
Oroszhegyi pálinkamustra: Erdély-szerte virágkorát éri a gyümölcspárlatok készítése és forgalmazása
Fotó: Barabás Ákos
Az erdélyi pálinkafőzés egyre jövedelmezőbb iparággá vált Erdélyben, amelyet lényegében az sem befolyásol, hogy a pálinka szóval azonosított gyümölcspárlatokat Magyarország levédte Brüsszelben. Az EMGESZ-szövetség tagjaként működő Erdélyi Pálinka Lovagrend elnöke, Antalfi Zoltán a határokon átnyúló együttműködésről beszélt lapunknak.
2018. január 26., 14:412018. január 26., 14:41
2018. január 26., 14:452018. január 26., 14:45
– Az Erdélyi Pálinka Lovagrend 2015-ben alakult. Milyen célból jött létre, kik az alapítói?
– Annak tudatában, hogy egységben az erő, megpróbáltunk olyan egyesületet létrehozni, amely szakmailag és jogilag is segít megfelelni a mai elvárásoknak. Egyenként, termelőként nehéz lenne képviseltetni magunkat a különböző rendezvényeken, versenyeken, fesztiválokon. Egyesületként viszont sok hazai és külföldi eseményre kapunk meghívást, így eleget tudunk tenni a felkérésnek. Nem kevés erőfeszítéssel 2015 júniusában sikerült törvényesen bejegyeztetni egyesületünket Erdélyi Pálinka Lovagrend néven kilenc alapító taggal Maros, Hargita és Kovászna megyéből. Az alapítók pálinkafőzdével rendelkező személyek, vagy valamilyen formában támogatják a pálinkatermelést.
– Milyen mértékben fogja át a pálinkafőzéssel foglalkozó magyar gazdákat, kisvállalkozókat a szakmai szervezetük?
Itt olyan személyekre gondolok, akik elsősorban a minőségre tartanak igényt. A lovagrend tagjainak alapvető követelmény a pálinka jó hírnevének az előmozdítása és a fogyasztásban való mértékletesség hangsúlyozása. Az erdélyiek büszkeségére szolgál, ahogyan a jelenlegi 16 lovagrendi tag mind az országban, mind külföldön képviseli az erdélyi pálinkát. Örömmel mondhatom, hogy az elmúlt években még nem volt olyan magyarországi vagy nemzetközi pálinkaverseny, ahonnan az Erdélyi Pálinka Lovagrend tagjai ne tértek volna haza aranyéremmel vagy Az év legjobb pálinkája nagydíjjal.
Az Erdélyi Pálinka Lovagrend tagjai: Kárpát-medence-szerte jó hírét keltik az erdélyi pálinkának
Fotó: Erdélyi Pálinka Lovagrend
– A romániai törvénykezés szerint milyen körülmények között lehet ma pálinkát főzni?
– Habár a pálinkafőzés törvényes útja nehéz, mégsem járhatatlan. Nem mondanám, hogy a romániai törvények nehezebben elviselhetők, mint a külföldiek. Ezek uniós szabályok, és nagyjából mindenkinek egyformán kell alkalmaznia az Európai Unió tagállamaiban. Egyértelműen állítható, hogy a törvényi rendelkezések szerint rengeteg utánajárással lehet ma pálinkát termelni és kereskedelemben forgalmazni.
Antalfi Zoltán vállalkozó a versenyeken kapott oklevelekkel
Fotó: Erdélyi Pálinka Lovagrend
– Milyen minőségű az erdélyi házi pálinka? A termelők mennyire felelnek meg a szakmai elvárásoknak?
– Minőség szempontjából az erdélyi pálinka maga helyett beszél. A természeti adottság is sokat segít abban, hogy a pálinkafőzéshez használatos gyümölcsök a vadonban is megteremnek. Köztudott dolog, hogy a vegyi beavatkozás segíthet ugyan a gyümölcsön, de ízét tekintve nem ugyanazt a minőségű pálinkát lehet előállítani egy termesztett, mint egy vadon termő gyümölcsből. Mindig is előszeretettel készítünk pálinkát áfonyából, málnából, erdei somból, kökényből, vadkörtéből, vadalmából, erdei vadcseresznyéből, vadon termő szőlőkből, illetve más vadgyümölcsből. De természetesen jó minőségű és kelendő pálinka készül házi besztercei szilvából, körtéből, birsből, meggyből, fekete ribizliből, házi cseresznyéből, almából és barackból is. A szakmai elvárásoknak megfelelni állandó fejlődést igényel. Mindig napirenden kell lenni az újabb technológiák megjelenésével az erjesztés, az érlelés és a lepárlás területén egyaránt. Ez koncepcióváltást igényel a termelő részéről, hogy a jobb minőség érdekében felhagyjon a régi logikátlan eljárással. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy felhagynánk a hagyományos pálinkafőzési módszereinkkel, hanem a meglévőkön kell bizonyos lépésekben javítani, változtatni.
