Pirosodó fűszerpaprika. A legtöbb székelykocsárdi portán termesztik
Fotó: Makkay József
Marosújvár református lelkipásztoraként Kónya Tibor rendszeresen hazajár szülőfalujába, a közelben fekvő Székelykocsárdra. A falu közbirtokosságának elnökeként nemcsak a legelők szakszerű kihasználásával foglalkozik, hanem kiveszi a részét a fűszerpaprika-termesztők boldogulásában is. A négygyerekes lelkésszel az aranyosszéki falu kertészetének esélyeiről beszélgettünk.
2022. augusztus 06., 12:372022. augusztus 06., 12:37
2022. augusztus 06., 15:332022. augusztus 06., 15:33
– Erdély-szerte híres a székelykocsárdi őrölt fűszerpaprika. Mikor honosították meg a termesztését Aranyosszéken?
– Kissé vissza kell kanyarodnom az időben, ugyanis őseim – a két Kónya testvér és egy unokatestvér –, az 1600-as években telepedtek át Háromszékről Székelykocsárdra. Akik ma a környékünkön a Kónya nevet viselik, mind ebből a családból származnak. Dédnagyapám az első világháború idején bíró volt a faluban, de a román világ beköszöntével nem volt hajlandó hűségesküt tenni a román államra. Nemcsak az állását veszítette el, hanem negyvenhektárnyi mezőgazdasági területét is. Földjeit kiosztották házhelynek a Kárpátokon túlról betelepített román háborús veteránok számára. Trianonig a falu magyar őslakossága mellett mintegy tíz százalék román élt, a húszas évek eleji betelepítésekkel azonban elkezdődött Székelykocsárd gyors elrománosítása. Sok küszködés árán megszerzett birtokai kisajátítását dédnagyapám nem tudta feldolgozni, ezért öngyilkos lett. Váratlan halála nagyon megviselte a családot, nagyapám a falu református lelkipásztora volt… A harmincas évek gazdasági válsága még nehezebb helyzetbe hozta a helyi magyarságot.
– Elsőként a két család kezdte el az új kertészeti irányt?
– Nagyapám olcsón megvásárolt több hektár déli fekvésű, akácos oldalt, ahova rengeteg kézi munkával szőlőt telepített. A Basa család szintén olcsón olyan nádas, ingoványos területeket szerzett, amelyeket lecsapolás után befogtak zöldségtermesztésre. A gazdasági elképzelésük bejött, és pár éven belül módos emberekké váltak. Zöldségre, szőlőre és borra egyaránt volt piac. Már induláskor felvették a kapcsolatot a szegedi paprikásokkal, és hozzáláttak Székelykocsárdon is a fűszerpaprika termesztéséhez.
Pár év múlva a fűszerpaprika-őrlemény lett a falu fő bevételi forrása, a falu családjainak többsége hozzáfogott a termesztéséhez. A többi aranyosszéki faluba is tőlünk terjedt át a termesztése.
A székelykocsárdiak ,,piros aranya". Közel száz esztendeje ez biztosítja a gazdák jövedelmét
Fotó: Makkay József
– A kommunizmus mennyire törte derékba a falu megélhetési forrását?
– Ami megtörtént dédnagyapám földbirtokaival, az megismétlődött nagyapámmal is: a két világháború között összegürcölt földjeiket ismét elvették. Előbb akkora adót szabtak ki a családra, amit képtelenség volt kifizetni. Lelkipásztor nagyapám arra kényszerült, hogy termőföldjeit átadja az újonnan alakuló állami mezőgazdasági vállalatnak, így megúszta, hogy kulákként elhurcolják. Megőrizhették a régi kúriánk melletti 70 áras telket kerthelyiségként.
Apám mezőgazdasági almérnöki szakot végzett, és 1989-es nyugdíjazásáig a marosludasi cukorgyárban dolgozott. Munka után a faluban tanárként dolgozó édesanyámmal együtt gazdálkodtak a kertben. A kommunizmusban jövedelemkiegészítő foglalkozásként megugrott a paprikatermesztés: a háztájiban aki tehette, ezzel foglalkozott. Arra emlékszem, hogy az 1970-es évek elején kisgyerekként néztem, ahogy a konyha mennyezetébe felfogott horgokra felerősítik egymás alá a nagy paprikaszárító rámákat. Ott fonnyadt a paprika a fejünk fölött, és időnként forgatni kellett. Ez a paprikaérlelési szokás fennmaradt a kilencvenes évek elejéig. A családnak a leggyengébb hozamú évben is volt legalább 50 kg őrölt paprikája, de jó években megtermett a 300 kg is.
