Gergely Balázst választották meg a 140 éves Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnökének
Fotó: EMKE/Facebook
A nagy múltra visszatekintő Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) élére nemrég új elnököt választottak. Az idén fennállásának 140. évfordulóját ünneplő egyesület múltjáról, céljairól, a társadalomban betöltött szerepéről kérdeztük Gergely Balázst, aki szeretné a közművelődési egyesület munkáját minél szélesebb körben megismertetni.
2025. július 21., 20:102025. július 21., 20:10
2025. július 21., 20:332025. július 21., 20:33
– Hogyan élte meg az elnökségre való felkérést és megválasztását?
– Nagyon jól esett. Egyfajta biztató visszaigazolás volt, amelyet valószínűleg a korábbi vállalások és megvalósítások hoztak. Ugyanakkor azt is pontosan tudtam, mekkora felelősség és milyen örökség társul e tisztséghez. Úgy érzem, hogy amit az elmúlt két évtizedben a Kolozsvári Magyar Napok (KMN) és más közösségi ügyek szervezéséből tanultam, azt nem lehet csak magánügyként kezelni.
A döntést ugyanakkor nem egyéni sikerként éltem meg. Mindig is egy jó csapat áll mellettem, és azt is érezni véltem, hogy ez a bizalom jele a fiatalabb nemzedékek felé, amelyekre az EMKE-nek is egyre inkább támaszkodnia kell.
– Mit jelent ön számára az EMKE öröksége? Milyen személyes kötődései vannak az egyesülethez?
– Az EMKE Erdély történetében nem csupán egy egyesület, hanem a magyar művelődési és közösségi élet egyik legfontosabb szervezője, bástyája. Zsenge ifjúként hallottam a családban, na meg a tanáraimtól, hogy mit jelentett a háború előtti időkben. Arra már magam is emlékszem, hogy érezhető öröm övezte és reményekkel teli megvalósítás volt a kilencvenes évekbeli újraindulása. Később, amikor a KMN-t szerveztük, gyakran gondoltam arra, hogy sok tekintetben az EMKE alapító szellemiségét folytatjuk: közösségi élményt adni, találkozási pontot teremteni, ahol a kultúra nem puszta emlékmű, hanem élő és megélhető valóság, élmény.
– Sokan a Kolozsvári Magyar Napok kapcsán ismerik önt. Hogyan befolyásolta ez a tapasztalat a közművelődéshez való viszonyát?
– A Kincses Kolozsvár Egyesület vezetése, a KMN szervezése megtanított arra, hogy a kultúra nem a polcra tett szobor, hanem használati értékkel bíró, gazdag eszköztár a megfelelő térben, ahol az emberek találkoznak, beszélgetnek, alkotnak, vitatkoznak, és együtt tanulják újra, mit jelent magyarnak lenni Kolozsváron, Erdélyben, a Kárpát-medencében és a nagyvilágban. Megtanultam, hogy akkor van értelme bármit szervezni, ha az valódi igényekre és közösségre épül. Ugyanakkor meddő a fáradozás, ha szervezőmunka által nem erősödnek tovább az igények és nem épülnek tovább a közösségek. Ez jelenti az elégtételt, ebben van az öröm. Anélkül nem lehet. Sok egyéb mellett ezeket a tapasztalatokat szeretném az EMKE-ben is kamatoztatni.
– Az EMKE idén ünnepli fennállásának 140. évfordulóját. Hogyan tekint vissza e múltra, és mit tart az egyesület legfontosabb eredményének?
Legyen szó népdalgyűjtésről, szórványmentésről, óvodákról, népiskolákról, árvaházakról, kulturális központok létrehozásáról vagy támogatási rendszerek működtetéséről. Mindig az volt a közös, hogy a magyar embereket, a magyar közösséget helyezte a középpontba. Számomra az EMKE legfontosabb eredménye az, hogy évtizedeken át dacolni tudott a történelem viharaival, miközben pótolhatatlan munkát végzett. Amint lehetett, képes volt újjászületni, és a mindig időszerű céloknak megfelelően ma is tud hatni.
– Milyen kihívásokat és lehetőségeket lát az EMKE számára a 21. században?
– A legnagyobb kihívás a közösségi önazonosság megtartása, megerősítése, miközben egyre gyorsabb iramban egyéniesedik el a világ, és a digitális tér elvonhatja a figyelmet a valós találkozásokról, együttlétekről. De ez lehetőség is: a digitalizációt be lehet vonni a közművelődésbe, az online jelenlét nem ellensége, hanem eszköze lehet a kulturális kapcsolattartásnak. Kihívás a fiatalabb nemzedékek bevonása, és az is, hogy a szórványban élők felé hatékonyabban tudjunk nyitni.
