Olyan tökéletes

Kovácsné, mint mondja, minden nap pontban hatkor kel, vidáman ébred, s az éjszakai krém alatt (amelyet sosem felejt el letisztított bőrére körkörös mozdulatokkal felvinni este tíz óra harminc perc körül) remekül simulnak a ráncai. Családja alszik még hat harmincig, ő addig halkan fürdőszobázik, és – ezt már mi képzeljük így – vizelete nem csobog, csak csöndesen csurran, s a zuhany is langy diszkrécióval ömlik jól karban tartott testére.

Kovácsnét, mint mondja, friss kávéillat várja mosolygós férjjel, midőn a fürdőből kilép, mert közben Kovács, a mindig tettre kész, tettre lett kész. Patyolat konyhájukban kávézgatnak kicsit, eközben Kovács mindent elmond, és Kovácsné mindent megért. Kovácsék már több mint egy évtizede értik így meg egymást, halkan csörrenő reggeli porcelánok között: kiegyensúlyozott, illedelmesen kibontakozó szerelem volt, hosszas várakoztatással (ami Kovácsnét illeti), de nem hiába, mert aztán templomi keretek közt mindhalálig, kezdetektől fogva porcicák és hangos szavak nélkül. Kovács mindig tudta, amit tudnia kellett, politikai, pénzügyi, vallási és családi kérdésekben egyaránt, és már zsenge gyerekkora óta ösztönösen használta a csavarhúzót, ma már az ütvefúrót is. Kovács tehát ezermester, de általánosan művelt is, jól keres, természetesen mintaférj, a családjának él. Sajnos bajuszt visel.

De térjünk vissza Kovácsnéra, ő természetesen nem visel bajuszt, mint mondja (kizárólag nőismerőseinek, persze), szőrszálait rendszeresen eltávolítja, miközben bodros, szappanszagú
gyermekei az igazak álmát alusszák. Kovácsné két gyermeket hozott a világra három év eltéréssel, fojtott nyögések közt, előbb egy fiút, aztán egy leányt, szokványméretben. Hat hétig csak szoptatós hálóinget viselt, vendégeit is így fogadta, karján az alvó, pufók csecsemővel, és a lakás ekkor is a frissen átadott hotelszobák steril rendjét idézte. Sehol egy ottfelejtett cumisüveg, igaz, Kovácsné kizárólag szoptatott, no, de még egy kósza mellbimbóvédő sem.

Később is így maradt ez, mint Kovácsné mondja, gyermekei dr. Spock előírásainak megfelelően fejlődtek, szinte soha nem költötték fel szüleiket éjszaka, ötéves koruktól kizárólag könyvet kértek születésnapjukra drága és haszontalan játékok helyett, ma nyurga, jólnevelt kiskamaszok, úsznak, lovagolnak és mindig elpakolnak maguk után. Igaz, Kovácséknál nincs kecmec. Kovácsné kis piros Suzukiján viszi őket különórákra, mint mondja, egy cseppet sem unja, a várakozás ideje alatt bevásárol, egész életében erre vágyott, hogy piros Suzuki és különórák és bevásárlás. Munka szigorúan nyolctól négyig, ceruzaszoknyában, irodai körülmények között. Utána piros Suzuki és a többi, este vacsora, mely saját készítés és egészséges. Kovácsék soha nem esznek mérgeket.

Kovácsné, mint mondja, hetente kétszer zumbázni jár, olyankor Kovács főzi a vacsorát, rendszerint valamilyen tepsis húst salátával. Kovács heti kétszer focizik, utána egy és csakis egy sör, esetleg pizza a barátokkal, ahol beszámol a családi élet csodájáról és anyagi előrehaladásának természetes hozadékairól. Új kütyük, februári Dolmitok, júliusi Földközi-tengerek. Ilyenkor Kovácsné már hálóingben várja, soha nem alszik el, arcán szépen szívódik az éjszakai krém. Kicsit beszélgetnek arról, hogy milyen volt.

Kovácsné, mint mondja, havonta, kizárólag szombatokon, fodrászhoz is jár, vágat-festet, na, és kozmetikushoz, hámlasztást és arcmasszást is kér. Addig Kovács sízni vagy úszni megy a gyerkőcökkel (így hívja őket), évszaktól függően, ugye. Vasárnap Kovács nagy és sötét autójában a templomhoz gurulnak el, utána nagyszülők, húsleves, a családi élet csodája, satöbbi.

Kovácsné a családja és a házassága varázslatos világát a fészbúkon is megosztja, a képein az anyagi előmenetel is megjelenik finom háttérként. De – amint azt talán már kitűnt a sorok közül – Kovácsné hangsúlyosan van jelen a való életben is, hogy mindezt környezetével is érzékeltesse: ilyenkor visszafogott sminkű, frissen mosott és rámutat, hogy náluk milyen.

Kovácsné olyan tökéletes. Egy ideje menekülnek előle az ismerősei.