
Az idegenvezetők kedvence a Mini Erdély Park is, ahol kicsiben megtekinthető Erdély épített öröksége
Fotó: Erdély Bálint Előd
A turistacsoporttól függ, hogy a mérhetetlenül gazdag Székelyföldet vagy annak csak egy szeletét ismerik-e meg – fogalmazott Bokor Judith idegenvezető az Erdélyi Naplónak. A székelyudvarhelyi szakemberrel az idegenvezetők világnapja alkalmából beszélgettünk szakmáról és kihívásokról.
2025. február 23., 20:362025. február 23., 20:36
2025. február 24., 11:152025. február 24., 11:15
Ha idegenvezetőkre gondolunk, akkor lehet, hogy egy filmből ismert személy jut eszünkbe, vagy saját, csoportos kirándulós élményünket elevenítjük fel. Biztos, hogy mindannyian találkoztunk már velük, lehet, hogy épp egyforma pólóba öltözött külföldieket igazgattak, vagy buszos kirándulókat kísértek a kolozsvári Mátyás szobor, a marosvásárhelyi vár vagy a csíksomlyói kegytemplom környékén. Február 21-én az idegenvezetők világnapját ünnepeltük, érdemes behatóbban foglalkozni velük.
A marosvásárhelyi Kádár Botondtól megtudtuk, hogy törvény szabályozza az idegenvezetők munkáját és hivatalosan csak képesítéssel rendelkező személyek vezethetnek, kalauzolhatnak csoportokat, turistákat. Most már magyar nyelven is le lehet képesítést szerezni: márciusban Marosvásárhelyen is indul egy ilyen jellegű képzés, és akik sikeresen elvégzik, a szakminisztériumtól igényelhetik a kitűzőt és az akkreditációt. E nélkül törvénytelen csoportokat kísérni: 2024. január elsejétől a turisztikai rendőrség ellenőrizheti azokat, akik turistacsoportot vezetnek. Minden ország külön szervez képzéseket és csak az ott akkreditált idegenvezetők gyakorolhatják a szakmát.
Van, aki szerződést köt turisztikai irodákkal, ami azzal jár, hogy évente több hónapot utaznia kell. De vannak, akik egyénileg próbálnak boldogulni: kulturális vagy más intézményeknél dolgoznak és szabadidejükben vállalnak idegenvezetés. Marosvásárhelyen, Maros megyében több képzett idegenvezető dolgozik, akik a helyi látnivalókat népszerűsítik, igazi nagykövetei a városnak, a térségnek, és arra törekszenek, hogy mindenkivel megtalálják a közös hangot.
A Székelyföldet bemutató idegenvezetők nem hagyják ki a marosvásárhelyi Kultúrpalotát sem
Fotó: Haáz Vince
A Székelyudvarhelyen élő Bokor Judith immár 17 éve idegenvezetőként dolgozik. Mosolyogva meséli, hogy megkeresésünk után nézte meg az igazolványát és akkor tudatosult benne, hogy 2008. február 21-én, az idegenvezetők világnapján kapta meg az igazolványát, amivel csoportokat kalauzolhat. 2003 környékén földrajzszakos tanárnak készült, amikor felkérték, hogy ugorjon be helyettesíteni egy lebetegedett idegenvezetőt. Akkor a csoportnak először földrajzilag tájolta be, hogy hol vannak, majd a történelemről, irodalomról, néprajzról beszélt. Miután felkérése lejárt, a csoportvezetők visszajeleztek az irodának, hogy a következő alkalomkor is őt szeretnék.
Judithtól megtudtuk, hogy korábban Bukarestből jöttek a tanárok Segesvárra és ott kellett vizsgázni. A vizsgán a szakmában vén rókának számító vizsgáztató tanárnak sorolta, mi mindent kell tudjon az idegenvezető, az anyanyelvén tökéletesen kell beszéljen, idegen szavak használata nélkül, de ismernie kell idegen nyelveket is, ezenkívül legyen kedves, megértő és leleményes.
