Hirdetés

Trianon tévhiteiről: a dualizmus korában sokkal több jog illette meg az erdélyi románokat, mint ma az erdélyi magyarokat

A magyarság nem akar belenyugodni a trianoni békediktátummal együtt járó következményekbe •  Fotó: Veres Nándor

A magyarság nem akar belenyugodni a trianoni békediktátummal együtt járó következményekbe

Fotó: Veres Nándor

A Magyarságkutató Intézet újabb tudományos konferenciát szervez Trianonról január 29-én, Budapesten. A konferencia egyik előadójával, a kalotaszegi származású dr. Köő Artúr történésszel a 103 évvel ezelőtti események kapcsán a Trianon-kutatások fontosságáról beszélgettünk.

Makkay József

2024. január 29., 08:542024. január 29., 08:54

2024. január 29., 09:282024. január 29., 09:28

– A Magyarságkutató Intézet munkatársaként évek óta részt vesz a Trianon-kutatásban. Hogyan kell értelmezzük ezt a kutatómunkát? Milyen területekre terjed ki, milyen időszakot ölel fel?

– 2019 óta, amióta professzor dr. Kásler Miklós létrehozta az Intézetet, segítem munkámmal a Magyarságkutatót. Az elmúlt időszakban külön munkacsoport jött létre Raffay Ernő professzor úr vezetésével azzal a céllal, hogy minél többet tudjunk meg arról a történelmi eseményről, amely egész nemzetünket meg akarta semmisíteni. A dualizmus időszakát kutatom, azon belül is az erdélyi román nemzetiségi oktatáspolitikát. Meggyőződésem, hogy

Idézet
az Erdély megtartásáért, román szemszögből megszerzéséért folytatott küzdelem egyik fő színtere az oktatás volt, mondhatni kőkemény harc dúlt az erdélyi iskolák osztálytermeiben „Tündérországért”.

– A kommunista rendszer időszakában nem csak Magyarországon, hanem a teljes Kárpát-medencében Trianon kérdése tabutéma volt. Az utódállamok történészei sajátos értelmezésük szerint tálalták a területszerzést, a történelmi Magyarország feldarabolását. A Kádár-rendszer bukása után mennyire változott meg a magyar történetírás?

Hirdetés

– Én úgy látom, hogy a rendszerváltás előtt csak Magyarországon volt tabutéma Trianon kérdése. Az utódállamokban, mint a magyarokra kimért jogos büntetést értelmezték a békediktátumot. Ne feledjük, a hazánkból területeket kapó országok mindegyikében a nacionálkommunizmus volt jelen, elsősorban nemzetben gondolkodtak, s csak utána vélték magukat kommunistáknak.

Idézet
Egyedül nálunk működött olyan jellegű szocializmus, ahol nem volt szabad beszélni 1920-ról, nehogy valamelyik „testvéri, szomszéd szocialista ország önérzetét sértse”.

Pontosabban csak az beszélhetett, aki azzal, hogy kinyitotta a száját, azt támasztotta alá, hogy megérdemeltük, amit kaptunk. S ez a tudományos berkekre is igaz volt. Például Dolmányos István marxista történész narratívája szerint „a Lex Apponyi joggal vált az iskolapolitikai eszközökkel folytatott, kudarcra ítélt asszimilációs kísérletek szimbólumává”, amit aztán a nemzetközi szakirodalom is rendszeresen hivatkozott, még a rendszerváltozás után is, mondván: lám-lám a magyarok saját maguk is bevallják, hogy erőszakosan asszimilálni akartak minden, a Magyar Királyság területén élő nemzetiséget. Egy másik, 1979-ben megjelent munka szerint: „A soviniszta és klerikális politikát ekkoriban felfokozó gróf Apponyi Albert miniszter által beterjesztett törvényt nemcsak a nemzetiségek, hanem a munkásmozgalom sajtója is élesen támadta.” 1990 után egyre több magyar történész igyekezett a szemenszedett hazugságokat bizonyítékokkal, levéltári forrásokkal cáfolni, ennek ellenére bőven van még dolgunk. Elég, ha csak azt mondom, hogy Apponyi Albert iskolaügyi törvényei kapcsán írt munkák szinte mindegyikében hivatkozási alap a már említett Dolmányos.

A kalotaszegi származású Köő Artúr történész szerint a kommunizmus éveiben csak Magyarországon volt tabutéma Trianon Galéria

A kalotaszegi származású Köő Artúr történész szerint a kommunizmus éveiben csak Magyarországon volt tabutéma Trianon

– Hogyan látja a román történelemszemlélet alakulását Trianonnal kapcsolatban? Van-e áttörés, vagy mindenhol a régi lemez szól?

