Kányádi Sándor: hűség a magasban

Nyolcvanöt éves, de azt vallja, hogy szellemi javainkkal fel kell hurcolkodnunk a világhálóra. A kultúrát ugyanis nem lehet palackba zárni, mint ahogyan a verseket sem lehet könyvekbe száműzni.

A Hargita megyei Nagygalambfalván székely parasztcsalád gyermekeként született, és bár magyar szakos pedagógusként végzett Kolozsváron, sosem dolgozott tanárként. Tehetségét Páskándi Géza fedezte fel elsőként, költői pályája elején „a szocialista lelkesedéstől megszállottan” írta verseit, többnyire az élet és a természet szépségéről és a romániai magyarság jövőjéről. Aztán lírája fókuszába fokozatosan a közösséghez való hűség és a társadalom drámai konfliktusainak feltárása került. Nagyszabású költeményekben keresett választ a magyarság sorskérdéseire (Fától fáig, Halottak napja Bécsben), elítélte a román kormányzat elnyomó nemzetiségi politikáját (Krónikás ének, Visszafojtott szavak a Házsongárdban).

1984-ben hosszabb amerikai előadói körutat tett, ebből az élményből született meg a Dél keresztje alatt című versciklusa, amelynek – nem kivételes esetként – jótékony „reklámot” csapott a Kaláka együttes általi megzenésítés is. Miután nem kapott útlevelet az 1987-es rotterdami nemzetközi költőtalálkozóra, kilépett a román írószövetségből, majd a ’89-es romániai fordulat után számot vetve a múlttal, felemelt ujjal figyelmeztetett: a zsarnokság tovább él a társadalom mélyebb szerkezeteiben (Kuplé a vörös villamosról).

Előhang
vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
(1982)

Életműve fontos részét képezik a gyermekeknek szánt versek és mesék, az esszék és műfordítások, de írt drámát és forgatókönyvet is. Korántsem utolsó sorban: saját műveinek bűbájos előadója. A népköltészetben gyökerező hang és a közösséghez fűződő hűség változatlanságát a stílus, a szemléletmód, a tematika és a műfajok közti ugrások dinamizmusa teszi egyedivé és különlegessé.

„Nem vagyok biztos benne, hogy valaha odafigyelt a világ a költőkre. A népet nem az értelmiség vezeti. A jövőről prófétálni nem tudok, legfeljebb versben összefoglalok valamit, amit megélek és megérzek. Az biztos, hogy kevesebbet olvasnak az emberek, sőt, alig olvasnak. Ma sokkal gyorsabb iramban fejlődik a világ, mint Gutenberg idejében, és az a furcsa helyzet állhat elő, hogy a számítógép miatt a könyvek lassan fölöslegessé válnak. Én is megtanultam: ha valamit akarok, megnézem a világhálón, mert ma már szinte minden rajta van. Mert a számítástechnika arra is jó, hogy megteremtsük a hazát a magasban. Ahogy Illyés Gyula írta: »Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni – bátrabb új hont a múlt időkben fürkészni, mint a jövendőben?«” – mondta nemrég lapunknak.

Kányádi Sándor 85 éves. Mindannyiunk nyereségeként.