A Kónya család fóliaháza. Saját szükségletükre megtermelnek minden zöldséget
Fotó: Makkay József
– Hogyan lehetett értékesíteni az őrleményt? Hol piacoltak a székelykocsárdiak?
– A legtöbb családnak kialakult a saját értékesítési hálózata. Édesapám például a curkorgyárban adta el a megtermelt mennyiséget. A munkatársai feliratkoztak a telefonközpontban, és onnan rendre elvitték a paprikás zacskókat. Szerte Erdélyben kialakultak a hasonló „elosztó központok” Székelyföldtől a Partiumig, de elsősorban a környékbeli városok vállalataiban.
Ez jó a vásárlónak, mert éveken át megbízható forrásból kiváló minőségű paprikához jut, és jó az eladónak, mert biztos piaca van. Aki már használt főzéshez, sütéshez székelykocsárdi paprikát, az biztosan ezt választja, és nem az olcsóbb nagyáruházi port, amelynek a minősége messze elmarad a mi őrleményünktől.
– Napjainkra mennyire maradt fenn a maholnap százéves székelykocsárdi kertészkedés?
– Aki zöldségtermesztéssel foglalkozik, az kisebb-nagyobb területen fűszerpaprikát is termeszt. Még azok is, akik újonnan beköltöznek a faluba. Az első egy-két évben nem, de amikor látják, hogy a szomszéd boldogul a paprikával, ők is hozzáfognak. A faluban több paprikamalom működik, én pedig létrehoztam egy nagyobb szárítót ipari méretű légbefúvóval és páraelszívó berendezéssel.
Mi közben felhagytunk a paprikatermesztéssel, mert lelkészi teendőim nem tették lehetővé, hogy mindennap itthon legyünk a növények között. Paprikát távolról nem lehet termeszteni: ha két-három napig nem vagy itthon, egy gombás betegség vagy kártevő tönkreteszi a teljes állományt. A gazda szeme mindig ott kell, hogy legyen a kertben. De továbbra is részesei vagyunk a hagyománynak, mert mi szárítjuk nagy tételben a falubeliek termését.
Kónya Tibor lelkipásztor hagyományos erdélyi almafajtákat is termeszt
Fotó: Makkay József
– Lát-e továbblépési lehetőséget a termesztés és az értékesítés terén?
– A magyar polgármester asszony közgazdász férjével sokat beszélgettünk arról, hogy egy uniós pályázattal építeni kellene egy profi szárítót, paprikafeldolgozót és csomagolót. Ami azt jelentené, hogy székelykocsárdi márkanév alatt közösen forgalmazhatnánk a faluban megtermelt paprikaőrleményt. A helyi gazdák részéről biztosan belevágna négy-öt ember a közös vállalkozásba, utána pedig jönne a többi is, amikor látják, hogy az ilyen típusú gazdasági összefogásnak milyen előnyei vannak.
– Mi a jó fűszerpaprika titka?
– Az asztalra kerülő őrölt paprika egy hosszú folyamat eredménye, amit a termesztés és feldolgozás minden fázisában el lehet rontani. Emlékszem, amikor gyerekként körülülték rokonok, barátok a nagy ebédlőasztalunkat, és mindenki hozta a frissen őrölt paprikáját, hogy megvitassák, melyik milyen minőségű. Előbb megnézték a színét: ha élénk, erős színe volt, az „átment” a vizsgán, utána pedig jött a kóstolás. Jó fűszerpaprika-őrlemény egészséges termésből nyerhető, amit a szárítás során még egyszer át kell válogatni, hogy a hibás, beteg egyedeket eltávolítsák.
Ennek a minőségnek szeretnénk biztos piacot kiépíteni a közös feldolgozással és értékesítéssel.
Kónya Tibor legújabb ültetvénye, a fekete berkenye. A daganatos betegségek megelőzésére ajánlott bogyós gyümölcsre nagy a kereslet
Fotó: Makkay József
– Mennyire bevett szokás, hogy a református lelkész gazdálkodik, mezőgazdasági termeléssel foglalkozik?