– A történelemszemléletben mindenképpen van változás. Gondoljunk csak Sabin Ghermanra, vagy Lucian Boiara. Az más kérdés, hogy a történettudomány berkein belül az „labdába sem rúghat”, aki a dákoromán kontinuitás elvét megkérdőjelezi, vagy aki Trianon kapcsán mást mond, mint amit száz éve a román historiográfusok szajkóznak: a nagy egyesülés megtörtént, mert Erdély arra volt predesztinálva, hogy eggyé legyen Romániával.

– A kommunista rendszer idején sok tévhit kelt lábra Magyarországon Trianonnal kapcsolatban. Többek között az, hogy a Monarchia magyar elitje elnyomta a nemzeti kisebbségeket, ami óhatatlanul elvezetett az elszakadási törekvésekhez. A románok esetében melyek voltak a fő kiváltó okok a Magyarországról történő elszakadáshoz vezető úton?

– Meglátásom szerint az erdélyi román nemzetiségi képviselők a dualizmus időszakában – sem amikor az országos politikában a passzivitás álláspontján voltak, sem amikor 1905 januárjától az aktivitás mellett döntöttek – sosem voltak „önjáróak”, sosem döntöttek egyedül. A forgatókönyvet, hogy mit kell képviselniük és eljátszaniuk, Bukarestből mondták meg. Hogy csak egy példát említsek 1914 elejéről, amikor a románokkal való megegyezési kísérlete gróf Tisza István magyar miniszterelnöknek megfeneklett a román nemzetiségi képviselőkkel.

Idézet
Akkor éppen maga Ion I. C. Brătianu, a Román Királyság miniszterelnöke volt az, aki a tárgyalások megszakítására bíztatta Iuliu Maniuékat, arra gondolva, hogy a nemzetközi helyzet változása sokkal kedvezőbb tárgyalási feltételeket hozhat a románoknak.

Maniu a Román Nemzeti Komité egyik gyűlésén 1912–1913 fordulóján így fogalmazott: „Nem lehet köztünk és a magyarok között béke. Vagy mi nyomjuk le őket, vagy ők minket.”

– Elnyomást éreztek a románok a Monarchiában?

– Elnyomásról szó sem volt. Csak álmodunk jelen pillanatban, hogy a határon túli magyar közösségeinket legalább olyan jogok illessék meg, mint amilyen jogaik a dualizmus időszakában például az erdélyi románoknak is voltak. Magyarországot a nemzetközi sajtóban is a népek börtönének állították be, miközben a Román Királyságba éppen ekkor a nem román ajkúak erőszakos asszimilációnak voltak kitéve. Például Spiru Haret minisztersége alatt sorra születtek az olyan törvények, amelyekkel megpróbálták ellehetetleníteni a nemzetiségi magániskolákat – valamint azokat az iskolákat, amelyekbe zömmel nem románajkú növendékek jártak. S amennyiben ez nem ment, akkor az ilyen iskolák falai közé is megpróbálták „becsempészni” a román nyelvet és „szellemiséget”. Nem volt ezt véletlen:

Idézet
Haret tisztában volt azzal, hogy az 1878-ban Romániához csatolt Dobrudzsa tartomány lakóinak többsége nem román nemzetiségű, s tudott a romániai nagyszámú magyar lakosságról is.

A 19–20. század fordulóján a soviniszta román kormányok nem bántak kesztyűs kézzel más nemzetiségi tanintézményekkel sem, amelyről tanúskodnak az al-dunai görögöknél tartott, kiutasításokkal is járó házkutatások és iskolabezárások, valamint a zsidó tanintézetek vallásos szokásrendjébe durván beavatkozó intézkedések. S miközben mindezek zajlottak, az egyetemet végzett, magyarul anyanyelvi szinten beszélő nemzetiségek az erdélyi románok „üldöztetéseiről” panaszkodtak parlamenti felszólalásaikban.

A budapesti Trianon-konferencia programja és előadói •  Fotó: Magyarságkutató Intézet Galéria

A budapesti Trianon-konferencia programja és előadói

Fotó: Magyarságkutató Intézet

– Volt-e olyan időszak a Trianont megelőző periódusban, amikor diplomáciai úton elkerülhető lett volna a súlyos országcsonkítás a nemzetiségek között történő kiegyezés révén?

– Önmagában véve az, hogy Ferenc Ferdinánd lett a trónörökös, előrevetítette, hogy trónra lépése után az a Monarchia, amit Ferenc József és Deák Ferenc 1865 és 1867 között jogilag összekovácsolt, meg fog változni. A trónörökös magyarfóbiája és az a tény, hogy a nemzetiségi képviselők „körüldongták” és befolyásolták előrevetítette azt, hogy itt nagy átalakulásokra kell készülni. Hogy mi lett volna, ha 1914-ben Szarajevóban nem az történik, ami történt, azt sosem fogjuk megtudni. Valószínűleg a legrosszabb esetben sem került volna sor sem akkor, sem azt követően olyan forgatókönyvre, mint amilyen 1919-1920-ban megvalósult.

