Bevásárlókocsi. A román gazdasági növekedés erőteljesen fogyasztás-vezérelt
A gazdasági kérdések, az életszínvonal alakulása Romániában is mindennél jobban foglalkoztatja az embereket, ezeknek van ugyanis fő kihatása az életünkre. Nem véletlen, hogy a politikai táborok a saját hasznukra próbálják fordítani a kedvező, vagy az éppen kedvezőtlen gazdasági eredményeket. Hegedűs Tamás Budapesten élő közgazdásszal, a Századvég makrogazdasági szenior elemzőjével a román gazdaság teljesítményéről, a magyar és a román mutatók összehasonlításáról, illetve a tágabb értelemben vett kelet-európai gazdaságok boldogulási lehetőségéről beszélgettünk. A két részben olvasható interjú első felében a román gazdaság rendszerváltás utáni felzárkóztatásának eredményeiről kérdeztük a szakértőt.
2025. március 23., 17:262025. március 23., 17:26
2025. március 25., 10:582025. március 25., 10:58
– Az utóbbi évtizedben Romániában rekordokat döntött a költségvetési deficit, 2024-ben 8,65 százalékos szintet ért el. Európai uniós összehasonlításban mennyire ritka jelenség az ilyen méretű költségvetési hiány? Szűkebb összehasonlításban hol áll Románia Kelet-Európában?
– Volt és van rá példa más tagállamban is, de jelenleg Románia az utolsó előtti helyen áll az EU-ban, alig megelőzve Bulgáriát. A harmadik legrosszabb adat Lengyelországé, de még az is 2 százalékponttal kedvezőbb.
Ez súlyos egyensúlytalansági problémát jelez, ami nyilvánvalóan fenntarthatatlan.
Értelemszerűen együtt mozog ezzel az államadósság is. A rendszerváltáskor megörökölt helyzetnek köszönhetően még ma sem túl magas a román államadósság, az EU középmezőnyében van, ugyanakkor a dinamikája kedvezőtlen. Az ezredforduló utáni években még a felére csökkent a GDP arányában, elérve 2008 végére a 10 százalék körüli legalacsonyabb értéket. Ezek után 2014 végéig közel a négyszeresére nőtt, majd öt évig ismét csökkent, 2019 elejétől viszont újra nekilódult. 2008-hoz képest összességében több mint ötszörösére nőtt az államadósság.
Az államadósság alakulása a GDP százalékában kifejezve (negyedéves adatok)
Fotó: Forrás: Eurostat
– Hogyan értékeli a román gazdaságnak az 1989-es rendszerváltás utáni alakulását? Mindez azért érdekes felvetés, mert a kommunista időszak iránti nosztalgiában szenvedő tömegek szerint a Ceușescu-rendszerben jól működő ipara volt az országnak, ami mára eltűnt, a számok viszont azt mutatják, hogy a mai román GDP sokkal nagyobb, mint 35 évvel ezelőtt.
– A Ceușescu-rendszer iránti nosztalgiára inkább pszichológus tudna választ adni, mint egy közgazdász, racionális gazdasági oka ugyanis semmi nincs. A szocialista tervgazdaságok mindenhol megbuktak, a romániai ezen belül is a legrosszabb volt, köszönhetően egy eszelős diktátor hagymázas vízióinak.
A mezőgazdaság a jó adottságok ellenére messze a potenciálja alatt teljesített. A katasztrofális áruhiányra meg mindenki emlékszik, aki élt akkor.
A rendszerváltás nem indult jól. Politikai elemzésbe most nem mennék bele, de a kilencvenes évek – a gazdaságpolitikára szűkítve is –, elvesztegetett évtized volt. Aztán valami történt az ezredforduló környékén, egy jó irányú technokrata fordulat. Elemzőként nem látok semmilyen korabeli varázsütést vagy csodaszert, egyszerűen csak az EU-ba törekvő – és azt immár komolyan is vevő – ország elkezdte érvényesíteni az uniós sztenderdeket, ami a posztkommunista örökséghez képest komoly előrelépést jelentett. Ebben vélhetően generációváltás is szerepet játszott. Ami biztos: az ezredforduló óta Románia erőteljes dinamikájú növekedési pályára lépett, ami – minden meglévő probléma mellett is – elismerésre érdemes.
