A kárpátaljai magyarság túl fogja élni ezt a háborút is – vallja a Kárpátalja hetilap főszerkesztője, Darcsi Karolina

Mindez azt mutatja, hogy a kárpátaljai magyarság jelenleg is helytáll és a háborús nehéz körülmények között is jelentős létszámban itt van a vidéken, éli mindennapjait és teszi a dolgát.

– A régió etnikai összetétele vegyes. Milyen a megítélése a magyar lakosságnak (és a többi kisebbségnek) a helyi ukránok részéről? Hiszen sok olyan hír jut el az emberhez, amelyben atrocitásokról, fenyegetésekről, robbantásokról hall(ott)unk.

– Helyben, a megyében a békés egymás mellett élés jellemzi évszázadok óta az itt élő lakosságot. Nagyobb provokációk a helyi lakosság részéről nem voltak jellemzőek, viszont tény, hogy zajlik már több mint 10 éve egy magyarellenes kampány az országban. A magyarellenes akciókat leginkább a hágókon túlról kezdeményezték. A legutolsó ilyen provokatív cselekedet egy ungvári járási magyar templomnak a megrongálása volt, ahol magyarellenes feliratokat írtak a templom falára, illetve megpróbálták felgyújtani az épületet. A rendvédelmi szerveknek sikerült elfogni a tettest.

– Mennyire érezhető a háborús helyzet a régióban fizikailag? Mennyire biztonságos külföldinek Ukrajnába utazni?

viszont a munkácsi események azt mutatták, hogy itt sem érezheti magát teljes egészében biztonságban az ember. A külföldiek szabadon jöhetnek az országba, a határok nyitottak és átjárhatóak.

– Kiket soroznak be, kiket „hagynak” otthon? Lehet-e tudni, hány magyar halt meg a fronton?

– Mindenki hadkötelesnek számít a háború kitörése óta, aki 18. életévét betöltötte 60 éves korig. Ezek közül természetesen vannak, akik kaphatnak katonai besorozás alóli mentességet, vagyis nyilvántartásba vétel után a tartalékos állományba kerülnek. Ide tartoznak például a nappali tagozatos hallgatók, az oktatási intézményekben dolgozó tanárok, a nagycsaládosok, illetve a kritikus infrastruktúránál dolgozó önkormányzati dolgozók, rokkantak stb. Nekik is kötelező háromhavonta frissíteni a hadkiegészítő parancsnokságon az adataikat, és bármikor módosíthatják a felmentésüket, tehát ezt mindig újra és újra kell igényelni és végig kell járni. Ha valaki nem áll nyilvántartásba és a hadkiegészítő parancsnokság munkatársai elfogják, azt azonnal besorozzák, akár az utcáról is.

– A keleti frontvonalról sok ukrán menekült el Kárpátaljára, nekik mi a véleményük a régióról?

– Kárpátalját mint vidéket könnyű megszeretni, vendégszerető emberek lakják, remek gasztronómia, gyönyörű táj jellemzi, illetve jelenleg az, hogy itt viszonylag béke van. Például az egyetlen olyan megye, ahol nincs este 10 óra után kijárási tilalom. A belső menekültek jelentős része a megyeközpontot célozta meg, számos vállalkozás áttelepült az ország belső területeiről.

– Sokat hallunk arról, hogy az országot a nyugati pénzadományok éltetik. Milyen a gazdasági helyzet, miből lehet megélni?

– A gazdasági helyzet katasztrofális, az ország lélegeztető gépen van, az állam a fenntartási költségeit, a béreket, illetve a működési költségeket mind-mind jelenleg a nyugati segélyekből finanszírozza és tartja fenn. Ha ezek a csapok elzárulnának, az gyakorlatilag egy teljes államcsődhöz vezetne.

– Hogyan hatott a háború a magyar közösség identitására, jövőképére?

Akik arra kényszerültek, hogy elhagyják a háború miatt a vidéket, szeretnének végre visszatérni a szülőföldjükre, otthonaikba, s reméljük, így is lesz, de ehhez elsősorban béke kellene. Akik maradtak, teszik a dolgukat, s minden erejükkel azon vannak, hogy a kárpátaljai magyarság mind nyelvében, mind kultúrájában közösségként meg tudjon maradni ebben a nehéz helyzetben is.

– Sokat bírálták a kisebbségeket sújtó tanügyi intézkedéseket, törvényeket. Milyen a magyar oktatás, kultúra helyzete?

