Félkészenlét

Félig elolvasott tanulmány, vagy tán csak negyedig, félgondolat félig megértése, közben telefon, gyors társalgás, pergő, rövid mondatok. Hirtelen munka, tegnapra kell, gyorsan, de mégis jól, veretesen. Félmondat, munkafolyamat, valamelyes megértés, közben telefon, ügyintézés, másolat, szkennelet, hirtelen, most. Idegen nyelven beszélés, hogy is volt az igeidő-egyeztetés feltételes módban, utólag hamar átgondolni kéne, nem, nincs idő, utánanézni sem, legközelebb beszéd közben ismét helytelenül. Vagy nem, szerencse kérdése. Húszéves tudás, hátha előjön.

Nem, nem jön elő, a tegnap olvasott sem mindig jön elő, pedig valakinek elsős lett a gyereke a fészbúkon, valaki másnak most született fia, esetleg lánya, valaki nagyon boldog szüntelen, valaki férjhez ment, valaki sportol, valaki lekvárt befőz, valaki savanyút tesz el, szintén fészbúk. Jajj, kinek a gyereke, és milyen sport és milyen lekvár, szerencse, hogy a boldogság mindenkire jellemző és örök. Különösen a fészbúkon.

Hírzárlat, agyi, csak csorognak át spongyalyukakon az információk: valahol robbantottak, valakik tiltakoztak, valakiket kirúgtak, valakik üléseztek, valakik autonómiát kértek, valakik ismét elvesztették a pert, a kormányban kormányzár van, Kelemen Hunor tiltakozott, valahol esős idő várható, nálunk nem, nemhiába tiltakozott Kelemen, nálunk napsütés, hozzá telefonos időkép-applikáció. Mert a tévés meteó már túl hosszú, közben valamit csinálni kell, mosogatás, rettentő hangos a csap, még drágábbat kellett volna venni, basszus, akkor milyen idő lesz holnap, még jó, hogy van az app, így a guglival sem kell tölteni az időt. Címlapok, leadek, első bekezdések. Izgalmas elemzések, interjúk rohanvást, a szem pásztáz, az agy válogat. Ki tudja mit, ki tudja már, hogy mit. Csak tömören, tömören kell a lényeg. Azonnal.

Valakik mindig enni akarnak, valakiket mindig etetni kell, gyorsfagyasztott zöldség, gyorsfagyasztott hallal, esetleg előfőzött rizs, hirtelen krémlevesek. Kényszerfélórák villanytűzhelyek előtt, félig odairányuló figyelemmel, ó, miért is nincs gyakrabban áramszünet. Nem, nincs áramszünet, feltöltött telefonok, most a főnök, most a szomszéd, most a mama, most az iskola, most a bank – a zöldség, a galád odakap. Igen, odaadjuk, fel fogjuk hívni, be fogjuk fizetni, nem felejtjük el. Hogy mondják románul, hogy kuplungtárcsa? Rá kell keresni, váá, vacakol a net, majd holnap, á, nem jut rá idő, valahogy körülírjuk.

Félig elmondott mondatok, félig megkent vajas kenyerek (ki bírja azt kivárni, míg a hideg vaj megpuhul), félig elolvasott regények, és újabb félig elolvasott regények, vagy csak fellapozottak, vagy csak fellapozni akartak, a végtelenségig. Tömörítetten, előre gombbal megnézett filmek, ezerkétszáz letöltött kép a fényképezőről, egyszer majd hátha jut idő rendszerezni. Nincs idő rendszerezni, mert újabb ezerkétszáz, mindig újabb ezerkétszáz, közben felnő Kisjenő.

Félkész válaszok, gyorsfagyasztott életek, zipelt érzetek közt lesz belőle Nagyjenő.