2014. május 23., 23:042014. május 23., 23:04
Nyolcvanöt éves, de azt vallja, hogy szellemi javainkkal fel kell hurcolkodnunk a világhálóra. A kultúrát ugyanis nem lehet palackba zárni, mint ahogyan a verseket sem lehet könyvekbe száműzni.
A Hargita megyei Nagygalambfalván székely parasztcsalád gyermekeként született, és bár magyar szakos pedagógusként végzett Kolozsváron, sosem dolgozott tanárként. Tehetségét Páskándi Géza fedezte fel elsőként, költői pályája elején „a szocialista lelkesedéstől megszállottan” írta verseit, többnyire az élet és a természet szépségéről és a romániai magyarság jövőjéről. Aztán lírája fókuszába fokozatosan a közösséghez való hűség és a társadalom drámai konfliktusainak feltárása került. Nagyszabású költeményekben keresett választ a magyarság sorskérdéseire (Fától fáig, Halottak napja Bécsben), elítélte a román kormányzat elnyomó nemzetiségi politikáját (Krónikás ének, Visszafojtott szavak a Házsongárdban).
1984-ben hosszabb amerikai előadói körutat tett, ebből az élményből született meg a Dél keresztje alatt című versciklusa, amelynek – nem kivételes esetként – jótékony „reklámot” csapott a Kaláka együttes általi megzenésítés is. Miután nem kapott útlevelet az 1987-es rotterdami nemzetközi költőtalálkozóra, kilépett a román írószövetségből, majd a ’89-es romániai fordulat után számot vetve a múlttal, felemelt ujjal figyelmeztetett: a zsarnokság tovább él a társadalom mélyebb szerkezeteiben (Kuplé a vörös villamosról).
Előhang
vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
(1982)
Életműve fontos részét képezik a gyermekeknek szánt versek és mesék, az esszék és műfordítások, de írt drámát és forgatókönyvet is. Korántsem utolsó sorban: saját műveinek bűbájos előadója. A népköltészetben gyökerező hang és a közösséghez fűződő hűség változatlanságát a stílus, a szemléletmód, a tematika és a műfajok közti ugrások dinamizmusa teszi egyedivé és különlegessé.
„Nem vagyok biztos benne, hogy valaha odafigyelt a világ a költőkre. A népet nem az értelmiség vezeti. A jövőről prófétálni nem tudok, legfeljebb versben összefoglalok valamit, amit megélek és megérzek. Az biztos, hogy kevesebbet olvasnak az emberek, sőt, alig olvasnak. Ma sokkal gyorsabb iramban fejlődik a világ, mint Gutenberg idejében, és az a furcsa helyzet állhat elő, hogy a számítógép miatt a könyvek lassan fölöslegessé válnak. Én is megtanultam: ha valamit akarok, megnézem a világhálón, mert ma már szinte minden rajta van. Mert a számítástechnika arra is jó, hogy megteremtsük a hazát a magasban. Ahogy Illyés Gyula írta: »Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni – bátrabb új hont a múlt időkben fürkészni, mint a jövendőben?«” – mondta nemrég lapunknak.
Kányádi Sándor 85 éves. Mindannyiunk nyereségeként.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!