A református egyházközség tulajdonában lévő szilágypaniti iskola magyar állami pénzből épült
Fotó: Makkay József
A mintegy nyolcszáz lelket számláló szilágypaniti magyar közösség azon ritka szilágysági települések közé tartozik, ahol gyarapodik a falu lakossága. A szülőfalujukhoz ragaszkodó panitiak átlagéletkora 37 év. A virágzó közösség életében fontos szerepet tölt be az iskolaépítő Szilágyi Zoltán református lelkipásztor.
2021. március 11., 08:152021. március 11., 08:15
2021. március 11., 17:262021. március 11., 17:26
A Zilahtól tíz kilométerre fekvő Szilágypanit magyar közössége évtizedek óta arról a legismertebb a szilágysági magyar települések között, hogy népszaporulata évről évre pozitív, azaz többet keresztel a pap, mint ahány idős embert temet. Manapság, amikor az erdélyi települések többségében folyamatosan csökken a lakosság száma a kivándorlás és a kevés születés miatt, a szilágypaniti példa olyan pozitív kicsengésű történet, amit népszerűsíteni kell.
A lehetséges magyarázatok között sokan arra gondolnak, hogy a nagyváros közelsége eleve megtartó erő egy faluközösség számára, ami helybenmaradásra készteti a fiatal családokat, illetve másokat is ide csábít a városból. A valóságban ez nem általánosítható jelenség, hiszen számos olyan erdélyi várost ismerünk, ahol a környező falvak lélekszáma azért maradt stabil, mert sokan kiköltöztek a városi tumultusból, miközben a településen az elhalálozások aránya messze meghaladja a születésekét. Ez a jellemző számos szilágysági faluban is.
Nem véletlen, hogy annyi új házat sehol nem láttam a Szilágyságban, mint Panitban. Szilágyi Zoltán református lelkipásztor szerint a rendszerváltás óta 200–300 új ház épülhetett a faluban, azaz alig van olyan porta, amely az utóbbi három évtizedben ne újult volna meg.
Szilágyi Zoltán lelkipásztor huszonhat éve szolgál Szilágypanitban
Fotó: Makkay József
A falu református lelkipásztora huszonhat évvel ezelőtt került a Zilah melletti településre. Annak idején az elhíresült „százas évfolyamon” végzett a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. Az 1990-ben induló nagy évfolyamnak hatalmas erdélyi és partiumi lelkészhiányt kellett kielégítenie, így a teológusok már negyedévesen kikerültek gyülekezetekbe szolgálni. A kolozsvári vizsgákra visszatérve, az egyetem sikeres elvégzése után többségüket visszavárták a gyülekezetek. Szilágyi Zoltán két év alatt több fele szolgált, így több egyházközségbe is szívesen látták volna, de végül Szilágypanit mellett döntöttek. Feleségével együtt bogdándi születésűek, amely szintén a történelmi Szilágyság tövisháti tájegységéhez tartozik, így örültek a lehetőségnek, hogy szűkebb pátriájukban alapozhatják meg jövőjüket.
Az elmúlt évtizedekben már többször találkoztunk, így nyomon követhettem nem mindennapi munkáját, ami a prosperáló szilágysági magyar közösséghez köti.
Ami abból is meglátszik, hogy a sok gyereknek új, modern iskolát építettek, hiszen a régi épület semmilyen módon nem felelt meg a kor követelményeinek.
Az ötlet az 1960-as években, a faluban tanító Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet nyugalmazott tanárnőtől származott, aki tartotta a kapcsolatot a szilágysági faluval. „Már teológus koromból ismertem a tanárnőt, hiszen sokat segédkeztünk annak idején az úgynevezett kolozsvári Tőkés-udvarban a segélycsomagokat lepakolni, osztályozni, majd kihordani különböző szórványgyülekezetekbe. Ezt a hatalmas munkát Erzsébet asszony felügyelte nagy szeretettel és elköteleződéssel. Amikor szilágypaniti lelkész koromban nálunk járt, és megnézte, hol tanulnak a gyerekek, felvetette, hogy kezdeményezzük egy új óvoda megépítését. Ez volt a szikra, ami elindította a sokéves szervezőmunkát” – emlékezik vissza a kezdetekre Szilágyi Zoltán.
A folytatás azonban sokkal nehezebbé vált, mind gondolta. Megalakult egy bizottság az akkori polgármesterből, alpolgármesterből, iskolaigazgatóból és a református lelkészből. Mint a legtöbb bizottságnak, ennek is az lett az egyetlen erénye, hogy megalakult, miközben a kitűzött cél tapodtat sem haladt előre. A holtpontról végül úgy mozdultak ki, hogy az egyházmegye ifjúsági megbízottjaként többnapos képzésre Sepsiillyefalvára ment, ahol részletesen elmesélte a vajúdó óvoda történetét a helyi református lelkésznek, Kató Bélának, akit később az Erdélyi Református Egyházkerület püspökévé választottak.
Az egyházközség felügyelete alatt kezdjen el pályázni és építkezni.