– Hogyan szeretné megújítani vagy továbbfejleszteni az EMKE tevékenységét? Várhatóak-e új programok vagy irányvonalak?
– Elsődlegesen a rendszeres és célirányos tevékenységeket kell bővíteni, valamint a kommunikációt és a láthatóságot szeretném erősíteni, hogy az EMKE ne csak azok számára legyen ismert, akik régóta követik, hanem a fiatalabb nemzedékek számára is vonzó, érthető legyen. Dolgozunk egy új, korszerű honlapon. Szeretnénk erősíteni a közösségi médiás jelenlétet, és olyan rendezvényeket, programokat tervezünk, amelyek összehozzák a nemzedékeket.
– Milyen szerepet játszhat az EMKE az erdélyi magyar önazonosság és közösségi élet erősítésében?
– Az EMKE egyik legfontosabb szerepe, hogy keretet adjon a találkozásnak és a közös gondolkodásnak. Erdélyi magyarságunk identitása csak akkor marad élő és erős, ha a hétköznapok rutinján és a hagyományőrzés jelszavain túl, a közösségi élményeken keresztül is megéljük. Az EMKE olyan teret adhat, ahol az önazonosságunkat egyszerre tudjuk megőrizni és újraértelmezni – ha kell, humorral, ha kell, ünneppel.
Gergely Balázst elsősorban a Kolozsvári Magyar Napok megálmodójaként és főszervezőjeként ismerik Erdélyben
Fotó: Kolozsvári Magyar Napok/Facebook
– Milyen kapcsolatot lát az EMKE és más erdélyi magyar kulturális kezdeményezések – például a Kolozsvári Magyar Napok – között?
– Nem versenytársai, hanem megbízható szövetségesei, bajtársai vagyunk egymásnak. Az EMKE alapítói is sokféle helyi kezdeményezést támogattak, minden bizonnyal tudták, a kultúra nem központosítható. A Kolozsvári Magyar Napok jó példa arra, hogyan lehet számos együttműködő partnerszervezettel közösen széles közönséget megszólítani. De a maguk helyén ugyanilyen fontosak az apró szórványtelepülések rendezvényei is, ahol tíz-húsz ember gyűl össze egy-egy rendezvényre a tanító, a tiszteletesasszony vagy akár a körzeti orvos hívására. A jövőnk tekintetében kulcsfontosságúak az Erdély-szerte működő civil-kulturális szervezeteink, intézményeink, iskoláink, egyetemeink és egyházi közösségeink. Munkájuk ugyanis olyan, mint a habarcs, amely embert emberrel összekötve erős és élő falat, közösséget épít. Az EMKE dolga az, hogy minél több eszközzel segítse és – lehetőség szerint – összefűzze e szigeteket.
– Meg tudja-e az EMKE hatékonyan szólítani a fiatalabb nemzedékeket?
– Ez komoly kihívás, de nem lehetetlen. A fiatalok nyelvén kell szólni, vizuálisan is, programokban is, közösségi terekben is. Látom, hogy sok fiatal nyitott a közösségi-kulturális programokra, ha azok élményszerűek és relevánsak számukra. Az EMKE akkor tud hatékony lenni, ha partnerként vonja be a fiatalokat: nemcsak résztvevőként, hanem kreatív szervezőként is.
– Melyek a legfontosabb célkitűzései a következő 3–5 évre az egyesület élén?
– Szeretném, ha az EMKE korszerűen működő, átlátható, nyitott és vonzó szervezetként lenne jelen a közéletben. Helyi szinten fontos célom EMKE-klubok létrehozása, amelyek a közösségi találkozások állandó tereivé válhatnak. Regionális és országos szinten pedig – éves-kétéves rendszerességgel – EMKE-találkozók, táborok szervezése, ahol a közösségépítésben érdekelt szereplők találkozhatnak, tanulhatnak egymástól, és a közös élmények által maguk is erősödhetnek.
Fontosnak tartom azt is, hogy hasznos, kézzelfogható munkával, tevékenységekkel ösztönözzük a jövő mecénásait, mert e körben komoly lehetőség rejlik. Hosszútávon létfontosságú cél az erdélyi magyar üzleti élet bekapcsolódása a közösségi ügyek támogatásába. Hiszem, hogy ez nem lehetetlen, hiszen a kultúra és a közösségi ügyek támogatása megtérülő befektetés, közös érdek.
– Van olyan konkrét projekt vagy terület, amelyet szeretne kiemelten kezelni?
