Templomúttal mentik a magyar műemlékeket Dél-Erdélyben

Legyen ott valaki – gondnok, az épületet rendszeresen kinyitó, megnéző ember –, aki látja, ha félrecsúszik egy cserép, vagy bármilyen probléma merül fel” – részletezte lapunk kérdésére a terv lényegét Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója. A műemlékvédő szakember rámutatott, a rendszer a szász emlékek esetében jól működik Erdélyben: olyan helyeken, ahol szászok már nincsenek, egy-egy ilyen személy ügyel, figyel a szászok épületeire. „Hasonlót szeretnénk megvalósítani a templomúttal is” – mutatott rá.

Szem előtt tartanák őket

Diószegi László tájékoztatása szerint az első templomutat Dél-Erdélyben alakítják ki, és kísérleti projektnek szánják. Terveik szerint a következő templomok tartoznak bele: római katolikus temploma révén Nagyág, református temploma révén Kéménd, Marosszentimre, Tövis, Boroskrakkó, Magyarigen, Sárd, Alvinc. Később talán Bethlenszentmiklóst is bekapcsolják a projektbe, ahol tavaly égett le az unitárius templom tornya. „Ezek a Fehér és Hunyad megyei emlékek nagyrészt, helyi magyar közösség híján, használaton kívül állnak. A templomútba kapcsolásukkal reményeink szerint megoldható, hogy folyamatosan szem előtt legyenek, figyeljenek rájuk” – hangsúlyozta a terv egyik nem titkolt célját az igazgató.
Az említett templomok nagy részét – a magyar kormány által indított Rómer Flóris-terv keretében – az alapítvány egyedül vagy másokkal együttműködve már felújította.

És hamarosan a nagyági római katolikus istenháza is teljesen elkészül, már csak néhány külső munkálat van hátra. Kéménden még javában zajlanak a munkálatok, de idén várhatóan ez is kész lesz.
„Tövishez az alapítványnak viszonylag kevés köze van, ráadásul a közösség használja, ám mivel gyönyörű, és az útvonalba esik, szeretnénk ezt is bemutatni. Bethlenszentmiklóson ősszel égett le a templomtorony, a védőtető megépítését mi támogattuk, és részt veszünk a teljes helyreállításban is. Gyönyörű templom, különleges település, erős magyar közösséggel, érdemes lenne bevenni a programba” – részletezte az igazgató, aki szerint a jövőben további templomok is sorra kerülhetnek.
A terv első verzióját tavasz végére szeretnék elkészíteni a templomokba való bejutás megszervezésével, a műemlékek népszerűsítését szolgáló honlap, mobiltelefonos applikáció létrehozásával. „Ha ezek megvannak, erős sajtókampányt szeretnénk biztosítani az elképzelésnek, készülünk együttműködni iskolai közösségekkel, egyházakkal, a gyulafehérvári esperessel, Gudor Botonddal, aki számos környékbeli felújítás motorja, megbízható együttműködő partnerünk. Tervezzük a kapcsolatfelvételt a térségre specializálódott utazási irodákkal is” – vázolta a terveket a Teleki Alapítvány igazgatója.

Szerencsés találkozás

Intenzívebben a magyar kormány támogatásával zajlik az értékes műemlékek megmentése, felújítása a dél-erdélyi szórványban, de a templommentés korábban kezdődött – mondta lapunknak Gudor Botond nagyenyedi református esperes, Gyulafehérvár és a környékbeli szórvány lelkésze. A korábban több kisebb közösségben is szolgáló pap szerint jelenleg egyfajta „szerencsés találkozásnak” vagyunk tanúi. A Teleki László Alapítvány által felügyelt-támogatott felújítások kiegészítik az Erdélyi Református Egyház által kezdeményezett templomfelújításokat a térségben, de összekapcsolódik azzal a munkával is, amit a civil szféra – nemcsak a magyar, hanem a román is – vállal egy-egy pusztuló műemlék esetén.
„Felmértük annak a lehetőségét, hogy miként értékesíthető, óvható és tartható meg egy-egy jelentős templom olyan körülmények között, hogy a közösség hiánya, az emberi hanyagság és néha a rosszindulat is kárt okoz” – vázolta az első lépéseket az esperes, aki többek között Magyarigenben szolgált, ahol utolsó száz méteren kapcsolódtak be az értékes műemlék megóvásába.

Nekem ez mindig fontos szempont volt, sok más embernek is, és remélem, egyre többnek lesz” – utalt vissza a kezdeti motivációra Gudor Botond. Aki szerint egyre többen jönnek rá arra, hogy a műemlékvédelem nem csupán „partizánharcosok” feladata, még csak kizárólag a szakmáé sem, hanem közösségi vállalás.

Megújuló templom, újjáéledő közösség?

