Legelésző bivalyok. A legtöbb kalotaszegi faluban mutatóban sem maradt
Fotó: Makkay József
Amióta 2009-ben megnyílt Európa egyetlen bivalymúzeuma Mérában, nagyon sok látogató ejti útjában a Kolozsvártól 17 km-re fekvő kalotaszegi települést. A múzeumot gondozó Varga György nyugalmazott biológiatanár a kiállított tárgyak bemutatásán túl a látogatóknak betekintést nyújt a falu történetébe is. A szülőfalujában 28 évet tanító pedagógussal készült beszélgetésünk górcső alá veszi a Méra hírnevét megalapozó bivalytartást: a múltját, a jelenét és természetesen a jövőjét is.
2023. június 18., 15:452023. június 18., 15:45
– Stílusosan az egykori bikaistállóban hozták létre a bivalymúzeumot. Hogyan született az ötlet?
– A községi istállót 2006-ban kezdtük átalakítani. Igazából nem tudtuk, mi legyen a rendeltetése, ezért azt javasoltam, mit szólnának hozzá, ha bivalymúzeumot létesítenénk. Az ötletet mindenki érdekesnek találta, így hozzáláttunk a felújításhoz. Az épületet 1949-ben, a kommunista rendszer idején építették fehér bikák istállójának: a hatalom így akarta visszaszorítani a bivalytartást, mert a méraik nem voltak vevők a fehér tehenekre. A hatvanas években a termelőszövetkezet vette át raktárnak. Mi a község vezetőségétől kaptuk meg 2006-ban, hogy valamit kezdjünk a rossz állapotban levő épülettel. Három évbe telt, amíg a lerobbant istállót lakható állapotba hoztuk és közben elkezdtük gyűjteni a tárgyakat.
Azóta újabb fényképekkel és tárgyakkal bővítettük a kiállítási anyagot. Európában a mérai az egyetlen bivalymúzeum.
– Mérától elválaszthatatlan a bivaly, pedig nem több évszázados hagyományról van szó. Mikor érkeztek az első fekete tehenek a faluba?
– Ha 1525-ből, a mérai juhászatról fennmaradt első feljegyzéseket veszem alapul, akkor a bivalytartás későn, négy évszázad múlva honosodott meg a faluban. Dr. Kós Károly feljegyzései alapján az első bivalyokat 1890-ben hozta be Sárkányról és Alsórákosról három mérai férfi igavonó állatnak. A 19. század végi Mérában nem fogadhatta kitörő lelkesedés a falubeliek próbálkozását: a történelmi adatokból kiderül, hogy csupán az első világháború után fedezték fel az emberek. Mérai megjelenését követően 30-40 évnek kellett eltenie, amíg a falu elkezdett szélesebb körben bivalytartással foglalkozni. A módosabbak ökröket tartottak, a többség azonban fejőstehénként tekintett a bivalyra.
A mérai bivalmúzeum messze földről vonzza a látogatókat
Fotó: Makkay József
– A tejtermelés és feldolgozás sikerét mutatja, hogy Kalotaszegen elsőként alakult meg a mérai tejszövetkezet. Mit vártak ettől a gazdák?
– Az 1938-ban megalakult mérai tejszövetkezet ötlete azért született, hogy a gazdák ne menjenek naponta tejjel a kolozsvári piacra. Dologidőben nehéz volt a piacolás, minden munkáskézre szükség volt! Induláskor a beadott tej mennyisége alapján fizette a szövetkezet a gazdákat, a tejből vajat köpültek. Az ígéretesen induló szövetkezet vezetői azonban rádöbbentek, hogy egyre több a tej és egyre kevesebb a vaj. Többen is felvizezték a tejet, hogy több pént kapjanak érte.
A gazdák kétkedve fogadták, de hamar rájöttek, hogy neki van igaza. Az újításnak köszönhetően a tejfeldolgozás és az értékesítés pozitív fordulatot vett a mérai tejszövetkezetben. De sokáig nem örülhettek a sikernek, mert a kommunisták hatalomra jutásával a tejszövetkezetet is felszámolták.
– Nem csak a tejszövetkezet, hanem a bivaly is közellenség lett Mérában?
