Megvallani, hogy Jézushoz tartozunk

A passió állomásai:
Krisztus bevonulása Jeruzsálembe, szamárháton.
Krisztus Pilátus előtt.
Kigúnyolják, és tövissel koronázzák.
Vállára veszi a keresztet, majd édesanyjával találkozik.
Elesik a kereszt súlya alatt, aztán Cirenei Simon segít a keresztet vinni.
Veronikával találkozik, aki kendőjével törli meg arcát.
Jézus találkozik a jeruzsálemi asszonyokkal.
Krisztust megfosztják ruháitól, és keresztre feszítik.
Meghal a kereszten, leveszik onnan, és édesanyja karjaiba helyezik.

A misztériumjáték helyszínén beszéltük meg a találkozót. Igazi nagypénteki hangulat volt a marosvásárhelyi Színház téren, a nehéz esőfelhők fenyegetően gyülekeztek, s nyomott hangulatot keltettek. A fiatalok, akik immár negyedik éve vesznek részt a misztériumjátékban, lelkigyakorlatról érkeznek, ahogy ők mondják, a Remeteségből. A helyi Mustármag közösségnek Sóvárad mellett van egy régi tanyája, ezt nevezik Remeteségnek, hiszen ott spártai körülmények között lehet élni: nincs közművesítve, nincs internet, telefon, de még villany sem.

A  katolikus lexikon szerint a misztériumjáték a keresztény vallás misztériumaira épülő, megtérést és bűnbánatot célzó dramatikus, párbeszédes cselekmény. Liturgikus szövegekből és szertartásokból fejlődött ki a középkorban. Tárgyát főként Krisztus életének eseményei, a karácsonyi és húsvéti történet képezi. Bár Székelyföldön több településen rendszeresen előadják a húsvéti misztériumjátékot, a passió Marosvásárhelyen csak négy évvel ezelőtt honosodott meg.

Tankó Levente szentegyházi fiatal a kezdetekről mesél: „otthon találkoztam először a misztériumjátékkal. Ott már többször adták elő, s néhány alkalommal és is szereplője voltam. Felkerültem Marosvásárhelyre egyetemre, fogorvosi szakon tanulok. Késztetést éreztem, hogy Vásárhelyen kezdeményezzem, legyen misztériumjáték. Arra gondoltam, hogy ha Isten rendel mellém társakat, az elképzelést meg tudjuk valósítani. Elkezdtem szervezkedni, s immár negyedik alkalommal társulnak e tervhez a fiatalok. Évről évre több fiatalt mozgósít, idén több mint hatvan személy kapcsolódott be a munkába: a szereplők mellett hangosítók és más önkéntesek is segítenek.”

Erőt kapni a játék során

Orbán Eszter negyedik éve játszik a Passióban, volt siratóasszony, most a néphez  tartozó asszony. „Számunkra ez nem szerepjáték. Az a célunk, hogy az embereknek átadjuk azt, amit mi próbálunk megélni, megérteni. Egyfajta szolgálat, amivel szebbé szeretnénk tenni a többiek húsvétját, ezáltal pedig a miénk is szebb lesz. Évről évre végigmegyünk a keresztúton úgy, hogy én is azt kiáltom, feszítsd meg, feszítsd meg. Mindez bennem is sok érzést kelt: mássá, teljesebbé teszi a húsvétot. Vannak nehézségek is: a próbákat sokszor tehernek éreztem, de az is jó érzés, hogy együtt vagyunk. Nem a magunk kényelmét nézzük, hanem hogy átadjuk mindazt, amit megtapasztaltunk, megéreztünk a misztériumjáték próbái alatt. Előző években a visszajelzésekből tudom, hogy egyeseket a szenvedés ragadott meg, mások a feltámadás örömét érezték meg, s ezzel megerősítette hitüket. Van, akinek a keresztviselés volt a legfontosabb, s  erőt kapott a misztériumjáték megtekintéséből, hogy saját keresztjét, nehézségét jobban tudja elviselni, Jézussal együtt hordozni” – meséli Orbán Eszter, aki arról is beszélt, hogy a misztériumjátékban való részvétel, a közönség elé kiállás egy vívódás és döntés eredménye is, hiszen a fiatalok ezáltal barátaik, ismerőseik, egyetemista társaik előtt felvállalták hitüket, a Krisztushoz tartozás valóságát. S ez nem mindig egyszerű.

