2013. december 13., 12:152013. december 13., 12:15
Itthon maradtam, mert kívántam az otthont. A fogalmát vagy a lényegét, formáját vagy illatát, hangját vagy sötétjét – nem tudom. Vágyni az otthont sokszor csak annyi, hogy bármiből, bármilyen hangulatban, furcsa életkörülmények vagy lelki fontoskodások nélkül egyszerûen megteremted azt. Egészítsd ki önmagadból, ha csonka a szép – olvastam valahol. De, ki tudja mi ez, ki ez az erő, mi segít ilyenkor?
Így szerettem meg újra az életet én is.
Reggelire megkávéztam az almás kekszekkel és a csendben hulló hópelyhek játékával. Aztán pulykafalatokat készítettem mézes-mustáros mártással; gyöngyözött már az édesanyámízűjófajta paszulylevesem is. Minden, ami otthon van! – követtem magam is a ma oly divatos, kreatív konyha jeligéjét. Behavazott ide az idő a házba, sem autóm, sem más bevásárolt, előre jól megtervezett hétvégi boldogcsaládi-gasztró-összegyüttlét nem volt jelen.
Aztán szép lassan elkezdett növekedni a vágy bennem, hogy süssek valamit! És már forgattam is a hófehér vaníliás porcukorban a kiflicskéket. Havadi kifli, mondta mamám, mikor még élt, mert csak ő tudta katonásra bírni az elpuhult kiflik formátlanságát, mindnyájunk lelkébe ültetve ezzel a mindenkori dolgok érthetetlen, szent rendjét. Csak azt nem tudtam akkor sem pontosan, hogy havasi vagy havadi, vagy vaníliás vagy diós a neve ennek a cukorgombócnak, félholdnak. De kifli volt, szép, szabályos, finom. Ettük is rendesen.
Pergettem én is, hullott a hócukor, hemperegtek pompázva a félholdak, egymásra sorakozva, s kezem valami ritka békével lett tele. Hogy megülnek majd mind az üvegtál ölelésében! S akkor majd megiszom egy pálinkát, és a mamára gondolok. Teljes díszben ültek a kiflik, mint valami hófehér tündérbogyók egy ázott öreg bölcs koponyáján.
Díszben lenni, hócukorban élni, mindig készülni, örömmel várni, lelkesedni, lelkesíteni vágyom. Készüljetek, kis kiflik! De jó, édes Istenem, érezni bársonyát a langymeleg tésztákra olvadó cukornak. De jó szeretni, dióval bélelt, vajas illatú hurkácskák, és nem gondolni semmire, csak érezni, szagolni, kóstolni…
Finomak, lágyak leszünk magunk is, ha langymeleg lélekkel hempergünk az ismert szeretetben, a tiszta hómosta kézben, ölelésben, és felkacagva forgunk, ha angyaljátékunkat megszakítja más, ölelni vágyó hancúrja.
Angyalkodni a hóban, magunkat szerető téli béke.
Tedd magad cukorporrá, ha havazik!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!