A tehetséget, a kíváncsiságot és a keresést támogatják – az Unitárius Ifjúsági Konferencia szellemiségéről

– Hogyan kapcsolódott először az Unitárius Ifjúsági Konferenciához?

M.Z.E.: Szervezőként kapcsolódtam először az UIK-hoz, akkor még az ODFIE egyik nagy nyári rendezvényeként szerveződött augusztus végén. Elevenen él bennem a konferencia hangulata, az a felelősség és odafigyelés, ahogyan a főszervező irányította a konferencia alakulását. Meghatározó programpontja volt akkor az éjszakai áhítat. Különleges élmény volt ez számomra. Valahányszor erre gondolok, látom magam előtt, ahogy az akkori ifjúsági lelkész a konferencián résztvevők, az egyletesek összekapcsolódását fehér lapokból kivágott, egymás kezébe kapaszkodó emberkékkel ábrázolja. Itt kapcsolódtam először, azóta is meghatározó módon. Akkor felkarolt, és azóta is tart a konferencia.

47. ifjúsági konferencia

– Mit jelent a szervezők számára e rendezvény?

Sz. L.: Az ODFIE valamelyest állandó szervező-önkéntes csapata számára mindig különleges élmény a konferencia megszervezése. Nem csupán azért, mert a szintén tudományos munkát folytató egyetemi hallgatók számára „személyes ügy” az ilyen jellegű rendezvény, hanem azért is, mert a nagy múltú UIK hagyományát tovább öregbíteni felelősségteljes érzés. Az UIK közegében ötvöződik a múlt ösztönző ereje és a jövő reménysége.

– Milyen célkitűzésekkel szervezték meg az idei, 47. UIK-t?

Sz. L.: A konferenciát az előző, 46. kiírásra a szervezőcsapat formai szempontból átgondolta. Röviden úgy lehet ezt összefoglalni, hogy a korábbi, a tapasztalatok alapján kifulladóban levő koncepciót, amely azon alapult, hogy a fiatalok számára nagynevű meghívottak tartsanak előadásokat, felváltotta egy diákköri konferenciákra emlékeztető rendszer. Ez arra helyezi a hangsúlyt, hogy az ODFIE tagjait tudományos kutatásokra ösztönözze. Ennek megfelelően a tavaly kipróbált, de még ki nem forrott rendszert próbáltuk tökéletesíteni az idei évben.

– A programban tudományos és lelki elemek egyaránt szerepeltek. Hogyan sikerült ezeket összehangolni?

Sz. L: A rendezvény célközönségét, az ODFIE tagjait alapvetően vallásos életet élő, hitükkel foglalkozó fiatalokként kezeljük, ezért nincs is szükség különösebb összehangolásra. Magától értetődő, hogy rendezvényeinket istentisztelettel vagy áhítattal nyitjuk és zárjuk, emellett minden reggelt is közös imával indítunk.

– Idén 50 résztvevő érkezett. Milyen volt a fiatalok aktivitása, hozzáállása?

Sz. L.: A résztvevőknek előzetesen egy-egy kutatást összefoglaló dolgozatot kellett elküldeniük, a rendezvényen pedig ezek rövid összefoglalása, bemutatása zajlott társaik és a zsűri előtt. A bemutatót tartó fiatalok mindegyike lelkiismeretes munkával végezte kutatását az őt legjobban érdeklő, leginkább „lázba hozó” tudományterületen. Épp ezért

– Mit jelentett az, hogy „az ifjúság közművelődési és tudományos műhelye” – hogyan valósult ez meg a gyakorlatban?

Sz.L.: Ez alatt elsősorban azt értjük, hogy a konferencia lehetőséget teremt, hogy az erre fogékony fiatalok támogató közegben kereshessék meg azt a területet, amely őket megmozgatja, és szakértői segítséggel mélyülhessenek el benne.

– Hogyan tud a konferencia hozzájárulni a fiatalok hitének, tudásának és közösségi érzésének erősítéséhez?

M.Z.E.: A közvetlenség, a személyesség az, ami által a fiatalok hite, tudása és közösségi érzése erősödni tud. Van egy különleges légkör a konferencián, de más eseményeken is, amelyben a fiatalok nyitottan, bizalommal és biztonságban tudnak jelen lenni, kérdezni, fejlődni, tanulni egymástól.

• A szervezők, a mentorok és a résztvevők között van egy közvetlen kapcsolat, személyesen is odafigyelünk a fiatalokra: meghallgatjuk, reagálunk a kérdéseikre, segíteni próbáljuk a fejlődésüket.

• Azt hiszem, ez erősíti az egyéni kötődést a közösséghez és a valahová tartozás érzésének biztonságát adja, amely révén erősödhet a hit is.

– Milyen terveik vannak a következő évre vagy a jövőbeli konferenciákra nézve?

M.Z.E: A konferencia maradjon nyitott, aktuális és hiteles. Teremtsen lehetőséget a tudományos párbeszédre, a kritikus gondolkodásra és a folyamatos fejlődésre.

– Ha üzenhetne valamit a következő generációnak, mit mondana nekik? Mit kíván a jövő unitárius ifjúsági közösségeinek?

M.Z.E.: Talán azt, hogy álmodjanak nagyokat, keressenek, kutassák azt, ami leginkább érdekli őket, mert mindig lesz egy hely, egy közösség, amely felkarol és megtart.

– Mi volt a legnagyobb tanulság, amit 47. UIK-ból elvitt?

M.Z.E.: Hogy a tudományosság nem egy unalmas világ, amelyre a fiatalok ne lennének kíváncsiak, sőt keresik a lehetőséget, ahol tanulhatnak, kutathatnak és fejlődhetnek.

korábban írtuk

Versenyistálló-e a János Zsigmond Unitárius Kollégium?

A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium újraindulásának 30. évfordulóját ünnepelte. Az iskola rövid idő alatt Erdély legkiválóbb tanintézményei közé tornázta fel magát. Az iskoláról Solymosi Zsolt lelkipásztorral, aligazgatóval beszélgettünk.