– Az én ismeretségi körömben a lelkipásztorok kilencven százaléka valamilyen szinten földműveléssel foglalkozik. Nem is lehetne másként, hiszen az egyházmegyében legfennebb két-három gyülekezetben tudják havi rendszerességgel felvenni a fizetésüket a kollégák, a szükséges pénz rendszerint év végére gyűl össze a hívektől. A lelkipásztoroknak jellemzően több gyerekük van – nekünk például négy – ekkora népes családnak pedig valamivel pótolni kell az év közben kiesett fizetést. Legkisebb gyerekünk most megy kilencedikbe, a legnagyobb már elvégezte az egyetemet. Megtermeljük a család számára szükséges zöldséget, gyümölcsöt, és disznókat tartunk. Ez komoly segítség számunkra.
Ebből a fajta gazdasági képzésből vissza kellene hozni valamit a mai teológiára is. Amikor a kilencvenes években kezdő lelkészként a mezőségi Palatkára kerültem, ott tanultam meg, hogy egészen másként áll a gyülekezet gondjaihoz az a lelkipásztor, aki a híveihez hasonlóan él, mint az, aki valamiféle burokból szemléli a körülötte levő világot. Jobban megérti az emberek gondolatvilágát, és azonosulni tud velük.
– Milyen jövőt lát az erdélyi falvak mezőgazdaságában?
– Ez elsősorban rajtunk múlik, hogy meg tudjuk-e őrizni földjeinket. Erdély-szerte hatalmas pénzek jelentek meg földvásárlásra. Már nemcsak tehetős külföldi befektetők járják a falvakat, hanem román vállalkozók is egyre több földet vásárolnak fel.
Lehet, hogy a gyerekek máshol sokkal többet keresnek, de egész falvak néptelenednek el. Ezzel szemben látni kell, hogy aki komolyan gazdálkodik, az megél belőle. Sok olyan zöldségtermesztőt ismerek, akik Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen drága tömbházlakásokat vásároltak jövedelmükből, és kiadták bérbe. Egy hektár intenzív kertészetből egy család jól megél. A lelkipásztor feladata az, hogy tudatosítsa az emberekben: a termőföld minden család és a közösség vagyona.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Hűvös hajnalokkal, de sok napsütéssel és 20 fok körüli délutáni hőmérsékletekkel köszönt be október Erdélyben. A HungaroMet következő hét napra szóló előrejelzése alapján számottevő csapadékra egyelőre nem kell számítani.
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Nem múzeumi anyagként, hanem ma is élő, szerethető és megszólító kultúraként szeretné bemutatni az operett és a magyar zenés színpad örökségét a Hat élet, hat sors című új kolozsvári programsorozat, amely szeptember 27-én kezdődik Kolozsváron.
Világszerte már 1,17 milliárd embert érint valamilyen mentális zavar, és Erdélyben is egyre többen kérnek segítséget. Vajda Ildikó pszichiáter szerint különösen aggasztó, hogy mind több fiatal és serdülő kerül rendelőbe.
Hiába nőttek a romániai fizetések, ez nem hozta magával automatikusan a vásárlóerő növekedését is, az infláció ugyanis többet „vett ki” a zsebünkből – ez a munkaerőpiacot vizsgáló tanulmány egyik legfontosabb következtetése.
Egyre több partiumi, sőt erdélyi kertben érik be a füge (Ficus carica), sőt akadnak helyek, ahol a indián banán vagy datolyaszilva is megterem.
Megőrizni a tájegységekre jellemző hagyományos, népi mintákat és formákat vagy a vevők igényeihez igazítani a cserépedényeket – erre a kérdésre is keresték a választ a fazekasok Marosvásárhelyen az Erdélyi Mesterségek Ünnepén.
Egy rövid erdélyi körút mindig több az egyszerű kirándulásnál: történelem, épített örökség vagy éppen érdekes találkozások egyvelege. Mi mind a hármat megtapasztaltuk, amikor Erdély több épített örökségét felkerestük.
A hét második felében még késő nyárias, 24–25 Celsius-fokos idő várható Erdélyben, a hétvégén azonban jelentős változás kezdődik. Szombattól megnő a záporok, zivatarok esélye, majd vasárnaptól tartósabban csapadékosra fordulhat az idő.
Egy épület akkor válik igazán otthonná, amikor élettel telik meg. A Kolozsvár melletti Kajántón évtizedes álom valósult meg az új református gyülekezeti ház felépítésével, amelynek története az imádságról, adakozásról, sok munkáról szól.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!