Kelet-magyarországi pálinkaválaszték kóstolásra előkészítve
Fotó: Makkay József
– A hagyományos erdélyi pálinkának országszerte hírneve van. Milyen feltételek mellett lehet üzletekben, éttermekben, kocsmákban forgalmazni?
– Az erdélyi pálinkának valóban az egész ország területén hírneve van, amit mi elődeinktől örököltünk. Ezért a hírnévért eleink dolgoztak meg, az erdélyi pálinka elismertsége tehát nem új keletű. A mi dolgunk az, hogy e hírnevet megőrizzük és továbbadjuk. Ahhoz, hogy a gyümölcspárlatot hivatalos úton – kis- vagy nagykereskedelembe – lehessen forgalmazni, egy jogilag bejegyzett vállalkozási formára van szükség. Ennek alapján a kis- vagy nagyvállalkozó kiválthatja az „adóraktáros” (antrepozitar fiscal) engedélyt, innentől fogva tevékenységét a vámhivatal és a pénzügy ellenőrzi. A pálinkakereskedéssel foglalkozó vállalkozónak tevékenysége idejére kötelessége az állami intézmény által megszabott garanciapénz összegét befizetni az állami kincstárba. A forgalomba hozott pálinkának meg kell felelnie az élelmiszerbiztonsági és egészségügyi előírásoknak: laborvizsgálattal, valamint megfelelő címkével és zárjeggyel kell rendelkeznie. Az állami illeték literenkénti adóját alkoholfoktól függően számítják ki kis- vagy nagytermelői szinten. Egy liter 50 százalékos alkoholtartalmú pálinka jövedéki adója kistermelőknek 8,27 lej, nagytermelőknek 16,53 lej. A törvény szerint az számít kistermelőnek, aki évente nem haladja meg a 2000 liter 50 százalékos alkohol tartalmú pálinka termelését. Jó tudni, hogy aki saját szükségletre, házi használatra főz pálinkát, az aktuális jogszabályok szerint köteles elszámolni a jövedéki adóval.
– Milyen kapcsolataik vannak a felvidéki, délvidéki illetve a magyarországi pálinkafőzőket összefogó szakmai szervezetekkel?
– Az egész Kárpát-medencében jó kapcsolatokat építettünk ki mind az anyaországban, mind a külhoni egyesületek körében. Kölcsönösen részt veszünk egymás szakmai és kulturális rendezvényein.
A háromszéki Potio Nobilis pálinkafőző kisüzem két tulajdonosa, Dezső Tibor és Füstös Imre: tizenöt fajta gyümölcsből főznek díjazott pálinkákat
Fotó: Erdélyi Pálinka Lovagrend
– Mekkora gond az erdélyi termelők számára, hogy az unióban nem tudják pálinka név alatt forgalmazni termékeiket? Történt-e ezen a területen előrelépés a magyarországi szakminisztérium részéről?
– Az a tény, hogy Magyarország levédte a pálinka terméknév használatát, azt jelenti, hogy csak Magyarország területén termelt gyümölcsből készült és az ország területén belül főzött párlat nevezhető pálinkának. Ami nem tiszta gyümölcsből készült, az sem nevezhető pálinkának, csak párlatnak. Uniós szabvány szerint csak a magyarországi termelők jogosultak arra, hogy a pálinka megnevezést feltüntessék az üveg címkéjén. Erdélyi szempontból azonban ez mégsem okoz akkora gondot, mint ahogyan azt sokan beállítják. Ha gyümölcspárlatot is írunk az üveg címkéjére, aki látja annak származási helyét, külföldön is szívesen fogyasztja, mert az erdélyi pálinkának ott is hírneve van. Ez a szabályozás a Magyarország határain túl élő magyar ember számára inkább egy lelki traumának számít, hogy éppen anyaországa korlátozza a saját anyanyelvéhez tartozó szó érdemi használatát. Egyesületként mindent megtettünk annak érdekében, hogy a pálinka név használatát Erdélyben is engedélyezzék, hiszen a pálinkafőzésnek éppen olyan hagyománya van nálunk is, mint a jelenlegi Magyarország területén.
