Karácsonyi készülődés Erdődön. Harsányi László plébános-esperes a magyar-sváb-cigány együttéléséről

– Mekkora érvágás Erdőd számára a svábok tömeges kivándorlása?

– Az elvándorlás a Ceaușescu-rendszerben indult el, és a rendszerváltás után folytatódott. Amikor elmentek, az eladó házak zömét betelepülő románok vásárolták meg. A kilencvenes években kaptunk egy román polgármestert, aki minden erejével azon dolgozott, hogy Erdődön minél népesebb román közösség alakuljon ki. Ebben viszont a sváb közösség is hibás. Ahhoz, hogy a Német Demokrata Fórum eredményes tevékenységet folytathasson, fel kellene élesztenie a sváb hagyományőrzést. Hogy a gyerekek, a fiatalok ideszokjanak a parókia melletti német fórum székházába.

– A szászokkal ellentétben a svábok magyar identitású emberek. Ezt hogyan élik meg Erdődön?

– Többen német nemzetiségűnek vallják magukat, valójában otthon és a templomban is magyarul beszélnek. Amikor a megyéspüspököm 2013-ban Erdődre helyezett, az elődöm a német misét már kivezette. Ami korábban is azt jelentette, hogy a német nyelvű szöveget kivetítették, de a mise magyarul folyt. Miután az erdődi svábok nem beszélnek németül, sok értelme nem volt. Ha szükség lenne rá, én is tartanék német misét.

– Hogyan lehetne a sváb identitást megerősíteni?

– Azt látom, hogy végre valami beindult, a hagyományőrzés és ápolás terén a német fórum új stratégiát követ. Remélem, lesz foganatja. Az erdődi egy nagyon szorgalmas, munkaszerető közösség. Pusztadaróci születésű plébánosként nagyon jól érzem magam közöttük.

– A magyarul beszélő cigányság Erdődön viszont létszámban túlnőtte a magyar és a sváb közösséget. Plébánosként milyen a kapcsolata a romákkal?

– Jól ismerem őket, mert vallásoktatóként a gyerekeiket én tanítom a helyi iskolában. A nyolcosztályos iskola magyar tagozatának többsége roma gyerekekből áll. Osztályonként egy-két magyar gyerek maradt, a többieket a szülők beviszik Szatmérnémeti magyar iskoláiba.

– A római katolikus egyháznak sincs sok tagja a cigányság soraiból...

– A romák jelentős része a Dávid sátora nevű szekta tagjai, amely a cigányság körében működik. Különbséget kell tenni a tősgyökeres erdődi cigányság és a betelepedettek között. Nagyjából tudom, ki hova tartozik. Volt már több egyeztetésem a pásztorukkal, hogy fogadjuk el egymás szomszédságát, ne legyen állandó átjárás a két egyház között.

– Milyen manapság a sváb-cigány kapcsolat Erdődön?

– Van egyféle idegenkedés, bizalmatlanság, de ez elsősorban a betelepülő cigányság miatt alakult ki. Amikor csak a tősgyökeres, itt született cigányok éltek Erdődön, a viszony normális volt. Kölcsönkértek a sváboktól, aztán megadták, vagy ledolgozták. A régi cigányság soraiból kerültek ki a helyi zenészek is, akik a mulatságokhoz szolgáltatták a muzsikát. Manapság már alig van belőlük.

– Átérzi ezt a mai ember?
– A templom szentségében kell átérezzük, hogy Jézus megszületett. Isten értünk küldte el a Fiát, a mi szívünkben kell megszülessen. Jó lenne, ha ezt az emberek átéreznék. Erre próbálom lelkileg felkészíteni őket. És nem csak most, hanem évközben mindig. Ne azt érezzék, hogy megvolt, ezt a szentmisét is letudtuk.

– Kik érzékenyebbek az üzenetre?

– Egyértelműen az idősebb nemzedék. A fiatalok másként viszonyulnak, az ők körükben sokkal nagyobb az elvallástalanodás. Ezt a szülők negatív példája idézi elő, másrészt sokukban olyan tévhit él, hogy a bérmálással megszűnnek az egyházzal szembeni kötelezettségeik. Valójában a bérmálással kezdődik a nagykorú keresztény élet.

– Miközben beszélgetünk, az udvaron cigány fiatalok gyülekeznek. Szombatoként is eljárnak vallásórára a parókiára?

– Amikor püspök úr idehelyezett, és szembesültem az új kihívásokkal – láttam, hogy a cigánypasztoráció mennyire idegfeszítő munkát igényel –, többször átmentem a templomba, és az oltárszentség előtt imádkozva, megkérdeztem az Urat, mi a szándéka velem? Megkaptam tőle a választ, ami eligazított és kiteljesítette a munkám.