Böjte Csaba a gyergyószárhegyi gyerekeknek tart szentmisét, amelyet Erdély-szerte interneten követhettek az alapítvány gondozásában levő fi atalok
Fotó: Makkay József
Mintegy nyolcvan gyerekotthonban kétezernél több gyerek és háromszáz nevelő: számokban ezt jelenti a dévai Szent Ferenc Alapítvány tevékenysége. A számok mögött azonban hihetetlen „szociális nagyüzem” működik Isten kegyelméből. Böjte Csaba gyerekbirodalmának egyik székelyföldi szegletében, Gyergyószárhegyen jártunk.
2020. július 02., 08:012020. július 02., 08:01
A gyergyói gyerekotthonokban még nem jártam, ezért kapóra jött Böjte Csaba ferences rendi szerzetes gyergyószárhegyi meghívása. A környezete által Csaba testvérként ismert katolikus papnak nagy családja van, hiszen Erdély nyolcvan házában mintegy 2100 gyereknek viseli gondját a dévai Szent Ferenc Alapítvány háromszáz munkatársán keresztül. A „szociális nagyüzem”
A kilencvenes évek eleji indulás „csendes forradalom” volt, amelynek során egyházi keretben – a romániai hatósági ellenállás körülményei között – épültek ki azok a főbb gyerekotthonok, amelyek az elmúlt évtizedekben a Szent Ferenc Alapítvány által működtetett erdélyi gyermekvédelmi hálózat alapját jelentették.
Gyergyószárhegyen több létesítménye működik a dévai alapítványnak. Az első 2006 novemberében alakult a Ferenc-rendi kolostor szomszédságában. Később Böjte Csaba nyolc ausztráliai városban tartott prédikációi során gyűlt össze az összeg, amivel sikerült megvásárolni az egykori gyergyószárhegyi állami mezőgazdasági vállalat több épületét. Ezekben ma már gyerekotthonok működnek, néhány éve pedig sikerült megvenni a főépület melletti „fehér házat” is, amelyet turisztikai célokra szeretnének kihasználni.
A vírusjárvány miatt a gyergyószárhegyi Kájoni János Gyermekotthon is zárva van.
Csergő Hajnal nevelő és Köllő Bartalis Beáta szociális munkás
Fotó: Makkay József
A gyerekek már hozzászoktak a több hónapos bezártsághoz, de ahogy az egyik kisfiú meséli, már nagyon unják. Pedig itt bőven akad szabad tér, ahol mozoghatnak: a gyerekotthon gyakorlatilag egy park közepén álló épület, amelyet egy szomszédos lovarda és állattelep is kiegészít. Szóval igazi élmény becserkészni a környező zöldövezeteket.
A 18 gyereket nevelő és felügyelő Csergő házaspár – Hajnal és József – szerint a március 14-e óta tartó karantén jobban telt, mint gondolták volna.
A fóliaházban egy rend zöldséget már leszedtünk, helyébe paradicsom és paprika került. A foglalkozások és a rengeteg játék ellenére hosszú volt ez az időszak. Főleg azoknak, akik haza szeretnének menni családjukhoz látogatóba” – magyarázza a gyermekotthon irodájában Csergő Hajnal, aki férjével együtt a gyerekház megbízott gondnoka.
A gyergyószárhegyi nevelőházaspár 18 gyerek gondját viseli. Csergő Hajnal arról is beszél, hogy rég megszokták és hozzánőttek a feladatokhoz. Számukra nincs rossz gyerek, csak csintalan. Sok türelem kell hozzájuk. Amit az évek során szülőként már megtapasztaltak, ezúttal jóval nagyobb családban vállalják a gyereknevelés nem könnyű feladatait.
A földszinten fiúk, az emeleten lányok laknak. Többen Csaba testvér délutáni látogatására és szentmiséjére készülődnek. Böjte Csaba rendszeresen meglátogatja minden gyerekotthonát, ami a lakók életében külön esemény. Mostani szentmiséjét interneten követhette Erdély többi gyerekházának lakója is. A gyerekek azért is várták e napot, mert most derül ki, hogy a koronavírus-járvány miatt behatárolt nyári programokból mit sikerül megvalósítani. Az elmúlt években az otthonok lakói eljutottak különböző táborokba – több meghívás Magyarországról érkezik –, idén azonban minden visszafogottabban alakul, de a táborozás lehetősége mégsem marad el.
Benézek a gyerekszobákba, néhány szót váltok a fiúkkal. Visszatérő motívum, hogy néhányan édesapával vagy édesanyával készülnek találkozni. Egy 17 éves csíkkarcfalvi születésű fiatalember arról mesél, hogy időnként édesapjához szokott hazajárni. A Salamon Ernő Líceum filológia osztályában tanul, és érettségi után egyetemre szeretne menni. A kisebbek közül van, akinek az iskola hiányzik. A gyerekek itt is megunták az online oktatást.