A térségben több mint egy évtizeden át a budapesti és kolozsvári teológusok, építészek, mérnökök és vállalkozó kedvű fiatalok, környékbeliek munkája révén kevés anyagi hátszéllel próbálták megmenteni, megóvni az idő vasfoga által tönkretett műemlékeket. „Így lassan-lassan néhány a figyelem központjába került, a megóvás felelőssége is megjelent, mint cél és feladat. És a Teleki Alapítvány már akkor, a Rómer Flóris-program megjelenése előtt biztosította a szakmai hátteret a mérnökök önkéntes munkája által, pályázati támogatásokkal és biztatással” – emlékezett Gudor Botond, aki szerint a közös munka egyfajta „képzési folyamat” is volt. Eredményeként minden résztvevő – függetlenül attól, hogy tömbből, szórványból vagy épp Magyarországról származik – felelős lesz egy adott területen lévő kulturális örökségért.
Az önkéntes munkának, civil felelősségvállalásnak meg is lett a gyümölcse. Alvincen például ennek eredményeként sikerült megtölteni élettel egy olyan templomot, ahol sem ajtó, sem ablak, sem szószék, sem padlózat nem volt.
„Ezt a közösség már használja, példaértékű a közösség megújulása szempontjából” – mondta az esperes, elújságolva, hogy épp az elmúlt hétvégén vezették be a villanyáramot, és egy magáncég adományából a műemlék megvilágítása is megvalósul.

És olyan – akár műemlékekhez, akár személyiségekhez köthető – kulturális turizmus alakul ki, amely a köztudatban tartja az illető templomot” – hangsúlyozta Gudor Botond, aki szerint sosem lehet tudni, hogy egy-egy templom mikor kel életre. Ez történt például Magyarigen esetében is. „Magyarigenben voltunk négyen. Mindenki megjósolta a közösség eltűnését, hiszen 70–80 év fölöttiek voltak. 18 év szolgálat után lettünk 25-en, és a közösség gazdaságilag is szépen fejlődött, önfenntartóvá vált. Most használják, óvják a templomot” – hozott fel egy másik pozitív példát. Projekteket gondoltak ki, aminek hatására kiköltöztek fiatalok és gyökeret eresztettek itt, mivel megélhetési, lakhatási lehetőséget ajánlottak számukra. Erre a fordított urbanizáció, a kertvárosok kiépülése is jó hatással volt. Gyulafehérvár környéke vonzóerőt jelent a városból menekülők számára, magyarok is sokan kiköltöztek a környező falvakba, míg mások külföldről jöttek vissza. „Az igazi csoda a civil társadalom és az egyház, szakma együttműködése, amikor a fiatalok szinte körülrajongtak egy követ, és megmentették az enyészettől” – értékelte az esperes.

Egymást kiegészítő szempontok

Az esperes szerint a Teleki Alapítvánnyal való együttműködéshez az Erdélyi Református Egyházkerületnek a templomfelújítási projektje is hozzájárul, amely olyan közösségekre összpontosít, ahol jó kezekben van a templom, és a közösség is népesebb, életerősebb. Ezzel szemben a magyarországi alapítvány a szórványtemplomokra ügyel, így a két szempont kiegészíti egymást.

Amíg van közösség, a lehullott cserepeket visszateszik, vigyáznak rá, de amikor már nincs, a felelősség áthárul másra” – hangsúlyozta az esperes. Kérdésünkre elmondta, a tervezett templomút nagyjából egybeesne az általa már korábban kezdeményezett Bethlen Gábor-út nyomvonalával. Alvinc mellett, ahol az erdélyi fejedelem sok időt töltött az általa átépített Martinuzzi-kastélyban, Gyulafehérvár, Nagyenyed és Marosillye is része lehetne.
Az elképzelés a kulturális turizmus fejlesztését célozza, apró lépésekben. A már befejeződött vagy épp zajló felújítás mellett hatékony népszerűsítéssel – honlap, telefonos applikáció – hoznák vissza a műemlékeket a köztudatba. „Valamilyen mértékben érdekeltté kell tenni a helyi közösséget is, illetve azokat is, akik meglátogatják. Ha felújítasz egy templomot, azért teszed, hogy azt használják” – hangsúlyozta Gudor Botond.

A romnak nincs nemzetisége?

Mivel a hívek nélküli templomok vannak leginkább kitéve a veszélynek, az esperes szerint el kell érni, hogy ezekről ne sztereotípiák mentén gondolkodjanak az emberek, vagyis „hogy egy-egy templom magyar, román vagy német”. Ha az azt felépítő közösség már nem él, ellenben egy másik közösség van mellette, az valamilyen formában felelős érte, hiszen épített örökségről van szó, amely szerepel a műemléklistán. „Mi annál inkább felelősek vagyunk. Mert

– fogalmazott Gudor Botond.
A református esperes pozitívumként értékeli, hogy már Gyulafehérvár környékén is vannak román nemzetiségű emberek, csoportok, akik – sokszor a közhangulatot meghazudtoló módon – rendkívül érzékenyek a magyar épített örökségre. Példaként az Ambulanța monumentelor csoportot említette, amely a román mellett lelkesen támogatja a magyar, szász veszendő műemlékek megóvását is. De időnként a vállalkozókat, tehetős embereket összefogó klubok is költenek műemlékvédelemre, és a szakemberek is segítenek. Például szebeni régészek végeznek feltárásokat a térségben. Ez a hozzáállás kölcsönös, hiszen magyar szakemberek is kiveszik a részüket például értékes román fatemplomok megmentésében, amelyeket viszont a román közösség hagyott ott, miután újat épített magának. „Van egy ilyen fajta egymásrautaltság a szórványban, és ezt ki kell használni” – fogalmazott a lelkész.