Nyári vakáció: fejtörés a szülőknek

Ezekben a hetekben és hónapokban számos kézműves tevékenység, játékos foglalkozás várja a kicsiket: tehetségeseket, hátrányos helyzetűeket, különböző nehézségekkel küzdőket vagy azokat, akik csak valami újra kíváncsiak.

Naponta százhúszan kézműveskedtek

Csittszentivánon egy héten keresztül minden nap 120 gyerek indult el reggelente a Bandi Dezső Kulturális Egyesület és a helyi általános iskola által szervezett kézműves táborba, hogy ott fafaragással, hímzéssel, agyagozással, rajzolással, színezéssel töltse a napját. Nemcsak a faluból, de a környező településekről, még Marosvásárhelyről is kijártak az érdeklődők. A mezőpaniti polgármesteri hivatal és a Communitas Alapítvány támogatásával ingyenes volt a tábor, ahol még egy kis ebédet is kaptak a gyerekek. A 14. alkalommal megtartott rendezvény kapcsán Székely Lajos főszervező, az egyesület elnöke azt emelte ki, hogy azok a tanulók, akik részt vesznek ezeken a tevékenységeken, szívesen jönnek, hisz nem kötelezi őket senki. Nem a számítógépet választják, hanem inkább a vésőt, a korongozót, a festőecsetet, a ceruzát, a szövőszéket. Olyan gyerek is van, aki vakációzni jön a nagyszülőkhöz, és rendszeresen beiratkozik, eljár a táborba. A tábor után a gyerekek mesélnek élményeikről, felkeltve ezáltal másokban is az érdeklődést, így aztán évről évre egyre többen és többen jelentkeznek – magyarázta a faragókör vezetője, a helyi iskola testnevelés tanára. A foglalkozásokat a művelődési otthonban és az iskola tantermeiben berendezett műhelyekben tartották, 15–20-as csoportokban 10–12 pedagógus önkéntes felügyelete és irányítása alatt. Mindannyian kipróbálhatták valamennyi kézműves tevékenységet, a hímzést, a faragást, szövést, bútorfestést, agyagozást – magyarázta Székely Erzsébet, nyugalmazott matematika tanár, aki év közben kézimunkakört működtet, varrni, hímezni tanítja a tanítványait.

Lurkó-móka és Talentumos foglalkozás

Sok-sok játékkal, kinti és benti mókával, jókedvvel, élményekben gazdag tevékenységekkel várja a gyerekeket Marosvásárhelyen a Lurkó Kuckó Egyesület, ahol június 22-től szeptember 11-ig hétköznap reggel 8-tól délután 4-ig naponta más-más témájú foglalkozást tartanak. A program szerint a hétfő a művészet napja, a kedd a sporté, a szerda tudománynap, a csütörtök gasztronap, a péntek a báb- és a színjátszás napja. Óvodás és kisiskolás korú gyerekeket várnak előzetes bejelentkezés alapján a Gecse (ma Ștefan cel Mare) utcai református közösségi házba.

A Talentum Alapítvány munkatársai és önkéntesei hetente két alkalommal tartanak rajzfoglalkozást és drámatevékenységet az egy-négy osztályos gyerekeknek. Hétfő délelőttönként 10 és 12 óra között drámára, szerdán ugyanebben az órában rajzra várják a kicsiket – tudtuk meg Kacsó Erikától, az alapítvány munkatársától.

„Nagy fejtörést okozna számunkra, ha nem lennének ezek a nyári foglalkozások, a vakációval nagy űr keletkezett a gyerek életében, hiányzik a rendszeres óvodai tevékenység” – magyarázza B. Lilla, aki ötéves kisfiát rendszeresen viszi a tevékenységekre. „Nagyon jó a gyereknek, nemcsak azért, mert társaságban van, ahol foglalkoznak vele, de látom rajta, hogy fejlődik a kommunikációs készsége, sokkal bátrabb, nyitottabb, mint azok, akik otthon ülnek. Már nem fél, ha idegenek közé kerül, bátran viselkedik, tudja, hogyan kell a nála kisebbekkel bánni, tudja, hogyan kell viselkedni” – sorolja az anyuka a nyári tevékenységek eredményét.

Attiláék úszni, illetve focizni viszik a fiúkat, a nyolcéves Mátyást és ötéves Hunort. Ha a szülők nem érnek rá, akkor a nagyszülők ugranak be, viszik-hozzák a srácokat, együtt mennek játszótérre, strandra, állatkertbe. „Óriási szerencsénk van a szüleimmel, akik itt élnek a városban és szívesen besegítenek a gyereknevelésbe” – magyarázza az apuka.

