A Szent István Bazilika altemplomában emlékeznek Puskás Ferencre
Fotó: Okos Márton
A legendás magyar sportoló, Puskás Ferenc ha élne, 92 éves lenne. Az Aranycsapat egykori tagjainak emlékét ápoló Aranycsapat Alapítvány Budapesten emlékezett meg a játékosról. A csapat egyetlen ma élő tagja, Ráduly József közös élményeikről mesélt.
2019. április 11., 11:542019. április 11., 11:54
2019. április 11., 11:582019. április 11., 11:58
Az Aranycsapat Alapítványt a kétezres évek elején Kű Lajos – egykori Ferencváros- és magyar labdarúgó válogatott, az 1972-es olimpia ezüstérmese – alapította. A szervezet hívta életre a Kárpát-medencei Összmagyar Diákbajnokságot. Egyik célja a nemzet hittel, sporttal és kultúrával történő egyesítése, ugyanakkor az alapítvány fontos feladatának tartja az Aranycsapat egykori legendás játékosai emlékének ápolását, illetve példaképül szeretné állítani őket az ifjúság elé. Az Aranycsapat Alapítvány minden év április elején emlékezik meg Puskás Ferenc születésnapjára.
A néhai jeles labdarúgónk 92. születésnapja alkalmával a Szent István Bazilika altemplomában dr. Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes, Dunai II. Antal, Gedó György, Wichmann Tamás olimpiai bajnokok, Nemcsák Károly színházigazgató, Sinkovits-Vitay András színművész, a Puskással játszó Raduly József válogatott, dr. Pénzes József professzor és a főszervező Kű Lajos jelenlétében emlékeztek meg Puskás Ferencre.
Tarlós István főpolgármester képviseletében Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes beszédében kiemelte, hogy Puskás az az ember volt, akiről ellenségei sem tudtak rosszat mondani. Kű Lajos felidézte Puskás Öcsi legendás karrierjének kiemelkedő állomásait. „Puskás még ahhoz a generációhoz tartozott, akik az iskolában a „Hiszek egy Istenben…” fohásszal kezdték a napot” – fogalmazott az előadó.
A koszorúzással és a Szózat eléneklésével véget érő templomi megemlékezés a polgármesteri hivatalban folytatódott, ahol a résztvevőknek alkalmuk volt megismerkedni a legidősebb élő magyar labdarúgó válogatott játékossal, Ráduly Józseffel, a Vasas sportklub örökös elnökével, aki Puskás Ferenchez hasonlóan 1927-ben született. Tíz évesen a Mária Valéria – Wekerle telepi rangadón játszottak együtt, majd 1955-ben, az Aranycsapatban a svájciak és a svédek ellen. A két esemény között közel két évtized telt el egy háborúval megékelve. Erről mesélt hallgatóságának a 92 éves Raduly József.
A legidősebb élő magyar labdarúgó-válogatott játékos, Ráduly József közös élményeikről mesél
Fotó: Okos Máron
Ráduly 1944. karácsonya előtt, 17 évesen kapott SAS-behívót. Mivel még egyenruhája sem volt, sikerült angolosan távoznia a Mária Terézia laktanyából. A razziázó nyilasok azonban csakhamar körbevették házukat, és megzsarolták a szüleit, így vissza kellett térnie a laktanyába. A Hunyadi páncélgránátosokhoz osztották be, és hóna alá tetoválták a vércsoportját: a későbbiekben a stigma sok szenvedést okozott. Németországban esett amerikai fogságba, de a jenkik hamar hazaengedték. Csakhogy hazafelé jövet elfogták a szovjetek, akiknél tetoválása azonnali „behívót” jelentett a lágerbe. Az oroszok magukkal vitték a Kaukázusba. „Csak azért nem Szibériába, mert ott már beteltek a helyek” – mondja tréfásan.
1945–51. között hat évet húzott le négy lágerben. Az volt a szerencséje, hogy focizhatott. „Az egyik meccsen 7 gólt rúgtam. A táborparancsnokok a játékom miatt megkedveltek, így a többi rabhoz képest jobban étkezhettem” – mesél oroszországi megpróbáltatásait az egykori labdarúgó.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!