2014. december 06., 09:322014. december 06., 09:32
Visszafogott becslések szerint is a romániai feketegazdaság mértéke a Bruttó Nemzeti Össztermék (GDP) 25 százaléka, azaz mintegy 25 milliárd eurót – 100 milliárd lejt – tesz ki, de jeles gazdasági szakemberek egy része inkább 30 százalékosra becsüli az ország összbevételéhez viszonyított adóelkerülés nagyságát. Az 1990 óta regnáló kormányok mindenike – szóban legalábbis – már célba vette a gazdasági élet legpusztítóbb vírusának számító feketegazdaságot, számottevő eredményt azonban még senki nem ért el. Azaz voltak periódusok a kétezres években, amikor az államkasszába történő befizetések mértéke a csúcsra járt: 2005-2006-ban a feketegazdaság néhány százalékponttal kisebb volt az azt megelőző, illetve az azt követő évekhez képest.
A legfrissebb becslések szerint a mintegy százmilliárd lejre saccolt romániai feketegazdaságból elsősorban az élelmiszeripar, a mezőgazdaság és az építőipar profitál. Az első kettő a kijátszott ÁFA-befizetések okán, az építőipar pedig az alkalmazottak be nem vallott bérezése miatt. Szakvélemények szerint az építőiparban a legelterjedtebb a minimálbéren dolgoztatott munkások zsebből történő kifizetése, azaz a munkakönyvben szereplő összeg többszörösét fizeti ki feketén munkavállalójának a munkaadó.
Ha megbízható információk vannak a feketegazdaság mértékéről, összetételéről, a lehetséges bűnelkövetők társadalmi beágyazottságáról, kérdés, hogy a jelenséget megállítani és felszámolni hivatott állami szervek miért nem lépnek? Az ezzel kapcsolatos válaszok igen eltérőek. Az élelmiszeripar legnagyobb ellenségeként számon tartott 2010-es ÁFA-növelés – 19-ről 24 százalékra – minden idők legnagyobb ÁFA-csalását indította el a rendszerváltás után. Az Adóügyi Tanács hatástanulmánya szerint 2010-től az ÁFA-csalás mértéke legalább 4 százalékkal növekedett, azaz az állam semmi pluszbevételt nem nyert a drasztikusan megemelt forgalmi adótól. Nem véletlen, hogy Klaus Johannis gazdasággal kapcsolatos kampányszövegei elsősorban az ÁFA-csökkentésről szóltak. Az államfő szerint a 24 százalékos romániai ÁFA az adócsalás melegágya, miután az áruforgalmi adó megemelése nem társult a pénzügyi ellenőrző szervek hatékonyabb munkájával. A leköszönő államfő, Traian Băsescu szerint a romániai adócsalás fő oka a Pénzügyminisztérium és az alárendeltségében dolgozó pénzügyigazgatóságok politikai kontrollja. Államfői mandátuma alatt Bãsescu többször szóvá is tette az államilag ellenőrzött pénzügyi szervek függetlenségét: szerinte a baj fő oka az, hogy a minisztériumi főosztályoktól lefele haladva a megyei igazgatóságok igazgatói székéig a kormánypártok mindenhová pártkatonákat, és nem kipróbált szakembereket ültetnek. Ezzel magyarázható, hogy nagyon sok cégvezetőnek politikai alapon kegyelmez meg az adóhatóság, míg az ellenzéki pártokkal szimpatizáló vállalkozókat gyakrabban ellenőrzik.
A rosszul működő rendszeren a teljes adóhatóság átszervezése sem segített: a némileg megnövekedett adóbevételek ellenére a becsült feketegazdaság mértéke nem csökkent. Jól mutatja ezt egy szemléletes adat 2013-ból: tavaly az adóhatóság összesen 15 ezer ellenőrzést végzett, és ennek nyomán mintegy 60 millió lejnyi büntetést szabott ki. A feltárt adócsalás miatt okozott kár értéke 941 millió lej volt, amit csak kis mértékben sikerült megtéríteni. Abban a szakértők is egyetértenek, hogy ez az összeg igen kis százaléka a reális feketegazdaság „hozamának”. Amelyet azért sem lehet érdemben felderíteni, mert az adóhatóság csak a hivatalosan bejegyzett cégeket ellenőrzi.
Kocsikereskedésben és szervizben tevékenykedő vállalkozó ismerősöm szerint náluk tavaly öt ellenőrzés volt a pénzügyigazgatóság részéről, miközben pénzügyi nyilvántartásaikat rendben találták. Az ellenőrzések gyakoriságát azért tartja abszurdnak, mert a nyugati kocsikat behozó magánszemélyek ezreit senki nem ellenőrzi, miközben ők havonta legalább két-három kocsit is eladnak feketén anélkül, hogy jövedelemadót vagy ÁFÁ-t fizetnének. Hasonló példák a gazdasági élet minden területéről felsorolhatók.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!