Családi események lepték el az éttermeket – a kolozsvári Mikó étteremben az újrakezdésről

Sok református gyülekezetben idén tartották meg a tavalyról elmaradt konfirmációt, illetve az ideit. Magyar étteremként hirtelen annyian megkerestek, hogy a templomi ünnepséget követő két-három hétben jutnak csak asztalfoglaláshoz.

– Ez azt jelenti, hogy folyamatosan telt ház van, azaz teljes gőzzel működik a vendéglátás?

– Érdekes jelenség, hogy a két évvel ezelőtti családi események létszámához képest sokkal kisebb csoportok részére foglalnak. Sok idős ember fél elmenni vendéglőbe, de általában az emberek többsége visszafogottabb. A megszokott 50-60-100 fős vagy ennél nagyobb családi események helyett rendszerint 10-20-30-as létszámú foglalásaink vannak, inkább a szűk családi kör jön el egy-egy fontos eseményt megünnepelni. És az is jellemző, hogy több esemény egymásra tevődik.

– Vannak olyanok is, akiknek a korábban lefoglalt családi rendezvényét hosszú hónapok múlva, újra ütemezik?

– Több ilyen esetünk van. Éppen

Azon a hétvégén lett volna az eljegyzési vacsorájuk hatvan személyre, amikor bevezették a teljes lezárást. Akkor elhalaszottuk 2020 nyarára. Júniusban azt mondták, inkább legyen szeptemberben, mert akkorra visszatérnek az emberek a szabadságukról. Mire szeptember végén megtarthatták volna, ismét be kellett zárni az éttermet. Akkor áttettük idén februárra, amiről, persze kiderült, hogy még tombol a koronavírus-járvány. Ennyi halasztás után került át idén júniusra: a tavaly márciusi 60 személyből most jelen lesz 20, akik egy vacsorával megünneplik a polgári és a templomi esküvőt és a keresztelőt is, mert közben megszületett a baba.

A másik nagy gond a 35-40 százalékos élelmiszerdrágulás. 2020 januárjában mintegy tízéves halogatás után korrigáltuk az árainkat, mert sok éven át nem volt semmiféle áremelés. Erre fel másfél év után kéne ismét árat emelni, mert veszteségben fogunk dolgozni. Ami nagyon kényes kérdés, hiszen a kolozsvári éttermek egy része nem profitorientált alapon működik. Vannak jól menő vállalkozók, akik más területekről tartják fenn vendéglőjüket, így az éttermi szolgáltatásuk nem sínyli meg az alapélelmiszerek drágulását. Arra törekednek, hogy vendéglátásuk legalább nullszaldós legyen, mert a profitot más területen termelik meg. Nekünk ehhez a piachoz kell igazódnunk.

– Mennyire szenvedte meg a pandémiát a kolozsvári vendéglátás?

– Keményen megszenvedte:

De azok is nehéz helyzetben vannak, akik túl nagy költségvetésű vendéglátó helyeket tartottak fenn, és a több hónapnyi bevételhiány behéz anyagi helyzetbe sodorta őket. Mindezt súlyosbítja a drágulási hullám, amit azoknak a vendéglőknek is nehéz kigazdálkodniuk, mint a mienk, akik az elmúlt hónapokban teljesen behúztuk a nadrágszíjat, így mindenféle kiadást minimálisra faragtunk. Figyelembe kell venni, hogy az emberek jelentős része a még meglévő tartalékait éli fel. Ha most hirtelen megemelnénk az árakat, nagyon sokan elpártolnának tőlünk. A vendéglátósok túlélése, megmaradása attól függ, hogy ebben az igen nehéz időszakban ki hogyan tudja menedzselni vállalkozását.

– Mennyire nehéz pótolni a hiányzó munkaerőt?

– Amikor három évvel ezelőtt segédszakácsot kerestem sajtóhírdetésekben, gyakorlatilag senki nem jelentkezett. Mostani hirdetésünkre húszan jelentkeztek be, ami jól mutatja, hogy van érdeklődés az állások iránt. A gond viszont az, hogy akik tőlünk elmentek, mind jó szakembnerek voltak, mi neveltük ki őket az évek során.

Akiket alkalmazni tudunk, azt a konyhán és a kiszolgálásban kell kiképezzük. Jó hír viszont, hogy akik jelentkeztek, már két lábbal a földön állnak, és reálisan értékelik tudásukat, illetve azt a fizetést, amit munkájukért adni tudunk. A pandémia előtt ha jött jelentkező az álláshirdetésekre, hatalmas bért kért, anélkül, hogy azt valóban kiérdemelné.