Idézet
A trianoni békediktátum szinte a lehető legrosszabb szcenárió, „szövegkönyv” volt.

Azért mondom, hogy majdnem, mert az utódállamok mohosága vérlázító volt: a románok a Tiszáig követeltek területeket, a szerbek a szekszárdi borvidékre is igényt tartottak volna, a csehszlovákoknak Miskolc is kellett volna. A nemzetiségekkel való megegyezésre úgy, hogy az nem veszélyezteti az ország integritását, szinte semmi esély nem volt. Ezt bebizonyította 1848/1849 is.

– Gyakran emlegetjük a Gyulafehérvári Nyilatkozatban megfogalmazott ígéreteket, amit a románok tettek a magyarok és németek irányába Erdélyben, és amiből nem valósult meg semmi. Születtek-e hasonló záradékok a Trianoni Békeszerződésben is?

– A trianoni békediktátumba a magyar békedelegáció 1920. januári párizsi jelenlétét követően raktak kisebbségvédelmi klauzulákat, de azokat csak papíron tüntették fel, a gyakorlatban soha nem léteztek. Az erdélyi németek 20. századi története a világ minden népe számára komoly tanulság. Jelentős szerepet játszottak abban, hogy Erdélyt Romániához csatolták, de rövid időn belül megtapasztalták, hogy a román ígéreteknek hinni hatalmas hiba volt. A II. világháborút követően meg arra a sorsra jutottak, hogy – mint az állatvásárban az állatokat –, darabszámra adták el őket, s kénytelenek voltak hazájukat elhagyni és idegen földön kellett új életet kezdeniük. De talán nincs is mit ezen csodálkozni. Iuliu Hossu görögkatolikus román papot, aki az 1918. december 1-jei gyulafehérvári nagygyűlés emblematikus alakja volt, Nagy-Románia egyik „bábáját” a román kommunisták kergették a halálba.

– Az elmúlt 103 év év távlatából mit jelentett a Kárpát-medencei magyarság számára Trianon? Hogyan dolgoztuk ezt fel, mennyire él velünk?

– Az elmúlt százhárom esztendőben nem született egyetlen olyan generáció sem – bár a kommunista és a rendszerváltozást követően az időszakonként hatalomra kerülő szocialista-liberális kormányok többször mindent megtettek annak érdekében, hogy ez így legyen –, amely feledni tudta volna azt, hogy milyen igazságtalan ítélet született az első világháború lezárásaként Magyarországra vonatkozóan. Egyetlen generáció sem volt, amely elfelejtette volna az országhatáron kívül rekedt nemzettestvéreit, és védelmére kelt akkor is – például az 1988. június 27-én rendezett Hősök terei tüntetésen –, amikor súlyos következményekkel járt, járhatott ez a kiállás. Joggal tehetjük fel a kérdést:

Idézet
Mi lehet az oka annak, hogy a csonka hazában lévő magyarság nem akarja feledni a határon túl rekedt véreit, s nem akar belenyugodni a trianoni békediktátummal együtt járó következményekbe?

Mi lehet a magyarázat arra, hogy 1920 óta minden generáció – ki-ki a maga kora által nyújtott lehetőségeket igénybe véve – szomjazik arra, hogy minél mélyebben megismerje Versailles előzményeit, az ott történteket és következményeit? Minden bizonnyal a „Trianon-ismeretszomjat” leginkább az a magatartás is inspirálja, amely az utódállamok részéről az első világháború végétől napjainkig tapasztalható. Valószínűleg, ha a Magyarország testéből lakmározók gyakorlatba ültették volna a békediktátum kisebbségvédelmi előírásait, valamint kisebbségtámogató intézkedéseket hajtottak volna végre, akkor másképpen tekintett volna az utókor a történtekre, de a legkisebb szándék sem volt részükről, hogy mindezeknek érvényt szerezzenek. A két világháború közötti időszakhoz képest – pedig ezeket az évtizedeket is bőven tarkították magyarellenes intézkedések – sokkal nagyobb vehemenciával próbálták a határon túli magyar közösségeket felszámolni, beolvasztani a második világháborút követően. Abból kiindulva, hogy lám-lám egy meghúzott határ, legyen az bármilyen nemzetközi megállapodásból fakadó, nem tekinthető szentnek és sérthetetlennek, korántsem örökre szóló – hisz az 1938 és 1941 közötti revíziós évek ennek ékes bizonyítékai voltak –, Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia a legnagyobb odaadással vetette bele magát abba a munkába, amivel a magyar kisebbség teljes eltüntetését tűzte ki célul. Mindezzel természetesen nem a feledés homályába vesztek az első világháború végén történtek, hanem újból és újból feltépődött a seb, s nem volt olyan magyar, éljen a világ bármelyik tájékán, akit ne foglalkoztatott volna a trianoni kérdéskör.

