Útkereső székelykeresztúri tejszövetkezet – egy történet arról, amikor a politikum hátat fordít a közösségi kezdeményezésnek

Biztatóan induló kezdeményezés

Az 1990-es években csődbe ment keresztúri tejgyár épületeit egy külföldi ingatlanspekuláns vásárolta meg. Amikor pár évvel később tovább akarta adni, a Hargita Megyei Tanács elnöke, Borboly Csaba közbelépett, és azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy a környékbeli gazdák társuljanak szövetkezetbe, gyűjtsenek pénzt a gyár megvásárlásához, a vételárat pedig a megyei tanács kiegészíti.

Menekülés a bankhitelbe

A döntéshelyzetben magára maradt vezetőség akkor szembesült a pőre valósággal, hogy a megvásárolt gyárépületek új technológiával és berendezéssel történő ellátását csak bankhitelből tudják fedezni: 1 millió eurós beruházásra volt szükség ahhoz, hogy a gazdáknak és a nagyobb befektetőknek beígért tejgyár beindulhasson. Akkoriban semmiféle pályázat nem jött szóba, így a vezetőtanács a Transilvania Bank hosszúlejáratú hitelkerete mellett döntött, a bank pedig a gyár minden ingó és ingatlan vagyona fölött rendelkezett. Az igazgató szerint ezzel megpecsételték a szövetkezet fejlődési lehetőségét, hiszen

Átrendeződő szarvasmarhatartás

Időközben fogy a kisgazdák aránya és nő az agrárvállalkozói keretben termelő gazdáké. A több tíz állatot tartó tehenészeteket azonban megpróbálják elcsalogatni a szövetkezettől a magasabb felvásárlási árat kínáló tejgyárak, ezek viszont továbbra sem vevők a kisgazdák tejcsarnokos felhozatalára. Az 54 működő tejcsarnok szinte ugyanannyi udvarhelyszéki településről gyűjti be a keresztúri tejgyár számára a tejet. A tejár lassú emelkedése – tíz év alatt a másfélszereresére nőtt – újabb nehéz döntések elé állítja a tejgyárat, hiszen az egyre erősebb piaci konkurenciában meg kell őriznie beszállítóit, hogy tartani tudja a napi 10-12 ezer literes feldolgozói kapacitást. Szőcs Béla szerint az ő tehenészetének is többet ígért a konkurencia, de nemet mondott. Ezt becsületbeli kérdésnek is tartja, hiszen rengeteg munkája fekszik a szövetkezetben. Úgy érzi, ennyi megpróbáltatás után már csak felívelő pálya jöhet…

A szegényes büdzsé ellenére a tejbeszállító gazdákat az állattartáshoz szükséges fogyóanyagok egy részének közös beszerzésével támogatják, azonban az igazgató elismeri, ennél többre lenne szükség, de anyagi lehetőségük jelenleg csak erre futja.

Csúcsminőség olcsó áron

A gyárlátogatás során megnézhetem a teljes technológiát a beérkező tej minőségi vizsgálatát végző laboratóriumtól a végső raktárig, ahol mintegy 25 termék vár kiszállításra. Közöttük a legkeresettebb friss tej, a különböző sajtok, a tejföl és a vaj. Ezek jórészét ismerem, amióta Kolozsváron is megvásárolhatók. A keresztúri tejfeldolgozó azonban ennél sokkal többféle terméket állít elő, hiszen szoros partneri kapcsolatban áll a csíkszépvízi és a kézdiszéki szövetkezettel. Ezek termékeinek egy részét szintén itt gyártják, vagy barterben kicserélik egymás között. A tejtermékeket hozzávetőleg 150 km-es körzetben forgalmazzák a három székelyföldi megyében, illetve Kolozsváron, de egy-egy szállítmány eljut Bukarestbe is.
Az igazgató szerint „egy nagy bajuk” van:

Az üzletekben ugyanazon a polcon sorakoznak a tejgyárak különféle adalékanyagokkal feltuningolt, olcsóbb és sokkal gyengébb minőségű termékei, ami ádáz konkurenciát okoz a tejtermékek piacán. Az emberek többsége az árat nézi, és nem a minőséget, emiatt sok termelő inkább a minőségből enged. Szőcs mérnök felidéz egy régebbi vezetőtanácsi vitát arról, hogy érdemes-e tiszta tejből előállítani tejtermékeket. Akkor egyhangú döntés született arról, hogy kitartanak eredeti elveik mellett, még akkor is, ha a piac ezt nem méri fel.

Arról is megkérdezem a vezetőket, hogy ezt az előnyt – amit most hátrányként élnek meg – nem lehetne-e jó marketingfogással a szövetkezet kereskedelmi előnyévé tenni. Például saját üzlethálózat kigondolásával, ahogyan az a két világháború között már működött az erdélyi tejszövetkezeteknél. A válasz szerint ismét visszakerülünk az „ősbűnhöz”, a fejlesztéseket, beruházásokat megbéklyózó bankhitel kamatterheihez. Amiről senki nem akar tudomást venni a gyár és a szövetkezet napi gondjait felvállaló vezetőtanácson kívül. Holott itt nem néhány ember egyéni vállalkozásáról van szó, hanem egy egész vidék tejtermelését és a szövetkezeti eszmét vállán hordozó kezdeményezésről. Amelyet mindenki csak szóbeszéd szintjén támogat.