Őszi nyitány pelével

A horvátországi Hvar szigetén fekvő Dol faluban néhány éve minden nyárutón megrendezik a Puhijadát, azaz peleünnepet. Az ősi hagyományt összekötik a turizmus felvirágoztatásával, és olyat kínálnak az odalátogatóknak, amivel ma már szinte sehol máshol nem találkozni Európában. Ilyenkor ugyanis a főmenü a grillezett pele.

A pele nagyon aranyos rágcsáló, erdőkben, ligetekben, kertekben él. Miután nappal alszik, és csak az esti szürkületben kezd mozogni, ritkán lehet vele találkozni. A mókuséhoz hasonló ügyességgel mozog a fákon, faodvakban vagy a gyökerek között ásott üregekben lakik. Beköltözik a madaraknak kitett odúkba is, ezekben készíti el fészkét. A mérsékelt éghajlaton élők téli álmot alszanak. Elsősorban gyümölcsökkel és magvakkal táplálkoznak, fenyőmaggal, dióval, mogyoróval, amelyektől a húsuk valóban rendkívül ízletes.

Dolban a nagy pelét sütik meg tradicionálisan, immár több éve. Roppant büszkék a saját ünnepükre, és nagy elismeréssel tekintenek a hozzájuk csatlakozó idegenre. Az ünnepségen már csak a nyúzott pelékkel találkoznak a vendégek. Az állatokat előtte kilövik, vagy csapdákat állítanak nekik, és úgy szedik össze őket.

Bár a grillezett pele nagyon egyszerűnek tűnik – végy néhány pelét, nyúzd meg, majd tedd a grillrácsra –, a peleevésnek is megvan a maga tudománya. Például minél kövérebb egy pele, annál finomabb. Grillezés közben ugyanis kisül a saját zsírja, ami bevonja, ízesíti magát a húst. Ezért aztán a téli álmukra készülő pelékből lesz igazán finom lakoma: ekkorra hizlalják fel magukat a legjobban. Az, hogy a pelék készülnek a téli álmukra, messziről látszik: ilyenkor ugyanis bokáig lehet járkálni a szétrágott fenyőtobozokban, amelyekből gondosan kieszegetik az értékes és finom magokat.

A peleevés valóban ősi szokás, bebizonyosodott, hogy az ókori rómaiak is előszeretettel fogyasztották. Néhány évvel ezelőtt régészeknek sikerült feltárniuk az ókori Római Birodalom egyik városa, Herculaneum egy háromszintes lakóházát. A házban talált szemét tanulmányozása is bizonyította, hogy a rómaiak már sütöttek pelét. A magyarországi Zalában állítólag néhány évtizeddel ezelőtt is készítettek pele- és mókuspörköltet, az egyik legfinomabb szüreti ebédnek számított.

Furmintos oldalas
Hozzávalók: 4-6 db oldalas (húsos), 2 dl furmint, 6 cikk fokhagyma, só, bors, kevés zsír (olaj)
Elkészítés: A középhőmérsékletű bordákat sózzuk, borsozzuk, kevés zsírban körbepirítjuk. A húsokat tepsibe helyezzük, mellétesszük a fokhagymákat, ráöntjük a bort, lefedjük fóliával. Betesszük a sütőbe, 140 fokon 2,5 órát sütjük. Ekkor levesszük a fóliát, és nagyobb lángon vagy magasabb hőmérsékleten nagyjából 20 perc alatt megpirítjuk a húsokat, miközben a szaft is besűrűsödik. Krumplipürével vagy friss kenyérrel kínáljuk.

Senkit nem biztatnék arra, hogy ezentúl minden ősszel induljon el pelevadászatra, sőt, azt hiszem, azon felnőttek közül, akik gyerekkoruktól nem szoktak hozzá a peleevéshez vagy legalább a gondolatához, csak nagyon kis százalék enné meg szívesen. Ám lassan tényleg itt a különböző őszi ételek ideje. Van még szőlő, must, illetve a nehezebb, borban sült húsokat is bátran készíthetünk. Az alapszabály, hogy csakis olyan bort használjunk sütéshez-főzéshez, amit szívesen meg is innánk. A gyenge minőségű borok nem teszik ízletesebbé a húsokat, márpedig a cél mindenképpen az, hogy valami pluszt adjunk hozzájuk.

A furmintban sült oldalas szolidabb változat, de lehet más borokkal is kísérletezni. Ha szeretik az édesebb húsokat, bátran süssék sárga muskotályban, és tegyenek a tepsibe szőlőt is. Sőt, mustban sütve is nagyon finom lesz, ebben az esetben tegyenek a hús mellé keményebb körtét, almát, birsalmát is.

(egigeropaszuly.blogspot.com)