Hegedűs Attila új „boroshordói” között
Fotó: Makkay József
Az érmelléki homokon termelt szőlő borának régi hagyománya van a Kárpát-medencei magyar borkultúrában. A 19. században a kínai császár nagyobb tétel bakatorbort vásárolt helyi pincészetekből. A mai érmelléki borászat még nem ennyire híres, de kézműves borait egyre többen kedvelik. Az érmihályfalvi Hegedűs Attila pincészetében jártunk.
2020. szeptember 14., 09:322020. szeptember 14., 09:32
Napjainkban már nemcsak a szűkebb szakmai közönségnek, hanem az igényes borfogyasztók egyre népesebb táborának is kedvencei az érmelléki borok. Mivel a térségben csak kisebb területen termelő szőlősgazdák foglalkoznak borászattal, a helyi pincészetek mögött rendszerint egy hektár alatti szőlészetek állnak. Ritka a három-négy vagy akár öt hektáros területnagyság.
E derékhad része Hegedűs Attila 56 éves érmihályfalvi borász, akinek nemcsak fehér- és vörösborai kiválók, hanem előadásmódja is, ahogyan nagy átéléssel és szaktudással beszél szőlészetről és borászatról egyaránt.
Egy délutánt töltöttem az érmihályfalvi borász társaságában. A házigazda nemcsak három pincéjét, hanem a ház mögött húzódó szőlőskertjét is megmutatta, ami töredéke ugyan a 85 árnyi szőlészetének, azonban ez a kedvence. Vendéglátóm civilben tévészerelő, a szőlészet és a borászat azonban apáról fiúra szálló mesterségként öröklődött a családban. A pince hűvösében elmeséli, hogy nagyapja a szőlészetről híres Bihardiószegről érkezett Érmihályfalvára 1930-ban, ahol csak direkt termő fajtákat talált, a helyi borospincéket a Noah szőlőből készült bor uralta. Ezzel az egészségtelen hagyománnyal szakított, amikor Érmihályfalván elkezdett nemes fajtákat telepíteni, és tudását rátestálta fiára, majd unokájára is. „Amikor az ötvenes évek végén apám legényemberként hazatért szabadságra a katonaságból, éppen a határban lévő szőlőket kobozták el a gazdáktól és osztogatták egymás között az elvtársak. Azt mondta, katonaruhában kimegy metszeni, és megóvja az örökséget. Így is történt: egy katonaemberrel mégsem kezdtek ki, így a saját telepítésből megmaradhatott pár árnyi szőlőnk” – emlékezik a kommunizmusbeli megpróbáltatásokra.
Néhány fajta a tavalyi évjárat palackozott borai közül
Fotó: Makkay József
A tágas porta mögötti kert szőlőse a csodával határos módon menekült meg, hiszen a telket négyemeletes tömbházak veszik körül, és ha Ceaușescu még egy-két évet él, ők sem ússzák meg a bontást.
Elsőként a család legrégibb pincéjébe ereszkedünk le, ami már az Osztrák–Magyar Monarchia 1887-es kataszteri nyilvántartásában szerepel, de a pince ennél jóval idősebb. Vendéglátóm mutatja, hogy nagyapja honnan folytatta tovább a pince mélyítését. Az ódon helyiségben kontrasztosnak tűnik a tucatnyi új műanyag edény, amelyekben a fehérborokat érleli és tárolja a gazda.
másrészt a nagyobb űrtartalmú hordók mozgatására nincs segítsége. Ez a technológia annyira elterjedt és bevált módszerré vált, hogy a kézműves borászatoktól a nagyüzemekig mindenki nagy hatékonysággal használja. Az élelmiszerbarát műanyag tartályok könnyen tisztíthatók, és hosszú éveken át tökéletesen megőrzik a bor zamatát és állagát. Szemben a fahordóval, ami csak akkor megfelelő, ha a borász hozzáértő módon takarítja, de a szakemberek szerint azt is legalább tízévenként cserélni kell. A műanyag tartály másik előnye, hogy finom gyümölcsös borokat is lehet benne készíteni, a fahordóban ezek eleve más jelleget kapnak.
A gazda mutatja, mennyire tönkretette a termést a májusi fagy
Fotó: Makkay József
Az Érmelléken a Hegedűs-pincészet arról is híres, hogy itt készül a legtöbbféle bor. A gazdának mintegy húsz szőlőfajtája van, és jó évjáratokban ezek mustjából külön-külön bor születik. Legutóbb 2018-ban sikerült 17-féle bort előállítani, amelynek fele fehér, a másik része vörös. A pincészet másik érdekessége, hogy a direkt termő Othellóból is készítenek bort, amiről csak kevesen tudják megállapítani, hogy milyen szőlőfajtából származik.
Ehhez képest azonban tucatnyi fehér szőlőfajta terem a birtokon. Van itt többek között Szürkebarát, Generosa, Bianca, Cserszegi fűszeres, Chardonnay és Bakator, amely a környék híres szőlőjeként már a 19. században nagy karriert futott be. A helyiek mégsem kedvelik a Bakatort gyenge beporzása miatt. Aki sikeresen termeszti, az olyan fajtával ülteti vegyesen, amely egyszerre virágzik az itteni őshonos fajtával.
Háztáji szőlőskert. Az idei esztendő nem kedvez az érmelléki borosgazdáknak
Fotó: Makkay József
Az idei esztendő nem kedvez a szőlőnek. Érmihályfalván a termés hetven százalékát semmisítette meg a tavaszi fagy. A gazda a szőlőben mutatja a fagykár következményeit: a dús hozam helyett egy-egy ritka fürt kandikál ki a levelek közül. Bosszús magára, hogy bedőlt az időjárás-jelentésnek. Budapestről május 12-e éjszakájára +4 fokot ígértek Debrecenbe, így azzal számolt, hogy a határ túloldalán is nulla fok fölötti hőmérséklet lesz. Ezzel szemben reggel derült ki, hogy -4 Celsius-fok volt. Tapasztalt gazdaként is megijedt a látványtól, amely kora reggel fogadta a szőlőben: mintha leforrázták volna a tőkéket, úgy nézett ki az előző nap még gyönyörű lombozat. „Pár évvel korábban volt egy hasonló fagyveszély, de akkor éjszaka szalmabálákkal füstöltem, és sikerült megóvni a termés 95 százalékát. Most is megtehettem volna, ha nem nyugszom bele az időjárás-előrejelzésbe” – magyarázza a borosgazda.
Hegedűs Attila szerint az ideihez hasonló nehéz éveket is beleszámítva meg lehet élni a borászatból, ha a gazda hozzáértő módon termel. Igaz, hogy a minőségi kézműves bornak árban nehéz versenyeznie a kereskedelemben olcsón kapható lőrékkel, de a gazda szerint egyre inkább kezd kialakulni az a vásárlói réteg, amely azért vesz jó bort, hogy minőséget igyon. „Sok kutatás mutatja, hogy a bor rendszeres és mértékletes fogyasztása mennyi betegségtől óvja meg az embert.
Bízom benne, hogy ezt egyre többet ismerik fel” – magyarázza az érmihályfalvi gazda. Borainak nagyobb részét ömlesztve forgalmazza, mert erre van igény, de rendelésre palackoz is. Az érmelléki gazdák kiállításainak állandó vendégeként mindig népes a vásárlóközönsége.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő gasztronómiai kiadványában, az Erdélyi Gasztró legfrissebb számában látott napvilágot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!