– Történészként milyen esélyt lát Trianon orvoslására?

– A jövőt illetően Trianon orvoslására két lehetőség kínálkozik. Az egyik és ez a legfontosabb, demográfiai mutatóinknak muszáj javulnia.

Idézet
Amíg van „demográfiai űr”, és azt nem magyar gyerekek töltik be, addig reális a veszély, hogy más népek, bevándorlás révén hazánkba érkezettek pótolnak.

A másik fontos tényező: a magyar gazdasági szupremácia megteremtése a Kárpát-medencén belül. E kettőn múlik a következő száz esztendőnk! De mielőbb eredményeket kell elérnünk e két téren, mert gondolkodásra, hezitálásra nincs idő!

Köő Artúr
Kalotaszeg ,,fővárosában”, Bánffyhunyadon született református lelkészcsalád harmadik fiúgyermekeként 1987. június 23-án. Elemi iskolai tanulmányait Erdélyben fejezte be, román nyelvismeretre itt tett szert. 2002-ben költözött Pécsre, a Pécsi Református Gimnáziumban érettségizett 2006-ban. Az ELTE Tanítóképző Karára nyert felvételt, itt kezdte el 2009-ben annak a témának a kutatását, melyből több éves munka után disszertációja született. A tanítói oklevél megszerzését követően a Pécsi Tudományegyetemen hallgatott történelmet és pedagógiát, 2015-ben szerzett tanári képesítést. 2010-től tanít, kezdetben általános iskolában, majd gimnáziumban. Jelenleg a Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium történelemtanára. 2019-től a Magyarságkutató Intézet munkatársa. Rendszeresen publikál tudományos folyóiratokban, a történelmi témájú televíziós műsorok gyakori meghívottja. A román és angol nyelvet beszéli. Kutatási területe a 19–20. századi román-magyar kapcsolatok, az erdélyi nemzetiségi oktatáspolitika. Nős, két gyermek édesapja.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. január 02., péntek

Kolozsvár, New York, Fülöp-szigetek, de a legjobb Erdélyben: Baloga István vízilabdázóval sportról és családról

Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.

Kolozsvár, New York, Fülöp-szigetek, de a legjobb Erdélyben: Baloga István vízilabdázóval sportról és családról
Hirdetés
2025. december 30., kedd

Kemény hideggel indul az újév, de a hétvégére enyhül az idő

Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.

Kemény hideggel indul az újév, de a hétvégére enyhül az idő
2025. december 28., vasárnap

Spanyolországi útinapló: narancsfák és mór erődök árnyékában

Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.

Spanyolországi útinapló: narancsfák és mór erődök árnyékában
2025. december 27., szombat

Baricz Lajos plébános harmincöt éve a közösségért: nem pont, csak vessző

Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.

Baricz Lajos plébános harmincöt éve a közösségért: nem pont, csak vessző
Hirdetés
2025. december 26., péntek

Így lesz közönségből közösség. Színpad és katedra között Miklós Gyurival (INTERJÚ)

Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.

Így lesz közönségből közösség. Színpad és katedra között Miklós Gyurival (INTERJÚ)
2025. december 23., kedd

Édes időutazás Gyulán: érdemes belekóstolni a Százéves Cukrászda kínálatába

A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.

Édes időutazás Gyulán: érdemes belekóstolni a Százéves Cukrászda kínálatába
2025. december 23., kedd

Hidegfront és havazás: bekeményít az idő az év utolsó hetében

Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.

Hidegfront és havazás: bekeményít az idő az év utolsó hetében
Hirdetés
2025. december 22., hétfő

Ceaușescu diktatúrája rózsaszín fényben – Történelemtanár a fiatalokat elérő TikTok-tartalmakról

A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.

Ceaușescu diktatúrája rózsaszín fényben – Történelemtanár a fiatalokat elérő TikTok-tartalmakról
2025. december 21., vasárnap

Advent a rohanásban – Lelkipásztorok vallanak a karácsonyra készülő emberről (VIDEÓ)

A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.

Advent a rohanásban – Lelkipásztorok vallanak a karácsonyra készülő emberről (VIDEÓ)
2025. december 18., csütörtök

Reptéri felfedezés: amikor a karate legendája mellém ült

Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.

Reptéri felfedezés: amikor a karate legendája mellém ült
Hirdetés
Hirdetés