Hegedűs Tamás: A „bezzeg Románia!” típusú felkiáltások nem a szomszéd ország iránti tiszteletből, hanem saját kormányuk iránti ellenszenvből fakadnak
Fotó: Facebook/Hegedüs Tamás
– A magyarországi és a romániai sajtóban folyamatosan téma a két ország gazdasági erejének összehasonlítása. Egyes vélemények szerint Románia gazdasága már meghaladta a Magyarországét. Mennyire reálisak ezek az adatok?
– Ezek rendkívül felületes vélemények, többnyire egy-egy statisztikai mutatót ragadva ki a sok közül, figyelmen kívül hagyva más fontos tényezőket. Ezek a vélemények Magyarországon belpolitikai indíttatásúak, abból az alapállásból, hogy minden jó, amivel ütni lehet a kormányon. Akkor is, ha ez saját hazájuk teljesítményének leminősítését is jelenti. A „bezzeg Románia!” típusú felkiáltások tehát nem a szomszéd ország iránti tiszteletből, hanem saját kormányuk iránti ellenszenvből fakadnak. Természetesen, mint említettem, valóban
Összességében azt lehet mondani, hogy az ország egy sor fontos gazdasági mutatóban felzárkózott a közép-európai régiós szinthez. Az ezredfordulón még mélyen alatta volt, a növekedés üteme ugyanakkor minden térségbeli országét megelőzte. Az egy főre jutó GDP reálértékben közel megháromszorozódott (2024-ben a 2000-es érték 274 százaléka volt), így jelentősen közelített a magyar, lengyel, szlovák adatokhoz, de nem előzte meg azokat. Az ábrán jól látható az is, hogy miközben a régióbeli országok növekedése kisebb zökkenőkkel, de folyamatos volt, addig Magyarország növekedési görbéje 2006-tól ellaposodik, és csak 2013-tól sikerült visszakerülni a növekedési pályára.
A GDP volumennövekedése 2020-as euró-egyenértéken
Fotó: Forrás: Eurostat, a szerző szerkesztése
– Egyes közgazdászok szerint a vásárlóerő-paritásos összehasonlításban jobb Románia. Ez mennyire releváns adat?
– Más a helyzet, ha vásárlóerő-paritáson (PPS) számoljuk az egy főre jutó GDP-t. Az alacsonyabb árszínvonalnak köszönhetően a román adat itt már hajszállal előzte 2023-ban a magyar és a lengyel, még inkább a szlovák értéket. (Szlovákia vásárló-erőparitás nélkül a második, azzal együtt az ötödik helyen áll az öt ország közül.) Kérdés, hogy melyik a jobb mutató. Egyik sem tökéletes.
Vagyis, ha a vásárlóerő-paritás miatt előz egy ország, anélkül meg nem, akkor nem a gazdasága erősebb, hanem az árviszonyai kedvezőbbek. Megjegyzem, az alacsonyabb árszínvonal éppen a szegényebb országokra jellemző. Éppen emiatt van, hogy a gazdag és a szegényebb országok között – bárhol is nézzük a világon – kisebb a különbség az egy főre jutó GDP-t tekintve vásárlóerő-paritáson, mint anélkül.
Amely mutatóban egyértelműen kilőtt Románia, az a háztartások egy főre számított tényleges fogyasztása (actual individual consumption, rövidítve: AIC). Ebben nem csak Magyarországot, Szlovákiát és Lengyelországot, hanem Csehországot is előzi.