„Igaza volt, hiszen megtörtént, hogy valaki 2 napig félrehúzódott a kirándulás alatt, alig szólt a többiekhez. Nehezen tudtam elmondatni vele, hogy nem magányos és befele forduló, csak elesett és elrepedt a csuklója, dagad, de erről nem mert szólni. A csíkszeredai kórházba kötöttünk ki vele. Vagy amikor egy szlovák bácsi gyógyszer nélkül maradt és a segesvári román patikustól kértünk segítséget. De amikor a patikus kikereste az alapanyagot és egy itt kapható gyógyszert adott neki, a bácsit meg kellett győzzük, hogy a gyógyszer jó, csak más az neve" – sorolja Judit a különböző élethelyzetekben történő helytállást néha jó pszichológusként. Hozzáteszi, idegenvezetői kérés, hogy ne kelljen kórházba, rendőrségre és nagykövetségre menni.
Érdemes betérni a Kultúrpalotába
Fotó: Haáz Vince
Judith arról is beszél, hogy 24 szempontból mutatja be Erdélyt: mesél a földrajzi adottságokról, a történelméről, iparról, mezőgazdaságról, színházról, irodalomról, oktatásról, a magyar, román, szász, zsidó, örmény kultúráról. A zenevilág kapcsán például azt is illik tudni, hogy az EMeRTon-díjas magyar zeneszerző, Bágya András itt született Erdélyben és egyik legsikeresebb tanítványa Máthé Péter volt.
Erdélyhez tartozik a méhészet, borászat, gasztronómia. „Lehet olyan felkérés, hogy a csoport az ásványokat akarja megismerni. Akkor kezdjük Nagybányán az ásványmúzeumnál és Székelyföldre elhozzuk őket az aragonit múzeumba, a sóbányába, a rákosi bazaltoszlopokhoz, vagy az andezitbányába Gyergyó peremére, mindent megmutatunk. Lehet felkérés, hogy a bunkerek, régi orgonák, harangok érdeklik a csoportot vagy csak a vízimalmok, a lovastúrák” – sorolja.
Vannak csoportok, akik a bőséges kínálatot szeretik, akiknek a turisztikai iroda olyan ajánlatot állít össze, hogy naponta akár 11 helyet is megnéznek. De van, amikor tematikus kirándulásokra kerül sor. Az sem ritka, hogy önkormányzatok vagy kulturális felelősök szervezik egy-egy faluközösségnek vagy tánccsoportnak, és akkor inkább arra fektetik a hangsúlyt, hogy több legyen a szabadidő, nyugodtan lessen pihenni, kávézni, beszélgetni, közösséget erősíteni.
Megtörtént, hogy Nagyszebenben egy csoportnak németül beszélt az erdélyi szász kultúráról: nagyon érdeklődőek voltak és értékelték, hogy az ő csoportvezetőjükkel ellentétben, aki angolul beszélt, Judit a legjobb tudása szerint németül tájékoztatta a turistákat.
Nem mindegy, hogy a kirándulók között van-e egy-egy szakember: történész, képzőművész, hiszen akkor rá jobban oda kell figyelni, az érdeklődési területének megfelelő, érdekesebb tudnivalókat is át kell adni. Bokor Judith elmondta, hogy egyre gyakrabban jönnek Erdélybe, Székelyföldre kisebb csoportok gasztrotúrára.
Nagy csáberő a helyi gasztronómia
Fotó: Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem (USAMV)
Beszélgetőtársam szerint fontos lenne, hogy kormányszinten, a minisztériumok szintjén, de helyileg is jobban odafigyeljenek a turizmusra, a szolgáltatásokra. Igaz, hogy kastélyokat újítanak fel, szállodákat, repülőtereket építenek, de nincsenek megfelelő szakemberek. „Nyáron fiatalokat alkalmaznak, de fel kellene készíteni őket, hogy emberekkel, pénzzel, élelemmel fognak dolgozni, mindent tudniuk kellene erről. Kevés felkészült, jól képzett szakember van, amit állandóan megtapasztalunk.”