– Sajnálatos módon még 2017-ben elindult egy olyan jogalkotási folyamat Ukrajnában, amely számos területen szűkítette a nemzeti kisebbségek alkotmányban, illetve a nemzetközi szerződésekben garantált jogait. Ezeknek a jogoknak a visszavétele elsősorban az orosz nemzeti kisebbség ellen irányult, de az országban élő valamennyi kisebbséget érintette, köztük a kárpátaljai magyarokat is. Történtek ugyan előrelépések a területen, de még mindig nem kaptuk vissza mindazokat a jogainkat, amelyekkel korábban Ukrajna függetlenségét követően rendelkeztünk.

– Sokan elhagyták Kárpátalját, mi tartja mégis ott azokat, akik maradtak?

– Szeretjük Kárpátalját, ez a hazánk, itt éltek szüleink, nagyszüleink, dédszüleink, itt jöttek be honfoglaló őseink. Nekünk feladatunk van ezen a vidéken, úgy gondolom, hogy nem véletlenül teremtett minket ide az Isten.

– Nehéz időkben az egyház szerepe mintha jobban felértékelődne. Hogyan él és működik a református egyház (illetve a többi felekezet)?

amely elengedhetetlenül szükséges a kárpátaljai magyarság megmaradásához. Ez nem most kezdődött, nemcsak a háború időszaka alatt. Az egyház mindig is közösségépítő és közösségmegtartó és hitet adó erővel bírt a kárpátaljai magyarság számára. A kárpátaljai magyarság egy vallásos közösség. Az egyházaknak a támogatása rendkívül fontos, a református egyház mellett a római katolikus, illetve a görögkatolikus felekezet is erős a vidéken, számos közös ökumenikus alkalmat, illetve egyéb segítő és közösségépítő programot szerveznek a vidéken, amiért hálásak vagyunk nekik.

– Mit jelent ma magyarnak lenni Kárpátalján? Változott-e ennek a tartalma az elmúlt évek során?

– Kárpátalján magyarnak lenni mindig is büszke dolognak számított, én úgy érzem, hogy a kárpátaljai magyarok büszkék arra, hogy kárpátaljai magyarok lehetnek. Az, hogy a jelenlegi helyzet megnehezíti a kisebbségi sorsot, az ezen az identitástudaton nem változtat.

– A Kárpátalja főszerkesztője. Milyen „kiadványt” képzeljünk magunk elé?

– A Kárpátalja, amelynek a főszerkesztője vagyok 2018-tól Kárpátalja legnagyobb példányszámban megjelenő hetilapja. 2026 januárjában leszünk 25 évesek, úgyhogy 25 éve a kárpátaljai magyarság számára Kárpátaljáról, illetve a világban és a Kárpát-medencében történő magyarokról igyekszünk tudósítani. 7600 példányszámban jelenünk meg, és természetesen online felületünkön is napi szinten folyamatosan közzétesszük a legfontosabb híreket az olvasók számára.

– A nehéz körülmények ellenére Kárpátalján lapot is nyomtatnak. A mai digitális világban milyen szerepet tölt be az írott sajtó? Hogyan működik a terjesztés, miként jut el az olvasókhoz?

– Sokan temetik a nyomtatott napilapokat és hetilapokat, Kárpátalján én úgy érzem, hogy még nem fellegzett be nekik, hisz amikor áramszünet van, hosszas órákon keresztül sem internet, sem digitális változat nincs, csak a papíralapon nyomtatott újságot lehet böngészni, és abban lehet megtalálni mindenkinek a hírektől kezdve azt a tartalmat, ami leginkább leköti az érdeklődését. Úgy gondolom, hogy a 7600 példányszám maga is mutatja azt, hogy van rá igény. A hetilapunkat a saját terjesztőhálózatunkon keresztül juttatjuk el az olvasóinkhoz. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek minden településen az alapszervezeti elnökei, akik segítik ezt a munkát.

– Változott-e az olvasói igény – miről szeretne ma leginkább olvasni a közösség?

– A mindennapi dolgok érdeklik őket leginkább, és a békéről olvasnának.

– Miben reménykedik – újságíróként, magyarként, kárpátaljai emberként – a közeljövőt illetően?

– Hogy mielőbb béke lesz, és a kárpátaljai magyarok is békésen élhetnek majd itt, mint bármelyik más, Európában élő őshonos nemzeti kisebbség.

– Mit üzenne azoknak, akik csak a hírekből ismerik a kárpátaljai valóságot?

– Tájékozódjanak, olvassák a Kárpátalja hetilapot: karpataljalap.net

korábban írtuk

Egynapos gasztronómiai túra Kárpátalján

Ha kívánságlistát készítenénk arról, hova mennénk szívesebben a száz éve elcsatolt területek közül, akkor a lista elejére az Őrvidék, Felvidék, és a Mura-köz kerülne, Délvidék és Kárpátalja lenne a sereghajtó. Pedig saját tapasztalatunk ezt cáfolja.