De ha ebből valaki ezt a következtetést vonja le, akkor ugyanez alapján azt is kellene állítania, hogy Csehország a régió legfejlettebb országa is szegényebb Romániánál. De most komolyan: van, aki szerint Romániában magasabb az életszínvonal, mint Csehországban? Ha nem, akkor Magyarországgal kapcsolatban – ugyanezek az adatokból kiindulva – miért sulykolják ezt a magyar kormány ellenfelei? Ez így nem következetes.
– Mennyire jelent előnyt egy gazdaság számára, ha az erősen fogyasztás-vezérelt, mint Románia esetében?
– A román gazdasági növekedés egyértelműen erőteljesen fogyasztás-vezérelt. Ez nem ördögtől való dolog, de legyen világos, hogy ahol a fogyasztás hajtja a gazdasági növekedést, ott értelemszerűen az ország fejlettségéhez képest kedvezőbbek a fogyasztási mutatók. Az ábrán jól látható, hogy ha a 2010. évi adatokat tekintjük kiinduló értéknek, akkor ahhoz képest Romániában a háztartások fogyasztása jóval meredekebb ütemben nőtt, mint a GDP volumene. Ezzel szemben Magyarországon 2021-ig nagyjából együtt mozgott a kettő, utána szintén jobban nőtt a fogyasztás, mint a GDP. (Minden adat reálértékben értendő, tehát inflációs hatást kiküszöbölve. Az AIC ezen felül vásárlóerő-paritásra is át van számolva.)
Ha az európai összképet tekintjük, akkor a GDP-hez viszonyított magas fogyasztás elsősorban a balkáni, másodsorban a mediterrán országokra jellemző (az EU-tagok és tagjelöltek listáját e téren Montenegró, Görögország, Bosznia és Hercegovina, Albánia és Észak-Macedónia vezeti), míg az északi és nyugati jóléti államokra az alacsony fogyasztási arány jellemző, a magas megtakarítás arány miatt (Magyarországot Ausztria, Svédország, Szlovénia, Dánia, Hollandia és Csehország előzi az utolsó harmadban). De
Magyarországon ez utóbbi viszont magas, vagyis az emberek a jövedelmükből nagyobb arányban tesznek félre, és kevesebbet költenek el azonnal. De ez, ugye, könnyű beláthatni, nem fejlettséget vagy abban való lemaradást tükröz, hanem a pénzhez való szocio-kulturális hozzáállást.
A háztartások egy főre jutó tényleges fogyasztása (AIC) vásárlóerőparitáson (PPS) és az egy főre jutó GDP reálértékváltozása
Fotó: Forrás: Eurostat, a szerző számítása és szerkesztése
Fontos hozzátenni még a szegénység kérdését is, mivel a magyarországi baloldal az alacsony magyar fogyasztási adatot tendenciózusan úgy állítja be, mintha ez igazolná, hogy mi vagyunk „a legszegényebb” uniós ország. Nagyobb szamárságot nehéz lenne állítani. A szegénység mérésére ugyanis az Eurostatnak külön mérőszámai vannak, és eszerint Magyarország az EU-átlag közelében van, míg a sereghajtók Románia és Bulgária.
A trend amúgy hasonló:
Magyarországon 38,
Romániában 27 százalékkal csökkent a szegénységi kockázat, de mivel Románia mélyről indult, az utolsó helyről egyelőre nem sikerült előre lépnie.
Lehet azon szőrözni, hogy éppen melyik ország előz egyik vagy másik mutatóban, és lehet erre önkényes politikai szólamokat aggatni, de ennél fontosabb annak megállapítása, hogy konvergenciát látunk, egyfajta térségi átlaghoz közelítést. Ezen belül van, amiben Románia jobban teljesít (fogyasztási adatok), van, amiben rosszabbul (szegénység, egyenlőtlenségek). Se alul-, se túlbecsülni nem szabad egyetlen mutatót sem.
(Az interjú befejező része következik)
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!