Bokor Judith elmondta, hogy Székelyföldön hét kövér hónap alatt állandóan van idegenvezetőként munka. Idén például április elején kezd és októberig van betáblázva, és úgy értékeli, ez nem a legszerencsésebb év. Arról is beszél, hogy az idegenvezetés inkább egy férfias szakma, hiszen a nők csak akkor tudnak több hónapot távol lenni otthonuktól, családjuktól, ha gyermekeik már nagyok, vagy nem vállalnak gyereket.
Megkérdeztük, hogy a digitalizáció és technika miatt változik-e az idegenvezetők feladata. Judith elmondta, hogy a turisták ma könnyebben hozzáférnek az információkhoz, a QR-kódot leolvassák és nem kell a kolozsvári Szent Mihály templomról húsz mondatot elmondani, mert azt már elolvasták. Ezért
Azt is megtörténik, hogy a tájékozott turista tudálékossá válik és azt kéri, hogy az útvonaltól 17 kilométerre levő látnivalót, érdekességet is nézzék meg, ami nem volt benne a tervben. Nem érti meg vagy csak nehezen, hogy ezt a távot oda-vissza kell megtenni egy kis faluba, kis utcákon, nagy autóbusszal, felborítva a programot.
Judit szerint azt sem szabad elfelejteni, hogy az egyre tájékozottabb turisták elvárják, hogy a betervezett programok közül mindeniken részt vegyenek, mindent kipipáljanak. Egyszer kimaradt egy borszéki kitérő, mert lerobban az autóbusz. Az egyik elégedetlen turistának az utazási iroda békítésképp felajánlotta, hogy a következő útjánál tíz százalékos kedvezményt ad. Az érintett egy izraeli utat választott.
Vendégváró finomságok
Fotó: Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem (USAMV)
Bokor Judith arról mesél, hogy Székelyföld mérhetetlenül gazdag, és minden szegletében van épített örökség, természeti szépség és helyi sajátosság. Az ezekhez kötődő helyi eseményeket, fesztiválokat azonban ritkán tudja beilleszteni a programba. A turisztikai irodáknak ugyanis novemberben kell leküldeni, hogy milyen programokat ajánlanak a kirándulóknak. De a polgármesteri hivatalok csak februárban, a költségvetés elfogadása után véglegesítik programjaikat, csak akkor derül ki, hogy egy-egy fesztivált, ünnepet meg tudnak-e tartani? Ezért ritkán vagy egyáltalán nem tudnak turistákat vinni egy-egy rendezvényre. Esetleg, ha a környéken járnak és van idejük, betérnek velük.
Vezetnek és kalauzolnak
1985. február 21-én alakult meg az Idegenvezetők Világszövetsége, ehhez köthető a világnap megünneplése is. Az idegenvezető elnevezése a francia eredetű guide szóból ered, amely magyarul kalauzt jelent. A történészek szerint az idegenvezetés évezredek óta létezik, egyidős a turizmussal. Az utazás már az ókori Római Birodalomban is fejlett volt: figyelmet fordítottak arra, hogy a városokat meglátogató idegenek szakszerű vezetésben részesüljenek. A látnivalók, nevezetességek bemutatására exegétákat (magyarázókat), periegétákat (előadókat) alkalmaztak, akik hivatásszerűen foglalkoznak a látogatókkal, írásbeli és szóbeli tájékoztatást nyújtva. Angliában I. Erzsébet királynő ötlete nyomán a társadalom tehetősebb rétege Grand Tours-ra, a kontinens felfedezésére indult. Egy-egy út évekig is eltartathatott. A szervezett turizmus a 19. század közepére tehető. Az angliai Thomas Cook 1841-ben utazást szervezett Leicester és Loughborough között. Az utazás sikerén felbuzdulva 1845-ben saját utazási irodát alapított. Sikerének titka a pontos szervezésben és az idegenvezetőkben rejlett. Az utazási irodák és társaságok felismerték az idegenvezetők jelentőségét. Jelenleg a turizmus a világgazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata és ehhez jelentősen hozzájárulnak az idegenvezetők is.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!