Nem állatkupecek, hanem vágóhídak kellenek

A legtöbb, itthon feldolgozott hasított félsertés Lengyelországból, Magyarországról és Szlovákiából származik, de nagyobb mennyiségek érkeznek a nyugat-európai államokból is. Nem sokkal jobb a helyzet a marhahús terén sem. De mivel ebből kisebb a hazai fogyasztás, kevesebbet is importálunk.
Annak próbáltunk utánajárni, hogy az új körülmények között miként lehetne helyzetbe hozni az állattenyésztő, állattartó gazdákat, akik piacra is termelnének húst, de a hiányzó kisvágóhidak miatt nehézkes vagy egyszerűen lehetetlen az állatokat értékesíteni. A gazda számára ugyanis nem üzlet, hogy aprópénzért prédálja el felhizlalt állatait viszonteladóknak, állatkupeceknek.

Túl bürokratikus bejegyeztetés

Pócs Sándor élelmiszeripari mérnök, a Székelyföld-szerte felkapott Benedek-hústermékek gyártójának, a gyergyószentmiklósi Arterimpex Kft-nek a termelési igazgatója szívügyének tartja a kisvágóhidak létesítését. Hargita megyében a vállalat tulajdonában lévő gyergyószentmiklósi vágóhíd volt az utolsó, amelyik néhány éve zárta be kapuit. Ma a megye gazdái teljesen kiszolgáltatottak, hiszen száz kilométereket kell autózniuk ahhoz, hogy engedélyezett vágóhídon vágassák le állataikat. De hasonló helyzetben van sok más erdélyi megye is, hiszen mindenhonnan hiányoznak a kisvágóhidak.

Pócs Sándor saját tapasztalatát mondja el. A Hargita megyei Csíkjenőfalvára tervezett minivágóhídnak és kis méretű húsfeldolgozó üzemnek dolgozik a kivitelezési tervein, de kollégáival egy újfajta megoldásban gondolkodnak. A skandináv országokban és Oroszországban is elterjedt hordozható vágóhidat szeretnének vásárolni, amellyel ki lehet menni a gazdák telephelyére. Gyakorlatilag minden szükséges berendezéssel ellátott kamionvágóhídról van szó, amellyel terepen vágják le a disznót, juhot, marhát. Majd beszállítják a feldolgozó kisüzembe, ahol a hús hűtőbe kerül, és elvégzik a szükséges állategészségügyi ellenőrzéseket. A Volvo üzem gyártja a legjobb hatékonyságú mobil vágóhidakat. Ezek Skandináviában igen népszerűek: Svédországban és Finnországban például ezzel mennek ki friss húsért a rénszarvascsordákhoz.

Ilyen körülmények között nem lehet kifizetődően működtetni a vállalkozást. Ugyanakkor gyakran előfordulnak balesetek, amikor vágóhíd hiányában elpusztul a sérült állatállomány. Pócs olyan gyergyószéki esetről is beszámolt, amikor egy falu határában villámütés érte a legelésző marhacsordát. Az állatok nem pusztultak el, de közülük több súlyosan megsérült, a gazdának pedig aprópénzért kellett elprédálnia az egyedeket.

Az országos állategészségügyi hatóság 2011/35-ös számú rendelete nem tiltja ugyan az Európai Unió más országaiban régóta működő kisvágóhidakat, viszont a szakhatóság embereit egyelőre nem sikerült meggyőzni arról, hogy amit a törvény nem tilt, azt lehet engedélyeztetni. Pócs Sándor azt várja, hogy politikusaink ebben az ügyben is járjanak el, hiszen a székelyföldi településeken a kisvágóhidak fontosságát ecsetelő tájékoztatólapokat osztogatnak, csak éppen azt felejtik el elmagyarázni, hogy ezt hogyan lehet elindítani és működtetni. „Erről nem elég beszélni, hanem meg kell könnyíteni a szükséges engedélyek beszerzését. Így lehetne esélyt adni a helyi állattartás fellendítésének” – magyarázza a gyergyószentmiklósi szakember.

Szövetkezeti vagy önkormányzati tulajdon

Magyar Loránd állatorvos, az RMDSZ Szatmár megyei parlamenti képviselője, a törvényhozás mezőgazdasági szakbizottságának tagja szerint most minden nehézkesen működik a szerződések aláírása és az engedélyeztetés terén is. Egy húsmarhatartó szatmári egyesület tagjaként saját tapasztalatát meséli el:

Az állami intézmények takaréklángon működnek – munkatársaik otthonról dolgoznak. Mégis kérdés, hogy miért nem lehet interneten keresztül lebonyolítani egy ilyen ügyet. A képviselő szerint minden más mezőgazdasági pályázattal hasonló a helyzet. Az elnyert új pályázatok dokumentumait nincs aki aláírja, sőt, a befejezéshez közeledő pályázatok utolsó kifizetései is elakadtak, mivel a hatóság munkatársai nem járnak terepre, így végső engedélyeztetés nélkül nincs pénzátutalás.
Magyar is úgy véli, a hazai állattenyésztés fellendítése érdekében hasznosak lennének a kistérségi vágóhidak. Eddig az volt a gyakorlat, hogy állatkupecek vásárolták fel a haszonállatokat, és az ország más részein vagy külföldön adtak tovább az állományon jóval magasabb áron. A külföldi kivitel most egy ideig nem fog működni, a gazdák számára pedig a helyi kisvágóhidak elindítása lehetne mentőöv.

Működtetésüket szövetkezeti keretben vagy egy-egy helyi önkormányzat égisze alatt tudom elképzelni, a gazdáknak erre nincs pénzük. Meg kellene találni a szükséges anyagi forrásokat, amelyekből egy-egy ilyen befektetést lehet támogatni. A vírusjárvány okozta válságos helyzetben gyorsan kell lépni, hogy érdemben tudjunk segíteni az érdekelt gazdákon” – fogalmaz a mezőgazdasági szakember.