
2015. április 10., 21:222015. április 10., 21:22
Tavasszal virágba borulnak a fák. Köztük is kiemelt helyet foglal el a cseresznye, főleg Japánban, ahol valódi kultusz övezi a cseresznyevirágzást. A békés növény viszont a harcoktól sem áll távol.
Japánban tisztelet és csodálat övezi a cseresznyevirágot, mégis évről-évre felröppen a hír: tiszteletük tárgya nem is igazán az övék. Állítólag „ősi irodalmi források” szerint a japán nemzeti jelképként számon tartott cseresznyevirág valójában kínai eredetű, kínai földről származik. Vagy koreai? Dél-Korea és Kína sem először „vetett szemet” a virágzó fákra. A kínai álláspont szerint a Himalája vidékéről került Japánba a Tang-dinasztia (618-907) idején. Azt a kínaiak is elismerik, hogy ha tőlük is ered a faj, kultusza igazán Japánban teljesedett ki, viszont azt is hangsúlyozzák, hogy az ügy egy ponton sem kapcsolódik Koreához... Az északi féltekén mindenesetre sok területen ismerős faj a cseresznye.
Az amúgy igazán ártatlan és békés cseresznyefavirágért nem csak eredetét tekintve folyik harc: kultusza is kapcsolódott a történelem során véres epizódokhoz. A cseresznyevirágot, japánul szakurát, a japán identitás részének tekintik. A szigetországban össznemzeti hagyomány, hogy tavasszal, a virágzás időszakában családok, barátok, kollégák országszerte a rózsaszín és fehér virágok tengerében, a fák alatt találkoznak, piknikeznek és csodálják a természet adományát. A japánok a virágnéző ünnepségeket, a hanamikat mindenütt megtartják, a cseresznyevirágzás idejétől függően időbeli eltéréssel. Meteorológia szolgálatuk kiemelt figyelemmel követi a virágzás menetét, és pontos adatokat szolgáltat arra vonatkozóan, hogy hol mikor lesz a legszebb a természeti látványosság. A virágzás március végén kezdődik, áprilisban tetőzik, és egyes régiókban május elején ér véget délről északra haladva. Ennek elnevezése szakurazenszen, azaz „cseresznyevirágfront”. Japán legnagyobb cseresznyevirág-néző helye a Mjógi-hegy lábánál levő Szakura no Szato (Cseresznyefalva), ahol több mint ötezer cseresznyefa található.
A hanami, vagyis a csodálat hagyományának kialakulását a Nara-kor (710–794) időszakára teszik. Eredetileg csak a császári udvar privilégiuma volt a gyönyörködés, de a bámész szokás hamar elterjedt a szamurájok között, és az Edo-korra (1603–1868) a közemberek közt is általánossá vált. A szakurafák alatt az emberek esznek, szakét isznak, és jól érzik magukat. Ma a japán iskolák és középületek előtt cseresznyefát találunk, és a kimonóktól az edényekig sok mindent díszít festett változata, zenei, képzőművészeti és irodalmi művek témáját adja.
Az élet mulandó voltát szimbolizálja a tovatűnő szépségű szakura. Talán emiatt kapcsolódott életveszélyes harci helyzetekhez is. A második világháború alatt a jelképet arra használták, hogy felkeltsék a nemzeti érzést és aharci kedvet a lakosságban. De a japán kamikazepilóták is a szakura mulandóságára apelláltak: a szimbólumot ráfestették a repülőikre, és cseresznyeágakat is vittek magukkal a bevetésre. Ezzel hangsúlyozták az élet intenzív és tovatűnő voltát. Az első kamikazeegység neve Yamazakura, azaz vad cseresznyevirág volt. A kormány azt a hitet éltette, hogy az elesett harcosok majd szakuraként születnek újjá. Az öngyilkos pilótákkal ellentétben a világ legidősebb embere, a japán Okava Miszaoa, 117 évet élt meg, múlt szerda reggel hunyt el. Sírjára biztosan került az épp virágzó szakurából is.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!