Turbolya nem csak a mesében van!

Hihetetlen jóérzéssel tölt el a kora tavaszi piac látványa Kolozsváron. Annak ellenére, hogy friss zöldségek még nincsenek, elképesztő mennyiségű friss zöld áru halmozódik a standokon. Friss csalán, medvehagyma, saláta boglárka, laboda. Ha az embernek nincs ideje kirándulni, akkor is olcsón hozzájuthat a tavaszi zöldekhez. Külföldön ezek az áruk igazi különlegességnek számítanak, és pár dekáért kisebb vagyonokat kérnek el.

Nálunk annyira belénk ivódott, hogy ezeket magunk szedjük, hogy a mai napig inkább utazunk egy-két órát a lelőhelyig, de a zsákmányszerzés öröméről képtelenek vagyunk lemondani. Akkor is, ha összességében sokszor többe kerül, mint megvásárolni a csokor medvehagymát vagy salátát. A hagyomány, az hagyomány.

Mi a természet ajándékait mindig elfogadtuk, amit lehetett, gyűjtöttük: teának, fűszernek vagy egyszerűen azért, mert szép, illatos. Több növényről nem is gondoltam, hogy termesztik is, nekem annyira természetes volt, hogy amikor eljön az ideje, elmegyünk, és leszedjük az évi adagot. Már felnőtt voltam, amikor kiderült számomra például, hogy a kömény nem csak vadon terem, boltban is meg lehet vásárolni.

Tavasztól őszig minden évszakhoz kötődött valaminek a szedése, tudtuk, melyiket hol találjuk meg. A boroszlánért a kalotaszegi Riszeg-tetőig kellett elmenni kora tavasszal, közvetlenül a hóvirág-szezon után. Így következtek egymás után: a saláta boglárka, ami csak virágzás előtt volt használható, a különböző gyógyfüvek, a málna, a szamóca, egészen október végéig, november elejéig, amikor szederért utaztunk el.

Ismertük a természetüket, tudtuk, ha egyik évben sok áfonya termett, akkor a következőben hiába keressük. Tudtuk, hova kell menni vad egresért, ami sokkal, de sokkal édesebb, mint a kerti társa.

Megesett az is, hogy bizony lopni kellett. Ilyen volt a komló zsenge termése, amiből nagyon finom leves készült, viszont nem termett szabadon. Tehát kora nyáron át kellett jutni a kerítésen, és titokban szedni egy adagot. Megoldottuk.

Persze voltak olyan növények, amelyek kifogtak rajtunk: az a sombokor, amely miatt először készítettünk somlekvárt – egyszerűen annyira kívánatosan piros volt a rengeteg gyümölcstől, hogy muszáj volt sokat szedni – soha nem termett többé, vagyis csak annyira keveset, hogy egy idő után már nem is kerestük meg.

Voltak közöttük könnyen begyűjthetők, ilyen volt például a menta vagy általában a füvek, szaporátlanok, például a vörös áfonya vagy a kömény, és fájdalmasak, mint amilyen a málna, a csipkebogyó és a szeder.

Turbolyamártás
Hozzávalók (4 személyre): 2 csokor turbolya, 1 ek liszt, 5 deci tejszín, egy evőkanál olaj, cukor, citrom, só
Elkészítés: A turbolyát felaprítjuk, és a forró olajon egy-két perc alatt megfonnyasztjuk. Megszórjuk a liszttel, majd felöntjük tejszínnel, és besűrítjük. Sózzuk, esetleg pici cukorral, citromlével ízesítjük.

Természetesen mindent feldolgoztunk, nem ment kárba semmi. Levesek, főzelékek, saláták, lekvárok, szörpök, savanyúságok készültek a levelekből, termésekből, a gyógynövényeket megszárítottuk, a gombákat lefagyasztottuk.

És persze voltak olyan növények, amelyeket csak az olvasmányaimból ismertem, például a turbolya, borbolya.

A turbolyával néhány éve találkoztam. Ez is olyan növény, amelyet nem érdemes tartósítani, elveszti a zamatát. Frissen jó, tavasszal határozottan üdítő a friss, ánizsos íze. Németországban hagyományos alkotóeleme az öt fűszernövényből készülő, „Grüne Sosse”-nak, azaz zöld mártásnak. Lehet belőle levest készíteni, jómagam tettem már süteménybe is. Leginkább azonban mártásként szeretjük. Húsok, halak kiváló kísérője, de finom párolt murokkal, zellerrel is.