A gyárak lelke: a régi Bihar megyei ipar felszámolódásának rövid története

A textiliparban, a Püspöki úton a Crişana volt a legnagyobb fonoda és szövöde, míg a csipke- és fűzőgyár Drum Nou néven biztosított megélhetést a családoknak. A cipőiparban három nagy cég is létesült: a Crişul, amelyhez két bőrcserző is tartozott (az egyik Szőlősön, a Rollinger-malom közelében, a másik a Decebal úton), valamint a Solidaritatea és az Arta cipőgyárak. A többi kis műhely az Încălţăminte szövetkezetben tömörült. A konfekcióiparhoz tartozott a szőrmegyár, a ruha- és a kötöttárugyár.
Az élelmiszeripar volt a megyeközpont erőssége: a Kolozsvári úton a Szesz- és Élesztőgyár tartotta el munkásait az Avântul konzervgyárral együtt. Őssiben tejfeldolgozó és vajgyár, olajgyár, Szőlősön a sörgyár szolgáltatta a munkát a dolgos kezek számára. Ezek mellett a vágóhídon is jól lehetett keresni, amely húsfeldolgozással is foglalkozott. A malmokból később csak a Léderer és Kálmán-malom maradt. Működtek kenyérsütödék is, valamennyi a malom részeként. A Velencei-negyedben gyümölcsbegyűjtő, válogató és exportáló is működött Fructexport néven, a volt Vámház utcában pedig a Plafar gyógynövény-begyűjtő és feldolgozó. Vinalcool néven bor- és szesztermékbegyűjtő, tároló és palackozó működött, a biharpüspöki állomás mellett pedig egy borexportáló cég, a Vinexport várta Bihar megye-szerte a munkásokat.

Az Înfrăţirea szerszámgépgyár Nagyvárad egyik büszkesége volt. 1902-ben Tátrai Sándor lakatos és Jaroslav Klein öntő társulásából létrejött egy kisebb műhely. 1904-ben költöztették az öntődét arra a területre ahol a mára már nem létező gyár felépült. 1907-ben csatlakozott hozzájuk még egy bádogos- és lakatosműhely, és elkezdtek többféle mezőgazdaságban és háztartásban használt termékeket gyártani. 1908-ban az Amerikából hazatért Schuler Adolf és Zsuba Martin átalakította ezeket egy komolyabb vállalkozássá, amivel állami megrendeléseket is lehetett teljesíteni. Ez volt az első nagyváradi öntöde és szerszámgépgyár. Miután a város román fennhatóság alá került, a vállalkozás Phoebus gyár név alatt futott tovább. 1940-ben a gyár és a munkások egy részét Brăilara telepítették át, ami Nagyváradon maradt, több kis műhely formájában dolgozott tovább néhány évig. 1947-ben a kommunista párt Bihar megyei bizottságának kezdeményezésére több helyi vállalkozás egy részvénytársaságba egyesült szintén a Phoebus név alatt.
A legendás szerszámgépgyár
Az 1948-as államosításkor még több kisebb vállalkozás összevonásával létrejött az Înfrăţirea gyár. 1949-ben megkezdték a szerszámgépek gyártását, 1950 után pedig új öntödét építettek és új berendezéseket hoztak. A hatóságok a vállalat fejlesztését választották a meglévő telephelyen, bár az már nem a külterületen volt, hanem lakásokkal volt körülvéve. 1960 után még új csarnokokat is üzembe helyeztek, beleértve a gépi feldolgozásra szolgálókat is. Az export 1955-ben kezdődött. Fénykorában 45 országba jutottak el a gyár termékei.
Az 1970-es évekig a gyár a legjövedelmezőbb időszakát éli meg, a termelés értékének megfelelően Bihar megye egyik legfontosabb gazdasági egységévé vált. Az új csarnokok építése folytatódott, a régiek bővültek, és jelentősen növelték az alkalmazottak számát. Nemcsak Váradról, de az egész megyéből ingáztak e gyárba, amely egész Biharban legenda számba ment.
1980 után azonban a felújítási beruházásokat leállították. Mivel az új berendezések és alkatrészek behozatala már nem volt engedélyezett, a valuta megszorításai miatt a meglévőket nehéz volt fenntartani. A folyamatos áram- és fűtéskimaradások miatt a termelés visszaesett.

Így járt a Diamant cukorgyár is, amelyet egyesek szerint szándékosan vittek csődbe telekspekuláció miatt. A vállalat 200 alkalmazottja az utcára került, mivel a gyár működtetése már „nem volt gazdaságos”. A német tulajdonosa importcukrot forgalmaz Romániában… Félévszázados folyamatos működését követően mintegy három évvel ezelőtt végképp lehúzta ez is a rolót.

Relikviák

Csak azok érzik, mit jelent egy régi munkahelyi „relikvia”, akik már nyugdíjba vonultak, és nehezen tudnak átesni a haszontalanság érzetének azon a szakaszán, amikor csak teng-leng az ember és megpróbálja felépíteni gyáron kívüli életét.