– Egy adat arról, hogy mekkora szerepe volt a méraiak életében a bivalynak: 1950-ben 1500 bivalyt tartottak a faluban. Ez az állatlétszám abszolút rekord Méra történetében! Aki élt és mozgott, az bivalyt tartott a családi istállóban. Nyilván, hogy a hatalomnak nem tetszett a méraiak konoksága, és megtörték az ellenállást. Hat fejősbivallyal kuláklistára kerültek a méraiak.
Rövid időn belül ötszáz bivaly maradt a faluban. Ezret hirtelen eladtak: mindenki úgy szabadult kedvenc jószágától, ahogyan tudott… Érdekes, hogy a kuláklistával megfenyegetett gazdák mégsem mondtak le a bivalytartásról. Az ötvenes évek derekára valami enyhülés történhetett, mert a statisztikák ismét 1300 bivalyról tesznek említést. Egyértelmű, hogy ezt a szélmalomharcot sokáig már nem lehetett megvívni. Az 1962-es kollektivizálás végleg betette az ajtót: sokan elmentek gyári munkára, és aki itthon maradt, annak sem volt könnyű kitartani a bivalyok mellett. Egy 1975-ös adat szerint Márában már csak 250 bivalyt tartottak. Némi fellendülés indult be a hetvenes években, de az állattartás régi fénye többé nem tért vissza.
Képekben a múlt. A bivalytartás a negyvenes és ötvenes években élte virágkorát
Fotó: Makkay József
– Az 1989-es rendeszerváltás mennyire tudta visszahozni a régi szép bivalyos időket?
– Az ötvenes évek eleji állatlétszám immár történelem marad. A kilencvenes években annyi változás történt, hogy a mérai gazdák visszatornázták az állatlétszámot háromszázra, ez volt a rendszerváltás utáni csúcs, azóta apad.
Magyarvitán 5, Türében 5, Mákófalván 24, Darócon 2, Bogártelkén 14 fekete tehén van… Valamikor mindenik kalotaszegi faluban tartottak legalább háromszáz bivalyt.
– A nagyapja oszlopos tagja volt a tejszövetkezetnek. Ezek szerint a családban régóta tartanak bivalyokat.
– Dédnagyapám kezdte el a bivalytartást – ő 1920-ban halt meg –, nagyapám és apám tovább fejlesztette. Gyerekként a bivalyok között nőttem fel, az istállóban nyolc fejős állatot tartottunk. Testvérem a Tehnofrigban dolgozott, és a kilencvenes években a fiával kezdett el bivalyokat tartani. Rájöttek, hogy pár állattal nem érdemes foglalkozni, és felszaporították az állományt, de később abbamaradt.
Igazából mindig megérte a bivalytartás: az elmúlt száz esztendőben Méra ennek köszönheti anyagi gyarapodását.
Kedvenc házi jószág. Mérai istállóban tartott bivalyok
Fotó: Makkay József
– A fiatalok körében mégsem népszerű foglalkozás. Ha ők nem folytatják, a szakma zátonyra fut?
– Van ennél ma már sokkal könyebb megélhetés. Régebb rá volt kényszerülve a mérai ember, ma sok választása van. Manapság csak az tart ki a bivalyok mellett, aki nagyon szereti őket. Nyáron reggel ötkor indulnak a gazdák fejni a mezőre, hazahozzák a tejet, és az esti fejésből származó adaggal együtt feldolgozzák vagy készülnek a piacra. Délután újra fejés. Napról napra erről szól az élet, ráadásul télen az istállóban is sok munka akad. A bivalytartás fejlődését hátráltatja, hogy egyre több mezőgazdasági terület marad műveletlenül, a kaszálók elbokrosodtak, kevés a takarmány.
– Kik látogatnak a mérai bivalymúzeumba?
– A legtöbb vendég Magyarországról érkezik, de megfordult már nálunk szerte a nagyvilágból sok kíváncsiskodó látogató, Japántól Mexikóig. Az ,,Iskola másként” időszakban sok diák érkezik Kolozsvárról. Nemrég egy magyar egyetemista csoportot láttam vendégül: megnéztek a faluban egy cifra szobát és eljöttek a bivalymúzeumba is.
– A múzeum falán sok kép Méra gazdálkodói fénykorát mutatja be a negyvenes évekből. Mire kíváncsiak a látogatók?
