Egészségbiztosítási kártya: mire jó és mire nem?

Dr. Soós Szabó Klára

A beharangozott február elsejei rendszerindítás úgy tűnik elmarad, ám – a jelenlegi hírek szerint – hónapokon belül így is érvénybe lépnek az egészségbiztosítási kártyák Romániában. Minden, amit tudni kell az új azonosító eszközről.

Hamarosan érvénybe lép az egészségügyi biztosítási rendszeren belül a biztosítási kártya használata. Ennek értelmében mindazok a személyek, akik betöltötték a 18. életévüket és van egészségügyi biztosításuk, ilyen kártyával kell rendelkezzenek, ha a rendszer szolgáltatásait igénybe akarják venni. Ennek oka, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár (CAS) csak a kártya használata esetén fogja elszámolni a szolgáltatásokat. A kártyákat minden biztosított személynek postán meg kellett volna kapnia. Azok, akik biztosan tudják, hogy biztosítottak és mégsem kapták meg kártyájukat, jobb, ha minél hamarabb az Egészségbiztosítási Pénztárhoz fordulnak, hogy tisztázzák helyzetüket.

Célok és céltalanságok

A kártya egyik fő célja az volna, hogy azonosítsa biztosított tulajdonosát. Ez már csak azért sem fog maradéktalanul teljesülni, mert a kártyákat a pénztár pontatlan adatbázisa alapján állították ki. Vagyis lehetnek olyan személyek, akik biztosítottak, mégsem kaptak kártyát, és olyanok is, akik bár hozzájutnak, kiderül majd, hogy a valóságban nem számítanak biztosítottnak. A kártya másik célja, hogy a biztosítópénztár rajta keresztül ellenőrizze a szolgáltatások elszámolását és így kizárhassa a fiktív tételeket. Ami a háziorvosi rendszert illeti, a kártya ezen a területen sem hoz javulást, mert a háziorvosi hálózat számára egy évre egy fix összeget utalnak a szolgáltatások kifizetésére. Ezt a meghatározott összeget a biztosító annyi fele osztja, ahány egészségügyi szolgáltatást jelentettek a háziorvosok, és így állapítják meg egy szolgáltatás végső értékét. Ha kevesebb szolgáltatást jelentettek, akkor az összeg kevesebb részre oszlott, így például egy konzultáció drágább. Ha többet jelentettek, olcsóbb. Ha a háziorvos több szolgáltatást jelentene a reálisnál, csak azt érné el vele, hogy azok értéke tovább csökkenne, ez viszont nem érintené a biztosító költségvetését. Ezt a logikát követve egyébként egy háziorvos minél többet dolgozik, annál kevesebbet keres… Az egészségügyi rendszerben feltehetően inkább a közbeszerzések alkalmával tűnnek el összegek. Gondoljunk csak arra, hogy az egészségbiztosítási kártyák előállítása valamiért a piaci ár többszörösébe került.

A kártya létezéséből és használatából a páciensnek semmi haszna nem származik, és a szolgáltatóknak – köztük a háziorvosnak – sem. Egyedül az egészségbiztosítási pénztár nyerhet rajta. Online egészségügyi rendszerhez és egyértelmű azonosításhoz ugyanis nem feltétlen lenne szükséges a kártya.

Adatok a semmibe

A kártya PIN kódja elvileg az egyértelmű azonosítást szolgálja. Más országokban az egészségügyi kártya nincs kódhoz kötve, ezt a megkötést nálunk a háziorvosok tiltakozása ellenére vezették be. A tiltakozás alapja az volt, hogy a számsor eleve kizár bizonyos kategóriákat a rendszer használatából. Gondolok itt a memóriazavarral rendelkező betegekre, Alzheimer-kórosokra, eszméletlen vagy súlyos beteg emberekre. Ők nem tudják használni a kódot, ezért annak használata nem méltányos, akadályozza a szolgáltatáshoz való hozzáférés lehetőségét. Sürgősségek esetében, ha eszméletlen a beteg, elméletileg eltekintenek majd a kártya használatától. Akinek viszont nincs kártyája, vagy nem tudja a kódját – amit egyébként a páciens maga választhat az alapbeállítású négy nullát megváltoztatva –, akkor nem szolgálhatjuk ki a biztosítási rendszeren belül, vagyis nem kaphat ártámogatott receptet, ártámogatott küldőpapírt, és a szolgáltatást is ki kell fizetnie. Aki megkapta a kártyáját, az egyúttal egy tájékoztatót is kézhez kapott. Eszerint a biztosított kérheti, hogy vércsoportja, krónikus betegségei, szervdonori állásfoglalása szerepeljen a kártyáján. Ezeknek az adatoknak a kártyára vezetése teljesen értelmetlen, fölösleges időtöltés, csupán a bürokrácia szaporítása. Először is a vércsoport feltüntetése a kártyán azért nem bír semmilyen jelentőséggel, mert amennyiben vérátömlesztésre lenne szükség, minden felelős orvos másodpercek alatt elvégezhető gyorsteszt alapján azonosítja a vércsoportot. Ez axióma a medicinában: akárhova legyen a vércsoport felírva, vezetve, tetoválva, az orvosnak kötelessége vérátömlesztés előtt gyorsteszttel meggyőződni. A krónikus betegségekkel kapcsolatban is fölöslegesnek látszik az adatok kártyán való tárolása, mert már elindult az elektronikus kórlap rendszere. A kártya elégséges lesz a kórlap eléréséhez, utóbbinak nem kell a kártyán is szerepelnie. Ha valaki például cukorbeteg, akkor azt el tudja mondani, de ha valaki eszméletlen, hiába vannak a kártyán krónikus betegségei és azok kezelési módja, PIN kód nélkül úgysem lehet azt elérni.

A szervátültetéssel kapcsolatban is hasonló a helyzet. Csakis agyhalál esetében nyúlnak szervekhez, ekkor pedig megint nincs, aki a kódot beüsse. És a szervkivételekkel foglalkozó orvosok a hozzátartozók beleegyezése nélkül amúgy sem tesznek semmit. Vagyis mindezek az adatok a kártyán csak arra „jók”, hogy az orvos több időt töltsön az adminisztrációval és kevesebbet a betegellátással. Az adatok felvitelét sem a háziorvos, sem a biztosító nem kötelezi, sőt, személyiségi jogainkra hivatkozva meg is tagadhatjuk azt.

Mindezek alapján elmondható, hogy a kártya szerepe az lesz, hogy igazolja: valóban az illető járt az orvosnál, a gyógyszertárban, laboratóriumban és vette igénybe a szolgáltatást. Ama feladata, hogy igazolja a biztosított státust, megkérdőjelezhető, hiszen négy éve halott személynek is postáztak már kártyát. Viszont amint kötelezővé válik használata, mindenki tartsa magánál. Ugyan az első hónapokban még párhuzamosan működik majd a két elszámolási rendszer, ennek lejártával kizárólag csak a kártya leolvasása után juthatnak a rendszer szolgáltatásaihoz a biztosítottak.

Fontos megjegyezni, hogy ha kötelezővé is válik a kártyahasználat, ez nem azt jelenti majd, hogy rohanni kell a háziorvosi rendelőbe aktiválni azt. Így csak azt érnénk el, hogy leállítjuk a gyógyító tevékenységet. Az egészségügyi kártyát aktiválni lehet akár a járóbeteg-rendelőben vagy a kórházban is, a lényeg, hogy az első használatkor, amikor valóban szükségünk van valamilyen egészségügyi ellátásra, sor kerüljön majd erre.