Aranyosszéki hagyma helyett szalmásgabona

Aki ellátogat Ádám István agrárvállalkozó aranyosszentmihályi farmjára, és megtekinti a John Deere traktorokból és ezek mezőgépészeti tartozékaiból álló korszerű gépparkot, az az érzése, hogy mezőgazdasági kiállításon, nyugat-európai gépbemutatón jár, amely legfeljebb a kíváncsiskodókhoz szólhat. Aranyosszék és Kolozs megye legnagyobb magyar agrárvállalkozója szerint ez ma már Erdélyben is korkövetelmény az olyan üzletember számára, aki modern, és főleg hatékony mezőgazdaságban gondolkodik.

„A száraz évek előretörésével egyre erősebb és erősebb gépek kellenek ahhoz, hogy megbirkózzunk a kemény földdel. A nagyüzemi gazdálkodás keretei között a régi román traktorok erre képtelenek, így ha boldogulni akartunk, be kellett ruházni” – magyarázza a kertészmérnökből lett vállalkozó.

Ádám István 600-700 ezer euró értékűre becsüli gépparkját, ennek felét uniós pályázatokon vásárolták, a másik fele bankkölcsönnel és önerőből született. A zömében bérelt földekből álló 500 hektáros farmon szántóföldi növénytermesztéssel foglalkoznak, a szalmás gabonák, a kukorica, repce, szója és cukorrépa termesztési technológiája teljesen gépesített, kézi munkára ma már alig van szükség.

 Az importzöldség térhódítása

Az egykori jó nevű termelőszövetkezet főmérnöke, Ádám Sándor – aki jó eredményeket ért el a helyi nagyüzemi zöldségtermesztésben is – aligha gondolta volna a Ceuºescu rendszerben, hogy a szintén agráregyetemet végző fia, majd unokája is erre a pályára lép, és nagyvállalkozókká válnak.

Ádám István a rendszerváltás után került haza szülőfalujába, és apja nyomdokain haladva lett a helyi termelőszövetkezet farmvezetője, mígnem fel nem számolódott a nagyüzem. A környéken elsőként lett céges agrárvállalkozó: először bankkölcsönből, 10 hektár területen kezdett el gazdálkodni, aztán évről évre nőtt a bérlemény.

„1996-ig egyenes ívben fejlődött a vállalkozás, mindent el tudtunk adni. A megtermelt, nagy mennyiségű zöldséget a katonaság és a kórházak vásárolták fel, mindennek volt piaca” – mesél a kezdetekről. A „jó világ” akkor romlott el, amikor a hazai piacon nagy mennyiségben megjelent a hazainál gyengébb minőségű, de olcsóbb importzöldség, amely az évtized végére új helyzet elé állította a zöldségtermesztőket. A több tíz tonna termény tárolására hűtőházak kellettek volna, hogy egész évben, folyamatosan lehessen beszállítani kis- és nagyáruházakba a zöldséget. Ennek hiányában a külföldi árudömping letarolta a hagyományos módszerekkel termelő erdélyieket, és aki meg akart élni, más termékekkel kellett foglalkoznia. Így lettek Ádámék is gabonatermesztők, mert a teljesen gépesített technológiával előállított végtermékre jobb eséllyel találtak vevőt.

Kicsi a szántó jövedelmezősége

Aki azt gondolná, hogy 500 hektáros területen és világszínvonalú mezőgépekkel Erdélyben könnyűszerrel meg lehet élni mezőgazdasági termelésből, az téved. „A hazai mezőgazdaság legnagyobb gondja az, hogy az Európai Unió tagországaival egyazon klubba tartozva csak másodhegedűsként tudunk boldogulni. A nyugati gazda a romániainál háromszor nagyobb területalapú támogatást kap, arról nem is szólva, hogy a szoros versenyben az erdélyiek minden szempontból le vannak maradva. Nálunk csak az utóbbi években kezdődhetett el az új gépek vásárlása, a francia, a német vagy a holland gazda már 20-30 éve modern gépparkkal dolgozhat” – magyarázza Ádám az egységes uniós agrárpiac rákfenéit.

Ilyen körülmények, de nagyüzemi keretek között is egyre nehezebb talpon maradni, kizárólag mezőgazdasági termelésből aligha lehetne megélni.

Ádám István fia, Ákos fiatal gazdamérnök. Saját gépparkot pályázott meg uniós forrásokból mezőgazdasági szolgáltatásokra, ezzel segít be a családi farmra. Az alacsony jövedelmezőséget szolgáltatásokkal, kereskedelemmel egészítik ki. Egy lengyel műtrágyagyár erdélyi forgalmazójaként nem csak a saját szükségletre vásárolják meg a termésfokozókat, hanem nagyban is forgalmazzák, így az ebből származó jövedelem kiegészíti a szántóföldi növénytermesztés bevételeit.