
Asztalnyi kitüntetés. A család két évtizede jár versenyekre a legszebb tehenekkel
Fotó: Makkay József
A tehenet tartó kisgazdaságok számának drasztikus csökkenésével megszaporodtak a több tíz fejősből álló állattelepek, ez maradt ugyanis a biztonságos tejértékesítés járható útja. A szászrégeni Papp Zoltán hatvanfős tehenészete továbblépne egy lépcsőfokot, ha uniós pályázattal fejleszteni tudják a környék legszebb törzskönyvezett romántarka-állományát.
2020. június 16., 21:132020. június 16., 21:13
2020. június 16., 21:152020. június 16., 21:15
Papp Zoltán szászrégeni tehenészete az a fajta állattenyésztői modell, amely leginkább elterjedt az elmúlt harminc esztendőben Erdélyben. Ez nem modern istállókat és agráregyetemeken oktatott korszerű fejőstandokat jelent, hanem a meglévő lehetőségek maximális kihasználását a régi épületek átalakításával és az anyagi lehetőségek szerinti korszerűsítésével. A hatvan szarvasmarhát tartó állattenyésztési szakmérnök telephelye villanypásztorral elkerített, 13 hektáros legelőbe torkollik. Miközben körbejárjuk a mezőgépektől tarkálló udvart, vendéglátóm elmagyarázza, melyik gépet mikor vásárolta.
A harminc éve gazdálkodó Papp család kapával és kaszával kezdte az 1989-es rendszerváltás után a földművelést, míg rendre használt gépeket és állatokat vásároltak. Ma övéké a környék legszebb törzskönyvezett román tarka tehénállománya.
„Olyan tehenet nem tartok, amelynek évi tejtermelése nem éri el legalább a 8 ezer litert. Eleve a termelés szempontjából válogattuk össze az évek során jeles állattenyésztési szakemberek segítésével az állományt” – magyarázza vendéglátóm. A végeredmény nemcsak a napi 600 liter eladott tejben mutatkozik meg, hanem az ötvennél több Maros megyei és országos kitüntetésben is, amelyet tehenei kaptak a „legjobb tejtermelés”, a „legszebb tőgy” és egyéb díjazási kategóriákban.
Nem egy fotón a három fiú is szerepel, akik gyerekkoruk óta apjuk mellett segédkeztek. A középső fiúnak, Botondnak viszont nemcsak otthoni szabadidős foglalkozást jelent az állattartást, hanem életre szóló hivatást is, miután elvégezte a Kolozsvári Agrártudományi Egyetem állattenyésztő mérnöki szakát.
Papp Zoltán a karámot mutatja, ahova esténként bejönnek a tehenek
Fotó: Makkay József
Az óvónő édesanya korábban otthagyta tanügyi állását, amikor rájött, hogy gazdacsaládként csak úgy tudnak megélni, ha mindannyian ezzel foglalkoznak. Főleg olyan körülmények között, amikor a legtöbb mezőgazdasági munka elvégzésében csak a családtagokra lehet számítani. A környéken nehezen találni mezőgazdasági munkást – állattenyésztésben szinte senki nem akar dolgozni –, így nem véletlen, ha az állattartás és a növénytermesztés teljes gépesítésére törekszenek. Igaz, a mostani tehéntartás ettől még távol áll, ezért szeretné Papp Botond korszerűsíteni a gazdaságot.
ami mai számítások szerint kb. egymillió euróba kerül. Csak egyetlen lehetőség van: előremenekülni az időben, és olyan technológiát alkalmazni, ami minimálisra csökkenti a kézi munkaerő szükségességét” – magyarázza a fiatalember, amire az apja igenlően bólogat. Papp Zoltán szerint a fiára hárul a farm korszerűsítése. Az elmúlt harminc évben a családnak ennyire futotta, ő már többet nem is szeretne beruházni, de mindenben támogatja a gyerekeket, hogy saját elképzelésük szerint lépjenek előre. „Egyre inkább szükség van a hazai élelmiszerre, ezt keresik az üzletekben. A hazai tejfeldolgozók is megbecsülik azokat a gazdákat, akik nagyobb mennyiségű tejet állítanak elő és szerződéses rendszerben napi rendszerességgel ellátják az üzemet. Három nagyobb tejfeldolgozónak adtunk el eddig tejet, és mindig jó árat kaptunk érte” – magyarázza Pap Zoltán, aki biztos benne, hogy a jövő a hazai élelmiszer-termelés gyors felfuttatásáról szól.
Ehhez azonban mindenekelőtt a termények és a termelés biztonságát kell megoldani. Ilyen téren Szászrégen környékén sem állnak jól a gazdák. Nemcsak a dolgozni nem akaró tolvajokkal gyűlik meg a bajuk, hanem a medvékkel is. Vendéglátóm egy környékbeli vadászegyesületet is vezet, így sokat mesél arról a közelharcról, amit manapság a gazdák folytatnak a nagyvad ellen. A tehéncsordákat vagy juhnyájakat hatalmas kutyafalkákkal lehet csak megvédeni, a kutyák pedig irtják az apróvadakat.
Ezzel magyarázható, hogy a medvék a Kárpátok mindkét oldalán szabadon garázdálkodhatnak anélkül, hogy a vadászegyesületek kilövési engedélyt kapnának megritkításukra. „A román miniszterelnök valószínűleg haragszik rám, mert marosvásárhelyi látogatásán egy fórumon nemrég szóvá tettem, hogy döntse el, számára mi a fontosabb: a medvék vagy a mezőgazdaság megvédése?” – magyarázza a szászrégeni gazda.
Papp Botond útra készen új traktorának nyergében
Fotó: Makkay József
Mindannyian azt mondják, hogy állattenyésztésből még jól tejelő tehenekkel is nehéz megélni. A nyári idényben nagy a túltermelés, így csökkennek a tejfelvásárlási árak, a különbözetet pedig másból kell előteremteni. A törzskönyvezett állományok nagy előnye, hogy a tenyészállatnak szánt üszőket jó áron lehet értékesíteni, de a Papp család megragad minden más lehetőséget is a kereset kiegészítésére. Gépparkjukkal bérmunkát vállalnak a környékbeli gazdák számára, de a 170 hektárnyi területen termelt takarmánynövényekből sokat értékesítenek. A gazda szerint mindig a több lábon álláshoz volt szokva, másként gazdálkodásból nem lehetne megélni.
Ezt csak úgy lehet végezni, ha nagyon szereti az ember. Máskülönben gazdaként esélytelen megélni a földből és az állattartásból” – összegzi végkövetkeztetését Papp Zoltán.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő gasztronómiai kiadványában, az Erdélyi Gasztró legfrissebb számában látott napvilágot.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!