A jó pénzt hozó székelykocsárdi fűszerpaprika – Kónya Tibor református lelkipásztor szerint meg kell őrizni a termőföldet

– Elsőként a két család kezdte el az új kertészeti irányt?
– Nagyapám olcsón megvásárolt több hektár déli fekvésű, akácos oldalt, ahova rengeteg kézi munkával szőlőt telepített. A Basa család szintén olcsón olyan nádas, ingoványos területeket szerzett, amelyeket lecsapolás után befogtak zöldségtermesztésre. A gazdasági elképzelésük bejött, és pár éven belül módos emberekké váltak. Zöldségre, szőlőre és borra egyaránt volt piac. Már induláskor felvették a kapcsolatot a szegedi paprikásokkal, és hozzáláttak Székelykocsárdon is a fűszerpaprika termesztéséhez.

Pár év múlva a fűszerpaprika-őrlemény lett a falu fő bevételi forrása, a falu családjainak többsége hozzáfogott a termesztéséhez. A többi aranyosszéki faluba is tőlünk terjedt át a termesztése.

Apám mezőgazdasági almérnöki szakot végzett, és 1989-es nyugdíjazásáig a marosludasi cukorgyárban dolgozott. Munka után a faluban tanárként dolgozó édesanyámmal együtt gazdálkodtak a kertben. A kommunizmusban jövedelemkiegészítő foglalkozásként megugrott a paprikatermesztés: a háztájiban aki tehette, ezzel foglalkozott. Arra emlékszem, hogy az 1970-es évek elején kisgyerekként néztem, ahogy a konyha mennyezetébe felfogott horgokra felerősítik egymás alá a nagy paprikaszárító rámákat. Ott fonnyadt a paprika a fejünk fölött, és időnként forgatni kellett. Ez a paprikaérlelési szokás fennmaradt a kilencvenes évek elejéig. A családnak a leg­gyengébb hozamú évben is volt legalább 50 kg őrölt paprikája, de jó években megtermett a 300 kg is.

Ez jó a vásárlónak, mert éveken át megbízható forrásból kiváló minőségű paprikához jut, és jó az eladónak, mert biztos piaca van. Aki már használt főzéshez, sütéshez székelykocsárdi paprikát, az biztosan ezt választja, és nem az olcsóbb nagyáruházi port, amelynek a minősége messze elmarad a mi őrleményünktől.

– Napjainkra mennyire maradt fenn a maholnap százéves székelykocsárdi kertészkedés?
– Aki zöldségtermesztéssel foglalkozik, az kisebb-nagyobb te­rületen fűszerpaprikát is ter­meszt. Még azok is, akik újonnan beköltöznek a faluba. Az első egy-két évben nem, de amikor látják, hogy a szomszéd boldogul a paprikával, ők is hozzáfognak. A faluban több paprikamalom működik, én pedig létrehoztam egy nagyobb szárítót ipari méretű légbefúvóval és páraelszívó berendezéssel.

Mi közben felhagytunk a paprikatermesztéssel, mert lelkészi teendőim nem tették lehetővé, hogy mindennap itthon legyünk a növények között. Paprikát távolról nem lehet termeszteni: ha két-három napig nem vagy itthon, egy gombás betegség vagy kártevő tönkreteszi a teljes állományt. A gazda szeme mindig ott kell, hogy legyen a kertben. De továbbra is részesei vagyunk a hagyománynak, mert mi szárítjuk nagy tételben a falubeliek termését.

– Mi a jó fűszerpaprika titka?
– Az asztalra kerülő őrölt paprika egy hosszú folyamat eredménye, amit a termesztés és feldolgozás minden fázisában el lehet rontani. Emlékszem, amikor gyerekként körülülték rokonok, barátok a nagy ebédlőasztalunkat, és mindenki hozta a frissen őrölt paprikáját, hogy megvitassák, melyik milyen minőségű. Előbb megnézték a színét: ha élénk, erős színe volt, az „átment” a vizsgán, utána pedig jött a kóstolás. Jó fűszerpaprika-őrlemény egészséges termésből nyerhető, amit a szárítás során még egyszer át kell válogatni, hogy a hibás, beteg egyedeket eltávolítsák.

Ennek a minőségnek szeretnénk biztos piacot kiépíteni a közös feldolgozással és értékesítéssel.

Ebből a fajta gazdasági képzésből vissza kellene hozni valamit a mai teológiára is. Amikor a kilencvenes években kezdő lelkészként a mezőségi Palatkára kerültem, ott tanultam meg, hogy egészen másként áll a gyülekezet gondjaihoz az a lelkipásztor, aki a híveihez hasonlóan él, mint az, aki valamiféle burokból szemléli a körülötte levő világot. Jobban megérti az emberek gondolatvilágát, és azonosulni tud velük.

– Milyen jövőt lát az erdélyi falvak mezőgazdaságában?
– Ez elsősorban rajtunk múlik, hogy meg tudjuk-e őrizni földjeinket. Erdély-szerte hatalmas pénzek jelentek meg földvásárlásra. Már nemcsak tehetős külföldi befektetők járják a falvakat, hanem román vállalkozók is egyre több földet vásárolnak fel.

Lehet, hogy a gyerekek máshol sokkal többet keresnek, de egész falvak néptelenednek el. Ezzel szemben látni kell, hogy aki komolyan gazdálkodik, az megél belőle. Sok olyan zöldségtermesztőt ismerek, akik Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen drága tömbházlakásokat vásároltak jövedelmükből, és kiadták bérbe. Egy hektár intenzív kertészetből egy család jól megél. A lelkipásztor feladata az, hogy tudatosítsa az emberekben: a termőföld minden család és a közösség vagyona.