– Igen. A fiatal nemzedékek, s ezen belül is a gyermekek bevonása az EMKE-be. A közösségi neveléshez nyújtható segítség kiemelten fontos – szórványban és tömbmagyar részeken egyaránt. Ez nemcsak évente megrendezett nagyrendezvényeket, hanem rendszeres, egész éves közösségépítő, identitáserősítő programokat jelentene. Ezen kívül szeretném, ha az EMKE komoly tartalomgyárat, valamint erősebb kommunikációs platformokat építene, amely láthatóbbá teszi a belső emberek és a partnerek munkáját is.
– Hogyan látja az EMKE szerepét a Kárpát-medencei magyar kulturális hálózatban?
– Az EMKE már most is része e hálózatnak. Fontos, hogy erősítse kapcsolatait a magyarországi, felvidéki, vajdasági és kárpátaljai partnerszervezetekkel. De számos okból kifolyólag hiszem: érdemes partnerségekben gondolkodni az erre nyitott román szervezetekkel is. Ahogy a korabeli román ASTRA működése számos esetben ösztönző lehetett az EMKE számára, ma is van kitől tanulni. Közhely, de igaz: a kultúra nem ismer határokat. Sokat tanulhatunk egymástól abban, hogyan lehet a közösségeket erősíteni a mai világban.
– Mit üzenne azoknak, akik még nem ismerik vagy nem követik az EMKE munkáját? Miért érdemes kapcsolódniuk?
– Ha fontos számodra, hogy ne csak egymagadban éld meg a magyarságodat, hanem közösségi élményként is, akkor az EMKE-hez való kapcsolódás lehetőséget ad arra, hogy te is részese légy egy nagyobb történetnek. Akár szervezőként, akár résztvevőként, akár önkéntesként, akár ötletekkel, mindenki találhat benne magának helyet.
– Ha egy mondatban kellene megfogalmaznia, mit jelent ma az EMKE?
– Hát, ez egy hosszú, összetett mondat lesz, de megpróbálom. Számomra az EMKE ma – a 19. századi alapítók céljaival egybecsengően – az erdélyi magyar közösségépítés legtágabb keretét jelenti, amelynek eszköztárát a legszélesebb értelemben vett magyar kultúra, ezen belül is hangsúlyosan az erdélyi magyar kultúra biztosítja, és amelynek építő munkájába – egyéni vagy szervezeti szinten – mindenki bekapcsolódhat, aki közösségi élményre vágyik és a céljaival azonosul.
A korábbi évek bőségére emlékeztető felhozatalban került idén megrendezésre a Kolozsvári Magyar Napok. A 450 programot kínáló rendezvénysorozat főszervezőjével, Gergely Balázzsal a szervezési munka hátteréről és a kulisszatitkokról beszélgettünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
,,Ez egy következmények nélküli ország, ahol mindent ellopnak” – mondogatta az utóbbi időben szomszédom magyarországi unokatestvére, akiről utólag kiderült, hogy jobban él, mint sokan közülünk Erdélyben.
Temesvár mellett feltárt avar lovas harcos sírok újraírhatják a térség avar múltjáról alkotott eddigi ismereteket. A leletek szerint az avar elit nemcsak jelen volt a Bánságban, hanem katonai és gazdasági ellenőrzést is gyakorolhatott.
A következő három napban a néphagyományból ismert fagyosszentek idén nem hozzák „igazi formájukat”: a meteorológiai előrejelzések szerint Erdély legnagyobb részén nem kell fagyra számítani.
Egy japán kisváros művelődési házában erdélyi ételek főnek: tyúkhúsleves, pörkölt, töltött káposzta kerül az asztalra, a falakon kalotaszegi minták, a konyhában pedig egy olyan ember dolgozik, aki mindezt nem tanulta, hanem hozta magával.
Az e heti fejlemények ismét csak bizonyították, hogy nincs olyan súlyos válsághelyzet Romániában, amelyet a politikai osztály ne lenne képes tovább fokozni.
Bár csütörtökön többfelé alakultak ki záporok Erdélyben, a gazdák többsége hiába várt a tartós, kiadós csapadékot. A meteorológiai előrejelzések szerint azonban a hétvégén többfelé megérkezhet az eső.
Erőltetett menetben látott neki a bukaresti kormány a védelmi képességek fejlesztését szolgáló európai SAFE-program végrehajtásának, amelynek keretében közel 17 milliárd euró áll Románia rendelkezésére.
Lépésről lépésre Isten igéjének a fényében próbál előre haladni a megalakulásának 30. évfordulóját idén ünneplő Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség, amelyben Rácz Ervin Lajos lelkipásztor szerint megpróbálják összehangolni a generációkat.
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
Erdélyben még rétegjelenség a gombatermesztés, de egyre többen látnak benne lehetőséget. A székelyföldi Márton Zoltán gourmet-gombákat termeszt, hírportálunknak arról beszélt, hogyan működik a termesztés, mivel érdemes kezdeni, és meg lehet-e élni belőle.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!