
Állatvásár 1967-ben az Erdélyi-szigethegységben
Fotó: Bridget Gubbins
A Nagy-Britanniában élő Bridget Gubbins utazó a közelmúltban fotógyűjteményt adott át a kolozsvári Lucian Blaga könyvtárnak 1967-es és az 1990-es években tett látogatásairól az Erdélyi-szigethegység településein. A fotók az eltűnőben levő vidéki életmód értékes dokumentumai, amelyre a brit hölgy székelyföldi családi ismerőse hívta fel szerkesztőségünk figyelmét.
2024. július 28., 20:352024. július 28., 20:35
2024. július 30., 09:402024. július 30., 09:40
Bridget Gubbins brit hölgy 1967-ben járt először kelet-európai országokban, többek között Romániában és Magyarországon. Utazásait számtalan fényképen és egy háromkötetes könyvben örökítette meg Cold War, Warm Hearts (Hideg háború, meleg szívek) címmel. Elsősorban a hagyományos vidéki élet, a mezőgazdaságból élők életformája és boldogulása foglalkoztatta, számos felvétele ma már kordokumentumnak számít.
A Mócvidékről érkező fuvarosok Erdély-szerte kínálták kézműves termékeiket
Fotó: Bridget Gubbins
A Ceaușescu-diktatúra bukása után, az 1990-es években Bridget Gubbins többször is visszatért Romániába, utazásait újabb izgalmas fotósorozatok kísérték. Elsősorban erdélyi látogatásairól készült digitalizált fotógyűjteményét felajánlotta a kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtárnak. Gesztusáról a brit hölgy egy londoni újságcikkben számolt be, amelyet székelyföldi családi barátjuk, Barabás Eszter juttatott el szerkesztőségünknek, ezekkel a sorokkal:
,,Bridget Gubbins családi ismerősöm, aki 1991-ben, két évvel a születésem előtt ismerkedett meg a szüleimmel. Ezután szoros kapcsolat alakult ki a két család között, és azóta is levelezünk és találkozunk, amint alkalom adódik. Bridget-et mindig is nagyon érdekelte a romániai, illetve a kelet-európai élet, úgyhogy nagyon örült, amikor a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem könyvtára elfogadta fotógyűjteményét” – áll a szerkesztőségünknek eljuttatott levélben.
Vásári pillanatkép malacot kínáló gazdákról
Fotó: Bridget Gubbins
Az eseményről íródott angol nyelvű cikkében Bridget Gubbins többek között így fogalmaz: ,,1991 és 2007 között utaztam lovaskocsival, biciklivel vagy gyalog, egyedül vagy néha Rosie nővéremmel.
Patakban ruhát mosó erdélyi asszonyok az 1960-as évek végén
Fotó: Bridget Gubbins
Egy másik esztendőben pásztorokkal és nyájaikkal tettem meg vándorútjukat, miközben a Newminster Abbey szerzeteseinek útját kutattam, amint nyáron a Cheviot dombokhoz vitték a juhokat. Feljegyeztem, ahogy a helyiek meszet készítettek saját, házi meszes kemencéikben, és a szakképzett asztalosok munkáját, akik vásári utazásaik előtt létrákat állítottak elő, hogy árujukat szekereken értékesítsék a síkság településein.”
A legelőről hazatérő tehenek látványa négy évtizeddel ezelőtt Erdély legtöbb falujában még természetes jelenség volt
Fotó: Bridget Gubbins
Beszámolójában Bridget Gubbins arra is kitér, hogy az évek során fényképeit a nagyváradi regionális múzeumban és romániai falvakban is kiállították. ,,Most, hogy a 80. életévemhez közeledem, szeretnék gondoskodni róla, hogy gyűjteményem ne vesszen el. Az eredeti fényképek – amelyek egy része közepes formátumú fekete-fehér, illetve színes fotó –, a Northumberland Archívumban vannak tárolva, Woodhornban, Ashington közelében, Nagy-Britanniában. A teljes digitalizált gyűjtemény immár megtalálható a kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtárban is. Ez a vidéki Románia története, ahogyan azt egy brit nő érzékelte: feljegyzések a kommunizmus és Románia EU-csatlakozása közötti időszakáról.”
Cigánytéglát égető család a kommunizmus éveiben
Fotó: Bridget Gubbins
A kolozsvári egyetemi könyvtár köszönő levele
A kolozsvári Lucian Blaga könyvtár főigazgatója, Valentin Șerdan-Orga egyetemi docens ezekkel a sorokkal köszönte meg a brit fotógyűjteményt:
,,Kedves Bridget Gubbins!
A Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár nevében köszönjük nagylelkű adományait. Megtisztel bennünket kedves gesztusa, amely értékes hozzájárulást jelent fényképgyűjteményünkhöz, különböző erdélyi helyi közösségek életét dokumentálva. A fotók egyedülálló társadalmi és kulturális dokumentumok, amelyek az Erdélyi-szigethegység régió hagyományos életmódját örökítik meg, egy olyan életmódot, amely gyors eltűnőben van. Így nemcsak a szociológusok és antropológusok, hanem a területet kutató történészek számára is felbecsülhetetlen értékű forrást jelentenek majd”.
Vándorló juhász az Érchegységben
Fotó: Bridget Gubbins
Juhaikat legeltető mócvidéki pakulárok
Fotó: Bridget Gubbins
A hatvanas években még sok erdélyi faluban zakatoltak a cséplőgépek
Fotó: Bridget Gubbins
Bivalyfejés. A fekete jószág elsősorban Kalotaszeg falvaiban volt elterjedve
Fotó: Bridget Gubbins
Lepus főutcáján végigvonuló juhnyáj az 1990-es években
Fotó: Bridget Gubbins
A juhtartó gazdák a rendszerváltás után korszerű mezőgépeket is beszerezhettek
Fotó: Bridget Gubbins
Mócvidéki juhászok az 1990-es évek végén
Fotó: Bridget Gubbins
Sajtkészítés hegyvidéki esztenán
Fotó: Bridget Gubbins
Megnyírt juhak egy mócvidéki esztenán
Fotó: Bridget Gubbins
Libanyájat terelő asszony 1967-ben a vidéki Magyarországon
Fotó: Bridget Gubbins
Szarvasmarhafogat egy hortobágyi itatónál
Fotó: Bridget Gubbins
A szürkemarha a Kádár-korszakban is megmaradt a magyar gazda kedvenc jószágának
Fotó: Bridget Gubbins
Csoportkép egy magyarországi termelőszövetkezetben dolgozó asszonyokkal
Fotó: Bridget Gubbins
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!