Óvodások birodalma. Az új iskola épületében minden gyereknek helyet biztosítottak
Fotó: Makkay József
Az ügyből komoly pengeváltás lett a községi bizottságban, végül azonban mindenki belátta, jobb, ha a pap kezd el foglalkozni a pályázatírással, miután több mint két évig semmi nem történt. „Az első százezer forintot, amit az Illyés Közalapítványtól nyertünk el résztámogatásként, odaadtam a tervezőmérnöknek, és ezzel elindult az öt évig tartó hosszú építkezés folyamata. Rengeteg nehézség adódott, hiszen a telek, ahova építeni akartunk, a helyi tanácsé volt, közben az egyházközség pályázott. Ahogy bekerültem a helyi tanácsba, ezeket az akadályokat is sikerült hárítani. A gyülekezet 5 hektáros földterületéből oldottuk meg, hogy a mienk legyen az a parcella is, ahova az új iskola felépülhetett” – meséli az előzményeket vendéglátóm.
Az építkezési munkálatokat végig egy mocsolyai származású magyar vállalkozó, Csiszár Aladár cége végezte. A cégvezető mérnök azonban nem csak az építést vállalta, hanem szakmai tanácsokkal segítette a pályázatírást és az elszámolást is. A kilencvenes években több magyar közalapítványtól elnyert összegeknek köszönhetően végül megvalósulhatott a modern falusi oktatás Szilágypanitban is. A község magyar iskolája fogadja a 15 km-re fekvő Diósadból iskolabusszal érkező felső tagozatos diákokat is.
Szilágyi Zoltánnal körbejárjuk az osztálytermeket. Lenn működik a két óvodai csoport, az első emeleten és a padlástérben az elemi osztályok, illetve az 5–8. osztály. Az új iskolaépületben adtak teret egy összevont román elemi osztálynak is.
Ma már felhőtlen a kapcsolat a haraklányi önkormányzat polgármesterével. Az egyház tulajdonában levő iskolát az egyházközség ingyenesen bérbe adta a polgármesteri hivatalnak, így az önkormányzat végzi az összes karbantartási és egyéb beruházási munkálatokat.
Papíron egyházi fennhatóság alatt áll az oktatási központ, a valóságban
Ami jó munkakapcsolatot jelent iskolaigazgató, polgármester és református lelkipásztor között.
A református templom és a parókia épülete Szilágypanit főutcáján
Fotó: Makkay József
A lelkész számára mindig természetes dolog volt gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozni. Teológus kora óta szoros kötődése alakult ki a fiatal korosztályok irányába, így mindig örömmel vállalta a gyerekkel és a fiatalokkal végzett egyházi munkát. Hosszú ideig a Zilahi Református Kollégiumban is szolgált, és őrá bízták az egyházmegye összes ifjúsági táborának a szervezését.
Ha a fiatalokat nem sikerül becsábítania a templomba, azzal a gyülekezet jövőjét pecsételi meg. A mai világban ritka jelenség, hogy a gyerek- és ifjúsági csoportok rendszeresen ott vannak a templomban, egyházi ünnepeken és imahéten az istentisztelet aktív részeivé válnak. Nem csak a péntek délutáni vallásórákon és a különböző kalákaszerű munkákban vesznek tehát részt.
A lelkész elmeséli, hogy negyedéves hallgatóként olyan partiumi faluban is szolgált, ahol a Ceaușescu-rendszer hozadékaként a fiatalok messze elkerülték a templomot. Alkut kötött: elment velük asztaliteniszezni a helyi bárba, majd vasárnap „cserébe” ők jöttek el a templomba. A módszer működött, és sikeres lett.
Csak interaktív módon lehet a fiatalokhoz közelíteni, és megnyerni őket egyházi szolgálatokra. E sokrétű folyamat része a rengeteg tábor is, ahol olyasmiről is őszintén beszélnek, amit soha nem tennének szóvá egy lelkipásztor előtt.
A szilágypaniti sikertörténet „titkát” minden bizonnyal abban is meg lehet találni, hogy a szülőföldjükön élni akaró, ügyes mesteremberekből álló magyar közösség szerencsésen találkozott egy elkötelezett lelkipásztorral.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy „mini nyugdíjjal” indult Balin, dán repülőjegy-lemondással folytatódott, és végül Ausztráliában kapott új irányt a sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár története.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Miközben az éjszakák még téliesen fagyosak maradnak, péntektől látványosan melegednek a nappalok, hétvégére akár 15 °C-os csúcshőmérséklet is várható. A tavasziasan meleg időjárás kitart a jövő hét első felében is.
Csapatmunkára és kommunikációra épülő, intenzív és figyelemlekötő játékra számíthatnak azok, akik a Szatmár Megyei Múzeumban járva „lemerészkednek” a pincébe is. Itt ugyanis Románia első, nemrég újranyílt szabadulószobája fogadja őket.
Folyamatos lehűlés, valamint esőben, havasesőben és hóban gazdag csapadék jellemzi az előttünk álló hetet. A télies hidegek elmúltával a jövő héttől számíthatunk enyhülésre.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!