Múltkeresés a várban

A Maros Megyei Múzeum szervezésében a vár történetével, a dinoszauruszok életével, az ókorral, a középkori várossal és még sok érdekességgel ismerkedhetnek meg azok a kisiskolások, akik júliusban és augusztusban, minden héten kedden, szerdán és csütörtökön délelőtt 10 és 12 óra között részt vesznek a múzeumpedagógiai foglalkozásokon. Angela Săplăcan muzeológus szerint, ha a gyerekek már ilyen zsenge korban megismerkednek egy épület történetével, azzal, hogy kik éltek ott és mivel foglalkoztak több száz évvel ezelőtt, később sokkal fogékonyabbak lesznek az épített örökség iránt, érdekelni fogja őket a múlt, a kultúra. Ráadásul nemcsak elméleti tudást szereznek játékos módon, de a kreativitásukat is fejlesztik, hiszen olyan kézműves tevékenységeken vesznek részt, mint az agyagozás, kerámia készítés, régi mesterségek felelevenítése. A foglalkozások két nyelvűek, magyarul és románul beszélnek a kicsikkel. A várba a gyereket elkísérő szülő, nagyszülő érdeklődését is felkeltik a látottak, hallottak, és ha eddig nem jártak múzeumba, most kedvet kaphatnak, hogy megnézzenek egy-egy kiállítást. „Ezek olyan vakációs tevékenységek, ahová szívesen jön a gyerek. Tavaly is jártunk, most is jövünk. Ha mi, szülők nem érünk rá, akkor a nagypapa vagy a nagyi kíséri el őket” – magyarázta Andrea, egy nyolcéves kislány és egy hatéves kisfiú édesanyja. „Otthon elmesélem, hogy itt mi volt, lerajzolom és megpróbálom én is elkészíteni azt, amit itt tanultunk. Cserépedényt készítettünk, üvegre festettünk, nagyon érdekes volt” – számolt be a kislány a korábbi élményeiről.

Akiknek nincs meséskönyvük

Iszlai Éva a Hidegvölgyben működő Szivárvány iskola tanítónője délutánonként is visszajár a romák lakta városrészbe és segíti a gyerekeket a tanulásban. Papp Iringó ugyanott volt óvónő. Most mindketten elvállalták, hogy a nyári vakációban a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozzanak az Alpha Transilvana Alapítvány és a Divers Egyesület által szervezett mindennapos nyári programban. Népmesemondás, rajzolás, matematikai foglalkozás, állatkert-látogatás, lovaglás, tánc, zene és éneklés, fafaragás, városismereti előadás és vetítés, földrajz- és történelem óra, írás-olvasás gyakorlása várja a hidegvölgyi gyerekeket. Éva néni – ahogy a tanítványai szólítják – nagy-nagy türelemmel oktat, nevel, beszélget a gyerekekkel, meghallgatja őket, tanácsot ad, ötletel, biztat, bátorít. Mert leginkább erre van ott szükség. A legtöbb szülő szeretné, ha gyereke iskolába járna, tanulna, és olyan tudásra tenne szert, ami később, felnőtt korában a megélhetését biztosítaná. Csakhogy ehhez segítség kell. A két pedagógus számára nem idegen ez a fajta tevékenység, a gyerekek zömét is ismerik, a családokat is, tudják, ki hogyan él, milyen nehézségekkel küzd. Az egyik kislány osztályismétlő lesz, hiszen annak ellenére, hogy értelmes, jó eszű, nem szereti az iskolát, ahová jár, ezért elhatározta, hogy nem tanul és négy tantárgyból négyessel végzett, meg kell ismételnie az ötödik osztályt. Vannak olyan testvérek, öten, akiket a nagymamájuk nevel, a szülők nem viselik gondjukat. Máshol nincsenek megfelelő körülmények az otthoni tanuláshoz. Meséskönyve szinte senkinek nincs a 20–22 gyerek közül. Ezért is jelent nagy élményt a napi mesehallgatás, rajzolás, színezés. A gyerekekhez reggelente a tanítónő kopog be, ébreszti őket, hogy közösen lesétáljanak az utca aljában várakozó kisbuszhoz, amely az alapítvány székhelyére szállítja őket. Délben ebédelnek és délután ugyanígy mennek haza busszal és Éva néni kíséretében.