
Fotó: Boda L. Gergely
A marosvásárhelyiek már számlálják a napokat: minden hónap harmadik péntekje a helyi kézművestermékek vására a Petry Látványmúzeum udvarán. A januári mínusz 15 fok ellenére egész nap sürgés-forgás volt.
2017. február 01., 17:372017. február 01., 17:37
A kis udvar bejáratánál nagy vashordóban ropog a tűz, ott melegednek az árusok egy pohár meleg tea, esetleg bor társaságában. Van rendes melegedő is, de innen jobban szemmel lehet tartani a portékát. Itt beszélgettünk Bálint P. Erikával, a szervezőcég munkatársával is, akitől megtudtam: a cégnek régi álma, hogy összegyűjtse a helyi és a környékbeli kézműveseket, amihez a látványmúzeum udvara jó helynek bizonyult. „Tavaly januárban volt az első vásár, és úgy terveztük, hogy negyedévente szervezünk egyet, de a vásárlók és az árusok is kérték, hogy havonta szervezzük meg. Többnyire Maros megyeiek az eladók, de vannak Hargita megyéből is, főleg sajtkészítők. Nehéz találni olyan hivatalos iratokkal rendelkező sajtkészítőt, aki nemcsak helyileg és a szomszédasszonynak készíti termékeit, hanem be is vizsgáltatja azokat. Mi felelősséget vállalunk a termékekért. Kilenc termelővel indultunk tavaly, most majdnem harmincan vagyunk, s már nem férünk. Minden alkalommal növekszik a vásárlói szám, kezdtük 250-nel decemberben, de ma már 1400 vásárló volt. A termelők is elégedettek, egymást segítik, mindig szívesen jönnek, mert családias, otthonos vásárnak tartják” – magyarázza a szervező.
Közben a frissen készített tepertő illata próbál felülkerekedni a meggyes és almás rétesén, és a forralt bor fűszerei is eljutnak a vásárló orráig. A bejárat mellett a szervező cég hústermékeiből lehet válogatni: ott lóg a nagy sonka felakasztva, kérésre szelnek belőle, de a kolbászokból, májasból, felvágottakból és a tepertőből is bőven van a készleten. Visszajáró vendég a Levendulaház is, amelynek asztalán illatos párnákat, kenőcsöket és a belsőleg is használható levendula illóolajat kínálja. Több helyen van hidegen préselt fekete ribizli és homoktövis szörp különböző ízesítéssel, de aki meleg teára vágyik, az is válogathat. A sarokban mézet és zöldségeket árulnak, sajnálatunkra a mézédes sütőtök már elfogyott, de idén még többet fog termeszteni – ígéri a gazda.
Egyik asztalnál héjatlan tökmagot és abból préselt olajat árul Bodó Zoltán. Mezőpanitban termesztik a magot immár tíz éve, sokáig egy hektáron dolgoztak, de mivel nőtt a kereslet és sikerült egy nagybani céggel szerződést kötni, tavaly megnövelték a termelőfelületet, így már nyolc hektáron termelik az egészséges héjatlan tökmagot. Mindig a saját magot ültetik vissza, s a labdanagyságú tökből ma már gépek segítségével nyerik ki a magot. A tök húsát visszaviszik a termőföldre trágyának. A termékek nagy részét cégeknek adják el, de házhoz is szállítanak belőle Marosvásárhely területére. A többit vásáron és interneten próbálják értékesíteni. A Petry-vásáron hidegen préselt tökmagolajat, tökmaglisztet kínálnak, ez utóbbit a hagyományos lisztekhez keverve lehet használni. Kevés a szénhidráttartalma, jót tesz a bélműködésnek. Van még tökmagpaszta, ami az olaj leülepedése után marad, ez szemcsés és kenyérre kenve lehet enni.
Az első vásáron is találkozhattunk már a homoródalmási Sándor Hubával, aki tejből készült termékeket készít, érlelt és fűszeres sajtokat, joghurtot és ordakülönlegességet. Már öt éve jár Marosvásárhelyre, a Fókusz Ökó Központ által szervezett vásárokra, s így csatlakozott ennek a vásárnak az árusai közé is. Lelkesen beszél arról, hogy családi vállalkozás keretében készítik és értékesítik a sajtokat. „Ötven szarvasmarhánk, 30 juhunk és 10 kecskénk van, behatárolt a feldolgozásra váró tejmennyiség, s ezen nem is szeretnénk változtatni. Egyrészt ezt a mennyiségű munkát a három generációs család jól el tudja látni, másrészt a mennyiség növelése a minőségé kárára menne. Régi, hagyományos receptek alapján készítjük a sajtokat, kis újításokkal, hiszen van például vörös borban érlelt és rókagombával ízesített is. Otthon van látványműhelyünk is, ahova az érdeklődők, vevők betérhetnek és megnézhetik hogyan készülnek a termékek” – magyarázza a sajtkészítő gazda.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!