Menyő, a szilágysági zsákfalu menedéke

– A karácsony harmadnapján tartott ünnepséget nagy gyülekezetek is megirigyelték volna, annyi vendég érkezett, annyira tartalmas volt. Házigazdaként mire büszke?
– Igazából a tavaly kezdtem én is megérteni, miért vagyok itt, miért küldött ide a Jóisten. Ez a falu tele van élettel. A magyar kormány bőkezű támogatásának köszönhetően sikerült felújítanunk középkori templomunkat, és a munka idén is folytatódik a harangtorony felújítási munkálataival. A templom fedélszékét eredeti, középkori állapotába hoztuk, hogy minél többet megőrizzünk a több évszázados építészeti hagyományból. A falu neve menedékhelyet jelent. Ez a történelem során többször bebizonyosodott. Amikor a tatárok 1242-ben a szomszédságában található Sándorházát felégették, aki megúszta élve, az a Menyőt övező erdőségekbe menekült. Menyő sem maradt ki a pusztításból, hiszen házait és templomát felgyújtották, sőt, az ószláv feliratú harangját kútba dobták. A környékről ide menekült emberek azonban életben maradtak, és újraépítették a falut. Később a templomot is. De menedék volt a falu 1989-ben is. Tavaly két keresztelés és három temetés volt Menyőben: nagy gyülekezetek is megirigyelhetik demográfiai helyzetünket. A 156 lelkes magyar gyülekezet lélekszáma szinte állandó. A falu másik fele ortodox.

Amikor a Szilágy megyei RMDSZ-nél érdeklődtem, azt mondták, a templomfelújításhoz szükséges összeg kimerítené a teljes Szilágy megyei keretet, amit egyházi épületek felújítására ad a román állam. Ebbe nem törődtünk bele, és elkezdtünk más utakon járni. Amikor a magyar kormány részéről átutalt 20 millió forintnyi összeggel (276 ezer lejjel) elkezdtük a munkálatokat, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közvetítésével kaptunk 30 ezer lejt a bukaresti Vallásügyi Államtitkárságtól. A maga során ez is fontos segítségnek számított.

Jelentős magyar állami támogatással épült református templom Temesváron, ugyanakkor nem feledkeztek meg az olyan kis faluról sem, mint Menyő.

– Ötszáz éves templomuk a Szilágyság értékes műemléke. Mit lehet az elődjéről tudni?
– A feljegyzések szerint a régebbi templomot a tatárok 1242-ben felgyújtották, tehát már korábban megépült egy templom kápolnával. Mi ebből egy szentélynyi részt őrzünk, ami a mai templom legértékesebb része, és ami sokkal régebbi a félévezredes építménynél. Az ötszáz éves évforduló onnan származik, hogy 1517-ben a falu gazdag családfőjének, Désházi Istvánnak támogatásával építették újjá a három évvel korábbi parasztháborúban súlyosan megrongálódott, felgyújtott templomot. A nyugati kapunál látható a Désházi család címere. Abban az időben a falu tehetős főura esztergomi várkapitány volt, az ő rendelésére készült el Esztergomban e csodálatos faragvány, amit hazahozatott Menyőbe.

– A környék falvaiból egyre többen mennek Nyugat-Európába dolgozni. Milyen jövőt jósol a menyőieknek?
– A fiatal családoknak nem könnyű, hiszen a faluban sem óvoda, sem iskola nincs. Mi is Szilágycsehbe fuvarozzuk a fiunkat, ahol viszont nem a legjobb színvonalú az oktatás. Az ottani iskola is csak a környező magyar falvakból oda ingázó gyerekeknek köszönhetően tud fennmaradni. Én mégis azt látom, hogy a helybélieket különösebben nem érdekli, van-e valamilyen gyár Szilágycsehben. Építkezéseken munkát vállaló kisvállalkozások jöttek létre a faluban, amelyek 2–3 embert foglalkoztatnak. Olyanoknak is kifizetnek napi száz lej munkadíjat, akiknek semmiféle képzettségük nincs. Sok a megrendelésük, a vállalkozók reggeltől estig dolgoznak. Lehetne persze másként is. Jöhetnének külföldi befektetések, létesülhetnének jól menő gyárak, de miért jönne ide nyugati befektető? A környéken nincs autópálya. A lényeg mégis az, hogy az emberek feltalálják magukat. A faluból egy-két család dolgozik Nyugat-Európában. Aki már volt kinn, az nem megy vissza. Abban reménykedem, hogy előbb-utóbb ez a vidék is megtalálja a boldogulás lehetőségét.