Megoldás lehetne, hogy a már levédett pálinka név használatát földrajzilag kiterjesszék a történelmi Magyarország területére. Erről a magyar kormánynak kell döntenie, most folynak róla a szakmai viták, tehát belátható időn belül születhet valamilyen megoldás. A magyarországi szakmai képviselettel ünnepélyes keretek között megállapodást írtunk alá, amelyben kölcsönös támogatásról biztosítottuk egymást, hogy közös céljainkat elérhessük.
– Mekkora beruházást jelent egy pálinkafőző elindítása és beüzemeltetése? Mekkora a konkurencia?
– A beruházási költségek sok mindentől függnek. Manapság egy pálinkafőző felszerelését meg lehet vásárolni kézművesektől vagy másodkézből aránylag olcsón. Egy pálinkafőző teljes beüzemelése – engedéllyel együtt – megoldható akár 20–30 ezer lejből is, ha megvan hozzá a megfelelő helyiség. Ilyen felszereléssel is lehet jó minőségű pálinkát főzni, ami ellátja egy faluközösség vagy község lakóinak az igényeit. De mint minden területen, itt is vannak korszerűbb megoldások, különösen akkor, ha a vállalkozó kereskedelmi célra szeretné termékeit előállítani. Ekkor már komolyabb technológiai folyamatba kell befektetni, hogy a gyümölcstől a palackozásig, sőt a fogyasztóig lefedjen minden munkafázist. Egy ilyen korszerűen felszerelt pálinkafőzde több százezer euróba kerülhet. Köztudott, hogy induláskor minden vállalkozás befektetést igényel, és a tulajdonos csak azután számíthat nyereségre. Mint minden más területen, természetesen itt is van némi konkurencia, de aki jó minőségű pálinkát állít elő, aggodalomra nincs oka, mert ez nem olyan termék, amelynek lejár a szavatossági ideje. Sőt: ha megfelelő körülmények között tárolják, idővel finomabb és értékesebb.
– Egészségügyi szempontból mennyire ajánlott vagy ellenjavallott a pálinka fogyasztása?
– Abból kell kiindulni, hogy a gyógyszereknek is megvan a terápiás hatásuk, és túladagolás esetén jelentkezik a mérgező hatás. Igaz ez a pálinkára is.
– Az Erdélyi Pálinka Lovagrend 2015-ben alakult. Milyen célból jött létre, kik az alapítói?
– Annak tudatában, hogy egységben az erő, megpróbáltunk olyan egyesületet létrehozni, amely szakmailag és jogilag is segít megfelelni a mai elvárásoknak. Egyenként, termelőként nehéz lenne képviseltetni magunkat a különböző rendezvényeken, versenyeken, fesztiválokon. Egyesületként viszont sok hazai és külföldi eseményre kapunk meghívást, így eleget tudunk tenni a felkérésnek. Nem kevés erőfeszítéssel 2015 júniusában sikerült törvényesen bejegyeztetni egyesületünket Erdélyi Pálinka Lovagrend néven kilenc alapító taggal Maros, Hargita és Kovászna megyéből. Az alapítók pálinkafőzdével rendelkező személyek, vagy valamilyen formában támogatják a pálinkatermelést.
– Milyen mértékben fogja át a pálinkafőzéssel foglalkozó magyar gazdákat, kisvállalkozókat a szakmai szervezetük?
– Erdély-szerte látható, hogy növekszik az érdeklődés a minőségi pálinka iránt mind a termelők és kisvállalkozók, mind a kultúrált pálinkafogyasztók körében. Itt olyan személyekre gondolok, akik elsősorban a minőségre tartanak igényt. A lovagrend tagjainak alapvető követelmény a pálinka jó hírnevének az előmozdítása és a fogyasztásban való mértékletesség hangsúlyozása. Az erdélyiek büszkeségére szolgál, ahogyan a jelenlegi 16 lovagrendi tag mind az országban, mind külföldön képviseli az erdélyi pálinkát. Örömmel mondhatom, hogy az elmúlt években még nem volt olyan magyarországi vagy nemzetközi pálinkaverseny, ahonnan az Erdélyi Pálinka Lovagrend tagjai ne tértek volna haza aranyéremmel vagy Az év legjobb pálinkája nagydíjjal.