Egyetlen szarvasmarha sem ragaszkodik annyira gazdájához, mint a bivaly
Fotó: Makkay József
– Rendszerint mindent megnéznek. Ez a kép például az 1941. esztendő gazdanapját örökíti meg. A falubeliek kimentek népviseletbe a kaszálóra szénát gyűjteni. A legények lóháton végigvonulnak a falun, a képek ünnepi hangulatról árulkodnak. Ezen a képen 16 éves pártás lányok konfirmálnak. A búzakoszorú a piros-fehér-zöld szalagokkal a kommunizmus éveiben is állt a templomban, senkit nem zavart, végül megette a moly. Sok látnivaló akad a múzeumban.
Nagyon sok kolompot sikerült összegyűjteni, ezek a legnépszerűbb kiállítási tárgyak. De van régi ekénk és boronánk is: amikor doboldalon szántottak lóherés és lucernás földeket, négy bivalytehenek fogtak az eke elé a mérai gazdák.
– Biológia-mezőgazdaság szakos tanárként legtöbbet szülőfalujában, Mérában tanított. Mennyire volt nehéz hazakerülni?
– Egyetem után a Szilágyságban kezdtem a tanári pályát Nagydobán. Onnan Berend román tannyelvű iskolájába kerültem, ahonnan hazaingázhattam Mérába. Ha itthon voltam, délutánonként elkezdtem szervezni a faluban a vízvezetést. Többször megfordultam a néptanácsnál, ahol felfigyeltek rám, hogy állandóan a méraiak ügyében kilincselek. Megkérdezte tőlem a kisbácsi iskola igazgatója, haza akarok-e jönni a mérai iskolába? Nyolc szép esztendő követkett a szülőfalumban, aztán vissza kellett térjek Berendre, mert ott voltam címzetes tanár. Végül 1988-ban immár véglegesen hazakerültem.
Abban az esztendőben 118 gyerek járt hozzánk: 59 magyar és 59 cigánygyerek. A cigányok is magyarul tanulnak, de ma már arányaiban többen vannak. Húsz évvel ezelőtt még kevés cigánygyerek fejezte be a nyolc osztályt, ma azonban egyre többen végeznek szakiskolát vagy érettségiznek.
– A kalotaszegi falvak közül Mérában él a legnépesebb cigányközösség? Milyen tapasztalatai vannak az együttélésről?
– Az 1500 lakosú Mérában a magyarok mellett mintegy ötszáz cigány és száz román él. A törzsgyökeres cigányok rég átvették a magyarok szokásait, jól beilleszkedtek Mérába. Iskolába, templomba járnak, konfirmálnak. A faluban a 19. század elején jelentek meg. Napszámba jártak, besegítettek a gazdáknak, egyesek zenéltek. Ők voltak a falu pásztorai, juhászai, mindig szükség volt a munkájukra.
– Milyen jövőt jósol Mérának? Megmarad-e a nagy multú gazdálkodás?
– A méraiak ragaszkodnak szülőfalujukhoz, nem jellemző az elköltözés. Kevesen dolgoznak Magyarországon vagy Nyugat-Európában, talán 2-3 család telepedett ki véglegesen. Ma inkább az a tendencia, hogy a jobb módú méraiak Kolozsváron vásárolnak lakást, többségük ott dolgozik. Mindenki megtalálja a számításait. A fiatalok tovább tanulnak, sok asszony bejár családokhoz takarítani. Sok a kapus, az éjszakai őr, aki munka után itthon tesz-vesz. A cigányok főleg építkezéseken dolgoznak.
Az állattartás nem tűnik el, de egyre kevesebben egyre nagyobb állományból próbálnak megélni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Már kisgyermekként tudta, hogy tanítónő szeretne lenni. Azóta harminchét év telt el, Komjátszegi Fábián Réka kezei közül pedig tanítványok százai kerültek ki. Ő ma is ugyanazzal a lelkesedéssel lép be az osztályterembe, mint pályája kezdetén.
Egy elsüllyesztett repülőgép belsejében úszni vagy cápákat figyelni a Vörös-tenger mélyén sokak számára életre szóló élmény. Szabó Kolos brassói búvároktatóval a búvárkodás veszélyeiről, vonzerejéről és az erdélyi lehetőségekről beszélgettünk.
A francia Nemzetgyűlés első olvasatban elfogadta a Korzika autonómiájáról szóló alkotmánymódosítást, amely élénk politikai vitát váltott ki Franciaországban és az Európai Parlamentben is.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!