2013. december 13., 12:152013. december 13., 12:15
Itthon maradtam, mert kívántam az otthont. A fogalmát vagy a lényegét, formáját vagy illatát, hangját vagy sötétjét – nem tudom. Vágyni az otthont sokszor csak annyi, hogy bármiből, bármilyen hangulatban, furcsa életkörülmények vagy lelki fontoskodások nélkül egyszerûen megteremted azt. Egészítsd ki önmagadból, ha csonka a szép – olvastam valahol. De, ki tudja mi ez, ki ez az erő, mi segít ilyenkor?
Így szerettem meg újra az életet én is.
Reggelire megkávéztam az almás kekszekkel és a csendben hulló hópelyhek játékával. Aztán pulykafalatokat készítettem mézes-mustáros mártással; gyöngyözött már az édesanyámízűjófajta paszulylevesem is. Minden, ami otthon van! – követtem magam is a ma oly divatos, kreatív konyha jeligéjét. Behavazott ide az idő a házba, sem autóm, sem más bevásárolt, előre jól megtervezett hétvégi boldogcsaládi-gasztró-összegyüttlét nem volt jelen.
Aztán szép lassan elkezdett növekedni a vágy bennem, hogy süssek valamit! És már forgattam is a hófehér vaníliás porcukorban a kiflicskéket. Havadi kifli, mondta mamám, mikor még élt, mert csak ő tudta katonásra bírni az elpuhult kiflik formátlanságát, mindnyájunk lelkébe ültetve ezzel a mindenkori dolgok érthetetlen, szent rendjét. Csak azt nem tudtam akkor sem pontosan, hogy havasi vagy havadi, vagy vaníliás vagy diós a neve ennek a cukorgombócnak, félholdnak. De kifli volt, szép, szabályos, finom. Ettük is rendesen.
Pergettem én is, hullott a hócukor, hemperegtek pompázva a félholdak, egymásra sorakozva, s kezem valami ritka békével lett tele. Hogy megülnek majd mind az üvegtál ölelésében! S akkor majd megiszom egy pálinkát, és a mamára gondolok. Teljes díszben ültek a kiflik, mint valami hófehér tündérbogyók egy ázott öreg bölcs koponyáján.
Díszben lenni, hócukorban élni, mindig készülni, örömmel várni, lelkesedni, lelkesíteni vágyom. Készüljetek, kis kiflik! De jó, édes Istenem, érezni bársonyát a langymeleg tésztákra olvadó cukornak. De jó szeretni, dióval bélelt, vajas illatú hurkácskák, és nem gondolni semmire, csak érezni, szagolni, kóstolni…
Finomak, lágyak leszünk magunk is, ha langymeleg lélekkel hempergünk az ismert szeretetben, a tiszta hómosta kézben, ölelésben, és felkacagva forgunk, ha angyaljátékunkat megszakítja más, ölelni vágyó hancúrja.
Angyalkodni a hóban, magunkat szerető téli béke.
Tedd magad cukorporrá, ha havazik!
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: hungarikum lett, és egyre többen veszik kézbe. Gyermek- és ifjúsági citeratalálkozón jártunk Maros megyében.
A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munkában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi a rabok számára.
„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.
Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.
A rövid ideig tartó hideghullámot követően szerdától ismét enyhe, csapadékban gazdag időjárás várható, a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 10 fokot. Melegfronti hatásokra kell számítani.
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.
A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac
Csütörtök délután nyílt meg az Apáczai 400 című képzőművészeti kiállítás a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. A tárlat Apáczai Csere János sokoldalú szellemi öröksége előtt tiszteleg, kort&am
szóljon hozzá!