– A romániai törvénykezés szerint milyen körülmények között lehet ma pálinkát főzni?
– Habár a pálinkafőzés törvényes útja nehéz, mégsem járhatatlan. Nem mondanám, hogy a romániai törvények nehezebben elviselhetők, mint a külföldiek. Ezek uniós szabályok, és nagyjából mindenkinek egyformán kell alkalmaznia az Európai Unió tagállamaiban. Egyértelműen állítható, hogy a törvényi rendelkezések szerint rengeteg utánajárással lehet ma pálinkát termelni és kereskedelemben forgalmazni.
– Milyen minőségű az erdélyi házi pálinka? A termelők mennyire felelnek meg a szakmai elvárásoknak?
– Minőség szempontjából az erdélyi pálinka maga helyett beszél. A természeti adottság is sokat segít abban, hogy a pálinkafőzéshez használatos gyümölcsök a vadonban is megteremnek. Köztudott dolog, hogy a vegyi beavatkozás segíthet ugyan a gyümölcsön, de ízét tekintve nem ugyanazt a minőségű pálinkát lehet előállítani egy termesztett, mint egy vadon termő gyümölcsből. Mindig is előszeretettel készítünk pálinkát áfonyából, málnából, erdei somból, kökényből, vadkörtéből, vadalmából, erdei vadcseresznyéből, vadon termő szőlőkből, illetve más vadgyümölcsből. De természetesen jó minőségű és kelendő pálinka készül házi besztercei szilvából, körtéből, birsből, meggyből, fekete ribizliből, házi cseresznyéből, almából és barackból is. A szakmai elvárásoknak megfelelni állandó fejlődést igényel. Mindig napirenden kell lenni az újabb technológiák megjelenésével az erjesztés, az érlelés és a lepárlás területén egyaránt. Ez koncepcióváltást igényel a termelő részéről, hogy a jobb minőség érdekében felhagyjon a régi logikátlan eljárással. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy felhagynánk a hagyományos pálinkafőzési módszereinkkel, hanem a meglévőkön kell bizonyos lépésekben javítani, változtatni. Lovagrendünk fő célkitűzése, hogy tagjainkat a minőségi pálinka előállításában segítsük.
– A hagyományos erdélyi pálinkának országszerte hírneve van. Milyen feltételek mellett lehet üzletekben, éttermekben, kocsmákban forgalmazni?
– Az erdélyi pálinkának valóban az egész ország területén hírneve van, amit mi elődeinktől örököltünk. Ezért a hírnévért eleink dolgoztak meg, az erdélyi pálinka elismertsége tehát nem új keletű. A mi dolgunk az, hogy e hírnevet megőrizzük és továbbadjuk. Ahhoz, hogy a gyümölcspárlatot hivatalos úton – kis- vagy nagykereskedelembe – lehessen forgalmazni, egy jogilag bejegyzett vállalkozási formára van szükség. Ennek alapján a kis- vagy nagyvállalkozó kiválthatja az „adóraktáros” (antrepozitar fiscal) engedélyt, innentől fogva tevékenységét a vámhivatal és a pénzügy ellenőrzi. A pálinkakereskedéssel foglalkozó vállalkozónak tevékenysége idejére kötelessége az állami intézmény által megszabott garanciapénz összegét befizetni az állami kincstárba. A forgalomba hozott pálinkának meg kell felelnie az élelmiszerbiztonsági és egészségügyi előírásoknak: laborvizsgálattal, valamint megfelelő címkével és zárjeggyel kell rendelkeznie. Az állami illeték literenkénti adóját alkoholfoktól függően számítják ki kis- vagy nagytermelői szinten. Egy liter 50 százalékos alkoholtartalmú pálinka jövedéki adója kistermelőknek 8,27 lej, nagytermelőknek 16,53 lej. A törvény szerint az számít kistermelőnek, aki évente nem haladja meg a 2000 liter 50 százalékos alkohol tartalmú pálinka termelését. Jó tudni, hogy aki saját szükségletre, házi használatra főz pálinkát, az aktuális jogszabályok szerint köteles elszámolni a jövedéki adóval.
– Milyen kapcsolataik vannak a felvidéki, délvidéki illetve a magyarországi pálinkafőzőket összefogó szakmai szervezetekkel?
– Az egész Kárpát-medencében jó kapcsolatokat építettünk ki mind az anyaországban, mind a külhoni egyesületek körében. Kölcsönösen részt veszünk egymás szakmai és kulturális rendezvényein.