László Pali a lovas turizmus kiépítésében lát jó lehetőségeket Gyergyószárhegyen
Fotó: Makkay József
Csergő Hajnal szerint az a szülőtől függ, hogy mennyire akarja tartani gyerekével a kapcsolatot. Van, amikor részegen jönnek meglátogatni csemetéiket, emiatt nem engedhetik el velük a gyereket. Másokat egyáltalán nem keresnek. Egy-egy édesanya szokott eljönni a gyerek évzárójára.
A szárhegyi otthon lakói mind székelyföldi magyar gyerekek, pedig az elején a falubeliek attól tartottak, hogy a gyerekotthonba kerülők többsége cigány családból származik, és gondot fognak okozni a faluban, megromlik a közbiztonság. Mára mindenki megnyugodott. Nemcsak Gyergyószárhegyen, hanem Erdély több helyszínén bebizonyosodott: a Szent Ferenc Alapítvány szárnyai alatt neveltek nem különböznek a többiektől. Számos településen nekik köszönhető a magyar oktatás fennmaradása.
A szétesett családokból és mélyszegénységből érkező legtöbb gyerek sok hátránnyal kerül az alapítvány valamelyik gyerekotthonába. Van, aki soha nem járt iskolába, vagy annyit hiányzott, hogy meg kell ismételnie az osztályt. Gyakran az alapoktól kell kezdeni a tanítást. Hajnal szerint az elején az a legnagyobb kihívás, hogy a gyerek hozzászokjon a rendhez és a szabályokhoz. Ez azért nehéz, mert otthon nagy fokú szabadság volt, vagyis mindenki azt tett, amit akart.
– magyarázza a nevelő. E kezdeti gondokat azonban hamar elfeledteti a nevelőkkel és a gyerekekkel a későbbi eredmény. Mindenki valamilyen szakmát tanul: egyre többen érdeklődnek a szakiskolák iránt, de mindig akadnak érettségizők is, akik közül van, aki egyetemre felvételizik. Sok fiatalt elengedtek már, többen családot alapítottak.
Az alapítvány sok székelyföldi településen működtet napközis otthont a hátrányos helyzetű gyerekek számára. Egyféle védőháló ez, hogy a nehéz sorsúak családban maradhassanak, és csak olyan esetben kerüljenek otthonba, ha nincs más lehetőség. A helyi önkormányzattal, rendőrséggel és az egyházközséggel karöltve e napközis otthonokat a dévai alapítvány működteti. Az iskolai oktatás után a gyerekek itt meleg ebédet kapnak, délután megtanulják a leckéket, estére pedig hazamennek a szüleikhez. Sok esetben a nevelők mossák ki a gyerek ruháit, mert otthonról koszosan engedik el őket. Köllő Bartalis Beáta szociális munkás az alapítvány keretében a napközis otthonokért is felel.
A háttérben a Kájoni János Gyermekotthon és a hozzá tartozó tágas udvar
Fotó: Makkay József
Ha minden család irányában nyitnának, elveszítenék kezdeményezésük hitelességét. „A napközik sok nehéz sorsú családon segítenek. A tanítók és tanárok részéről jó visszajelzések vannak, az amúgy elkallódó gyerekeket sikerül felzárkóztatni” – magyarázza a program sikerét a fiatal szociális gondozó.
Az alapítványnak Erdély-szerte jó hírneve van, ezért a helyi elöljárók egyre több településen szeretnének tető alá hozni hasonló napközis intézményt. A legtöbb kallódó gyereket szintén a Szent Ferenc Alapítvány otthonaiba adnák a hozzátartozók. Ehhez ma már az illetékes megyei gyermekvédelmi hatóság beleegyezése szükséges, de Köllő Bartalis Beáta szerint a gyermekvédelemmel jó az együttműködés.
Gyergyószárhegyen nemcsak klasszikus gyerekotthonok működnek, hanem állatfarm is. Létrehozója, László Pál (portrénkon) 13 éves korától a dévai gyerekotthonban nevelkedett, majd az iskola elvégzése után állattartásra adta a fejét az alapítvány támogatásával. Miközben átsétálok a szomszédos farmra, megcsodálom a főépület virággal díszített tornácát. Igazi turistacsalogató hely, amit Lászlóék ki is használnak, hiszen tudatosan építik turisztikai szolgáltatásaikat – a sétalovaglást és a sétakocsikázást – a Gyergyószárhegyre érkező vendégek körében.
