láthatóan többgyerekes családok sétálgatnak az utcákon, illetve határozottan intenzívebb a helyiek esti élete.
Az ortodoxia intenzíven jelen van a sziget görög oldalán
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Sok útleírás, utazó blogger arról számol be, hogy a török oldal sokkal koszosabb, lepattantabb, ám ez elsősorban a kisebb településeken tűnik fel. A tengerpart például ugyanúgy sokcsillagos szállodákkal teli, és ha az ember egy magasabban fekvő településről szemléli a tájat, akkor feltűnő az is, hogy milyen sok medencés luxusvilla látható a domboldalakon.
Az egyik izgalmas turisztikai célpont, mely a decemberi időszakban meglepően elhagyatott volt, Szent Hilárion vára, ami az anekdoták szerint Walt Disney sziklára épített, több rajzfilmben is feltűnő kastélyát ihlette. A 11. században épült bizánci erőd meglátogatása nem éppen sétagalopp, a kanyargós, autós „hegymászás” után az odalátogatóra még több száz lépcső is vár, ha el akar jutni a már romos, a sziklával tulajdonképpen együtt létező vár minden szegletébe.
Észak-Ciprus
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Ugyancsak egy sokakat vonzó látnivaló Kyrenia (törökül Girne) tengerparti település bájos, régi kikötőjével, hatalmas várával, hangulatos éttermeivel, valamint
Ciprus török oldalának egyik fontos városa Girne
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A török oldal egyébként nem annyira kegyes a turistákkal, mint a görög. Nagyon sok esetben nem segítik a látogatót angol feliratok. A turisztikai látványosságoknál nem fogadnak el eurót fizetőeszközként, készpénzként török lírát kellene használni (ami logikus, de a görög oldalról érkező életét bonyolítja). Szerencsére a legtöbb helyen kártyaleolvasóval is rendelkeznek.
Az árak a görög oldalon is elfogadhatók, nagyjából a romániai árakhoz hasonlók, bizonyos esetben még kedvezőbbek is. Például tankolni határozottan olcsóbb, illetve az éttermi étkezések is olcsóbbak. Azt tudni kell, hogy az éttermekben hatalmas adagokat szolgálnak fel, erre jó előre felkészülni. Gasztronómia tekintetében a görög és a török konyha hagyományos fogásai az elterjedtek: kebab különböző változatokban, bárány, különböző nyárson sült húsok.
A Tróodosz-hegységben impozáns kolostorok bújnak meg az erdők sűrűjében
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Nekem egy napom volt csupán Észak-Ciprusra, de már az is érdekes betekintést nyújtott. A görög oldalon töltött napjaim a tengerparti sziklaképződmények felfedezésén túl az ortodoxia sajátos emlékeire, illetve a Tróodosz-hegység bájos településeire koncentráltam.
Az időjárás nem mindig barátságos, éjszakánként nulla fok körüli volt a látogatásom során (hó is előfordul a térségben), ami igencsak kellemetlen tud lenni a fűtetlen kőházakban, amelyekben megszálltunk.
Bellapais 13. századi kolostorának romjai
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Utam során meglátogattam többek között a Timiosz Sztavrosz kolostorról híres Omodoszt, a bájos Lofut, ahol a faluban főzött sört kóstoltam, s a reggeli kávézás közben azt próbáltam kitalálni, hogy a helyiek mit beszélhetnek az orosz–ukrán háborúról (egy pár szóból tudtam, hogy ez a téma). A pincérnő óvatosan válaszolt, amikor rákérdeztem, érdeklődött, hogy orosz vagyok-e (ugyanis Ciprus egykor Európa adóparadicsomának számított, és nagyon sok orosz költözött a szigetre). Ellátogattam az ódon házairól híres Kakopetriába, a csipkéjéről és az ezüstművességről híres Lefkarába, valamint a Kykkos kolostorba is.
A Kykkos kolostor díszes falai
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Sajnos még így is nagyon sok minden kimaradt: a nagyvárosokra nem volt időm, ahogy a nyugati partra sem, és bár az utolsó napon Lárnakát is felfedeztem, a híres flamingókat nem láttam. A madarak ebben az időszakban az itteni sós tavak partjain telelnek. Lárnaka egyébként lüktető, vendéglőiben hangulatos görög zene szól, ami jellemző az egész szigetre, de a kis településeken fel-felsejlett valami autentikus muzsika.
Lefkara a csipkéjéről híres
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Gyula történelmi belvárosában áll egy ház, ahol nemcsak a falak, hanem a bútorok, a könyvek, a személyes tárgyak és a családi dokumentumok is mesélnek. A Ladics-ház egyedülálló módon enged bepillantást a 19–20. század fordulójának polgári életformájába.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Rácsok mögött, nagy kifutókban élnek az állatok a marosvásárhelyi állatkertben, ahol idén is szeretnék elérni tavalyi, bűvös háromszázötvenezer látogatószámot. Szánthó Jánossal, az állatkert igazgatóval a tervekről és az álmokról beszélgettünk.
„Krisztus a jövő, mi együtt követjük őt” – mottóval szervezték meg szombaton Debrecenben a református egység napját, amelyen több ezren énekeltek, imádkoztak, közöttük sokan Erdélyből is.
A több évezred óta lakott kicsiny Káli-medence sok látnivalót kínál. A terület túraútvonalak mentén, gyalog is bejárható. Itt található a kékkúti ásványvizek forrása is. A medence településeit a múlt titkait fürkésző turista szemével jártuk be.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!