– Mekkora gond az erdélyi termelők számára, hogy az unióban nem tudják pálinka név alatt forgalmazni termékeiket? Történt-e ezen a területen előrelépés a magyarországi szakminisztérium részéről?
– Az a tény, hogy Magyarország levédte a pálinka terméknév használatát, azt jelenti, hogy csak Magyarország területén termelt gyümölcsből készült és az ország területén belül főzött párlat nevezhető pálinkának. Ami nem tiszta gyümölcsből készült, az sem nevezhető pálinkának, csak párlatnak. Uniós szabvány szerint csak a magyarországi termelők jogosultak arra, hogy a pálinka megnevezést feltüntessék az üveg címkéjén. Erdélyi szempontból azonban ez mégsem okoz akkora gondot, mint ahogyan azt sokan beállítják. Ha gyümölcspárlatot is írunk az üveg címkéjére, aki látja annak származási helyét, külföldön is szívesen fogyasztja, mert az erdélyi pálinkának ott is hírneve van. Ez a szabályozás a Magyarország határain túl élő magyar ember számára inkább egy lelki traumának számít, hogy éppen anyaországa korlátozza a saját anyanyelvéhez tartozó szó érdemi használatát. Egyesületként mindent megtettünk annak érdekében, hogy a pálinka név használatát Erdélyben is engedélyezzék, hiszen a pálinkafőzésnek éppen olyan hagyománya van nálunk is, mint a jelenlegi Magyarország területén. A budapesti szakminisztérium pozitívan áll az ügyünkhöz, közösen keressük a megoldás lehetőségét, de a már meglévő brüsszeli márkavédelmi döntést nem könnyű módosítani. Megoldás lehetne, hogy a már levédett pálinka név használatát földrajzilag kiterjesszék a történelmi Magyarország területére. Erről a magyar kormánynak kell döntenie, most folynak róla a szakmai viták, tehát belátható időn belül születhet valamilyen megoldás. A magyarországi szakmai képviselettel ünnepélyes keretek között megállapodást írtunk alá, amelyben kölcsönös támogatásról biztosítottuk egymást, hogy közös céljainkat elérhessük.
– Mekkora beruházást jelent egy pálinkafőző elindítása és beüzemeltetése? Mekkora a konkurencia?
– A beruházási költségek sok mindentől függnek. Manapság egy pálinkafőző felszerelését meg lehet vásárolni kézművesektől vagy másodkézből aránylag olcsón. Egy pálinkafőző teljes beüzemelése – engedéllyel együtt – megoldható akár 20–30 ezer lejből is, ha megvan hozzá a megfelelő helyiség. Ilyen felszereléssel is lehet jó minőségű pálinkát főzni, ami ellátja egy faluközösség vagy község lakóinak az igényeit. De mint minden területen, itt is vannak korszerűbb megoldások, különösen akkor, ha a vállalkozó kereskedelmi célra szeretné termékeit előállítani. Ekkor már komolyabb technológiai folyamatba kell befektetni, hogy a gyümölcstől a palackozásig, sőt a fogyasztóig lefedjen minden munkafázist. Egy ilyen korszerűen felszerelt pálinkafőzde több százezer euróba kerülhet. Köztudott, hogy induláskor minden vállalkozás befektetést igényel, és a tulajdonos csak azután számíthat nyereségre. Mint minden más területen, természetesen itt is van némi konkurencia, de aki jó minőségű pálinkát állít elő, aggodalomra nincs oka, mert ez nem olyan termék, amelynek lejár a szavatossági ideje. Sőt: ha megfelelő körülmények között tárolják, idővel finomabb és értékesebb.
– Egészségügyi szempontból mennyire ajánlott vagy ellenjavallott a pálinka fogyasztása?
– Abból kell kiindulni, hogy a gyógyszereknek is megvan a terápiás hatásuk, és túladagolás esetén jelentkezik a mérgező hatás. Igaz ez a pálinkára is.
de persze vannak kivételek, amelyekre oda kell figyelni. Mi termelőként és az Erdélyi Pálinka Lovagrend tagjaként is mindig a pálinka kulturált fogyasztására figyelmeztetünk. Mindenkit arra ösztönzünk, hogy ne a mennyiségi, hanem a minőségi fogyasztásra törekedjen. De van erről egy humoros népi bölcsesség is: „a pálinka kis mértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság, de ha nincs, akkor méreg”.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!