A passió erős impulzust jelent

Fazakas Péter Alpár apostolként kezdte, aztán százados lett, idén újra apostolként szerepel a passióban. „Ez elsősorban misztériumjáték, mi nem alakítunk a passióban, nem színházi képességeinket akarjuk megcsillogtatni, hanem gondolatokat, érzéseket szeretnénk ébreszteni a nézőkben. Laikusak vagyunk, s mindazt, amit megértettünk, azt próbáljuk átadni. Margó, az irányítónk színészként abban segít, hogy mire kell figyelnünk, mi legyen a keret. De a lelkületet nekünk kell beleadnunk, ezért ez kicsivel több, mint egy színdarab. Nekem a misztériumjáték megváltoztatja a húsvéthoz való hozzáállásomat. A hathetes nagyböjtben készülünk Krisztus kínszenvedésének, halálának, a megváltásnak megértésére, elfogadására. Ebben az időszakban a passió egy erősebb impulzust jelent számomra, sokkal könnyebb felkészülni így a húsvétra. Nem külső szemlélőként járom végig a keresztutat a templomban, hanem ott vagyok a darabban, a történet élő tagja vagyok, be vagyok vonva az eseményekbe. Át tudom gondolni, hogy most a keresztúti állomásokon mi történik, hogyan zajlik. Van, akinek negatív szerep jut, s annak szemszögéből is át tudja élni a húsvétot. Azt hiszem, ha a virágvasárnapi bemutatón nem lenne senki, csak mi, akkor is megérte gyakorolni, közösen átérezni ezt a misztériumot, hiszen olyan maradandó élményt nyújt, amely egy életre szól.”

A fiatalember szerint a Remeteségben eltöltött lelkigyakorlat is szerves része az előadásnak, de a húsvétra való készülődésnek is, hiszen a nagy csendben, a spártai körülmények között az ember meghallja saját belső hangját, gondolatait, amelyeket a mindennapok zajában ma már képtelenség. „Ott a csendben, a természet és Isten közelségében mindenki kivirul”.

A fiatalok éhezik az igazságot

Nemcsak a hitüket a nagyközönség előtt megvalló fiatalok csatlakoztak a misztériumjátékhoz, hanem Molnár Margit is, akinek színházi végzettsége van, s így szakmai irányítója a misztériumjátéknak. Négy évvel ezelőtt nevelő volt a Szent Imre Kollégiumban, számára izgalmas kihívás volt csatlakozni a fiatalokhoz. Sokat olvasott és tanult a misztériumjátékokról, s kíváncsian állt a fiatalok mellé. Örömmel tapasztalta, hogy évről évre többen csatlakoznak a kezdeményezéshez. „Első évben összesen harmincan voltak, s folyamatosan növekedett a fiatalok száma. Istennek hála, rövid időn belül egész közösséggé formálódtak. A nagyböjti időszakban hetente találkoznak, próbálnak. Többen negyedik éve vesznek részt a műsorban. A szereplők cserélődnek, de van, aki már több éve játssza ugyanazt a szerepet. Mindenkinek igyekszem jó tanáccsal szolgálni. Részemről az a legfontosabb szempont, hogy átéljék a szerepet. Mindig azt mondom nekik, hogy az igazságot kell keresni. Arra kell gondolni, hogy ha akkor én lettem volna ez a szereplő, milyen gondolatok, vágyak, félelmek születtek volna meg, hogyan érintett volna a történet. A próbák alatt felvázoljuk az egész misztériumjátékot, amely az előadás előtti lelkigyakorlaton áll össze. Akkor ugyanis kizárjuk a külvilágot, s csak ezzel foglalkozunk, erre összpontosítunk” – fogalmaz Margó, aki szerint a fiatalokban éhség van az igazságra, ki akarják tölteni a lelkükben levő űrt. Kérdés, találnak-e lehetőséget, hogy találkozzanak Isten igéjével, Krisztussal. Szerinte a misztériumjátékban való részvétel során a fiataloknak alkalmuk van találkozni Jézus igazságával, kegyelmével, szeretetével. A passió nemcsak Jézus szenvedéséről szól, hanem rávezeti a szereplőket és a nézőket is a feltámadás, a megváltás lényegére, hogy megérthessék Jézus szeretetét. Ezt nem kell magyarázni, mert nemcsak a fiatalok érzik meg, hanem a nézők is. „Akik vállalták, hogy részt vesznek a misztériumjátékban, nem maradtak érintetlenül. Bárcsak minél több fiatal megtalálná azt a lehetőséget, azt a helyet, ahol választ kap kérdéseire, megerősödik a hite és találkozik Jézussal.”

Virágvasárnap a passiót több százan nézték meg a Színház téren. Voltak megdöbbent, könnyező arcok, és olyanok is, akik ott is telefonjukat „simogatták”. Hazafele eszembe jutott a fiatalokkal való beszélgetésnek egy gondolata: a misztériumjáték megváltoztatja a húsvétra való  készülődést, közelebb visz az ünnep lényegéhez. Azt hiszem, a nézők közül sokan érezték meg ezt.