Érmelléki bor a kínai császár asztalán – egyre kedveltebbek az Érmihályfalva környéki szőlősgazdák borai

E derékhad része Hegedűs Attila 56 éves érmihályfalvi borász, akinek nemcsak fehér- és vörösborai kiválók, hanem előadásmódja is, ahogyan nagy átéléssel és szaktudással beszél szőlészetről és borászatról egyaránt.

Nagyapa hagyatéka

Egy délutánt töltöttem az érmihályfalvi borász társaságában. A házigazda nemcsak három pincéjét, hanem a ház mögött húzódó szőlőskertjét is megmutatta, ami töredéke ugyan a 85 árnyi szőlészetének, azonban ez a kedvence. Vendéglátóm civilben tévészerelő, a szőlészet és a borászat azonban apáról fiúra szálló mesterségként öröklődött a családban. A pince hűvösében elmeséli, hogy nagyapja a szőlészetről híres Bihardiószegről érkezett Érmihályfalvára 1930-ban, ahol csak direkt termő fajtákat talált, a helyi borospincéket a Noah szőlőből készült bor uralta. Ezzel az egészségtelen hagyománnyal szakított, amikor Érmihályfalván elkezdett nemes fajtákat telepíteni, és tudását rátestálta fiára, majd unokájára is. „Amikor az ötvenes évek végén apám legényemberként hazatért szabadságra a katonaságból, éppen a határban lévő szőlőket kobozták el a gazdáktól és osztogatták egymás között az elvtársak. Azt mondta, katonaruhában kimegy metszeni, és megóvja az örökséget. Így is történt: egy katonaemberrel mégsem kezdtek ki, így a saját telepítésből megmaradhatott pár árnyi szőlőnk” – emlékezik a kommunizmusbeli megpróbáltatásokra.

A tágas porta mögötti kert szőlőse a csodával határos módon menekült meg, hiszen a telket négyemeletes tömbházak veszik körül, és ha Ceaușescu még egy-két évet él, ők sem ússzák meg a bontást.

Régi pincékben új technológia

Elsőként a család legrégibb pincéjébe ereszkedünk le, ami már az Osztrák–Magyar Monarchia 1887-es kataszteri nyilvántartásában szerepel, de a pince ennél jóval idősebb. Vendéglátóm mutatja, hogy nagyapja honnan folytatta tovább a pince mélyítését. Az ódon helyiségben kontrasztosnak tűnik a tucatnyi új műanyag edény, amelyekben a fehérborokat érleli és tárolja a gazda.

másrészt a nagyobb űrtartalmú hordók mozgatására nincs segítsége. Ez a technológia annyira elterjedt és bevált módszerré vált, hogy a kézműves borászatoktól a nagyüzemekig mindenki nagy hatékonysággal használja. Az élelmiszerbarát műanyag tartályok könnyen tisztíthatók, és hosszú éveken át tökéletesen megőrzik a bor zamatát és állagát. Szemben a fahordóval, ami csak akkor megfelelő, ha a borász hozzáértő módon takarítja, de a szakemberek szerint azt is legalább tízévenként cserélni kell. A műanyag tartály másik előnye, hogy finom gyümölcsös borokat is lehet benne készíteni, a fahordóban ezek eleve más jelleget kapnak.

Ahány szőlőfajta, annyi bor

Az Érmelléken a Hegedűs-pincészet arról is híres, hogy itt készül a legtöbbféle bor. A gazdának mintegy húsz szőlőfajtája van, és jó évjáratokban ezek mustjából külön-külön bor születik. Legutóbb 2018-ban sikerült 17-féle bort előállítani, amelynek fele fehér, a másik része vörös. A pincészet másik érdekessége, hogy a direkt termő Othellóból is készítenek bort, amiről csak kevesen tudják megállapítani, hogy milyen szőlőfajtából származik.

Ehhez képest azonban tucatnyi fehér szőlőfajta terem a birtokon. Van itt többek között Szürkebarát, Generosa, Bianca, Cserszegi fűszeres, Chardonnay és Bakator, amely a környék híres szőlőjeként már a 19. században nagy karriert futott be. A helyiek mégsem kedvelik a Bakatort gyenge beporzása miatt. Aki sikeresen termeszti, az olyan fajtával ülteti vegyesen, amely egyszerre virágzik az itteni őshonos fajtával.

Bízom benne, hogy ezt egyre többet ismerik fel” – magyarázza az érmihályfalvi gazda. Borainak nagyobb részét ömlesztve forgalmazza, mert erre van igény, de rendelésre palackoz is. Az érmelléki gazdák kiállításainak állandó vendégeként mindig népes a vásárlóközönsége.