A bő tíz évvel ezelőtt indult lovasfarm kovásza egy Pilisföldvárról érkezett adomány volt: egy magyarországi vállalkozó hat lovat ajándékozott teljes felszereléssel az alapítványnak. Ma a farmon 15 gyönyörű lovat tartanak. De akad itt bivalycsapat és népes tehénállomány is. „A gyerekek 95 százaléka faluról származik. Ha családjuk nem hullt volna szét, gazdák, állattartók lennének. E hagyományt próbálom feléleszteni bennük. Van főállású állatgondozónk, de a napi munkába bárki besegíthet a gyerekek közül, és ezt szívesen is teszik” – magyarázza vendéglátóm.
László a lovas turizmus kiépítésében lát jó lehetőségeket. Gyergyószárhegy közkedvelt célállomás a
Gyergyószárhegyen tizenöt lóra szaporodott az alapítvány lovasfarmja
Fotó: Makkay József
Magyarországról Székelyföldre érkező vendégek számára:
László Pál egy gyergyói lányt vett el feleségül, most együtt felelnek az alapítványi munkáért. „Ahogyan annak idején megbíztak bennem, és rám hagyták az állatfarm létrehozását, azt szeretném, hogy egy fiatalra bízzam a lovasturizmus kiépítését. Ebből két család is meg tudna élni” – magyarázza búcsúzásként a fiatalember.
Böjte Csaba délutánra érkezik meg gyergyószárhegyi gyerekei körébe Gyergyószentmiklósról. A szentmiséig még van annyi időnk, hogy leüljünk beszélgetni. Közben betoppanok egy gyűlésbe is, amit közvetlen munkatársaival tart. A kötetlen beszélgetésen mindenki hozzá van szokva, hogy főnökük állandóan úton van, így lényegre törően kell intézni a legfontosabb teendőket.
Amikor ketten maradunk, rákérdezek, hogy az egyházi főhatóság hogyan nézi e hihetetlenül kiterjedt és bonyolult szociális munkát. „Már az elején elmondtam az érsek atyának és a többi elöljárómnak, hogy ez veszélyes munka, amit én vállalok. Nem tudhatom, lesz-e botrány körülötte. Azért hoztuk létre az alapítványt, hogyha bármi baj lenne, akkor az alapítvány bukik bele, és az egyházmegye tisztán marad. Harminc évvel az indulás óta a Gondviselés mindettől megóvott” – összegzi Csaba testvér.
A Szent Ferenc Alapítvány kiadásainak mintegy felét a román állam állja a gyermekvédelmi hatóságon keresztül, a másik fele adományokból származik. Böjte Csaba arról beszél, soha nem kért senkitől semmit, de amit segítségként felajánlottak, azt megköszönte. Hosszú évek óta rendszeresen jár erdélyi és Kárpát-medencei településekre prédikálni. Gyakran egy-egy mikrobusznyi vagy éppen busznyi gyereket visz magával. Az apróságokat a gyülekezetek tagjai látják vendégül, a perselypénzt odaadják az alapítványnak. Az evangelizációs utakra nemcsak a Kárpát-medencében, hanem Észak-Amerikában és Ausztráliában is sor került. Sok házat sikerült az így kapott pénzadományokból megvásárolni. Út a végtelenbe című könyve százezer példányban fogyott el, ennek bevételei is az alapítvány pénztárába kerültek.
Két jó barát a gyermekotthonban
Fotó: Makkay József
Nem érzi-e túl fárasztónak, erőn felülinek a munkát? – teszem fel a kérdést. „Meggyőződésem, Isten ezt kéri tőlem. Ő mindenikünknek feladatot ad. Nekem ezt adta, amit szépen, jól és örömmel lehet végezni. Mindig elvittem Déván 15–20 gyereket mikrobusszal fürödni. Egyebet sem tettem egész nyáron. Úsztunk, pihentünk, ebédeltünk. Kinek van ilyen jó dolga? A gyerekekkel való törődést mindig csodaként éltem meg” – magyarázza.
Búcsúzásként rákérdezek: emlékszik-e arra, ki volt az első gyerek, akit befogadott Déván? Böjte Csaba elmeséli. Egy asszony a vonatállomáson egy kislányt talált, és elvitte a plébániára. Papként akkor szabadkozott, hogy püspöke elkergeti, ha gyerekeket fogad be. „Közben
– emlékezik a kezdetekre a ferences rendi szerzetes. Mise után a kislányt kézen fogva elvezette a szakácsnőhöz, aki panaszkodott, hogy milyen büdös. Erre azt válaszolta, nem szagolni kell, hanem meg kell fürdetni. Megfürdették, levágták a körmeit, és felöltöztették. Böjte Csaba szerint olyan szép kislány lett, hogy öröm volt nézni. Ez volt a máig tartó, hosszú út első és talán legfontosabb állomása.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!