Hirdetés

„Köhintettem, s nézem, hogy vért köptem” – Zsók László 56-os háromszéki politikai elítélt meghurcoltatásáról (2.)

elítélt

Elítéltek szenvedéseinek helyszíne. Emeleti folyosó a szamosújvári börtön 3. számú, használaton kívüli pavilonjában

Fotó: Benkő Levente

Tizenhét évesen hat év börtönt kapott, mert nem jelentette fel társait. A Puskás-csoport perében elítélt, ma Sepsiszentgyörgyön élő Zsók László a koncepciós tárgyalásra, a marosvásárhelyi és a szamosújvári börtönben töltött időszakról, a botozásról és a meghurcoltatás egyéni részleteiről is beszélt. Az alábbi, Benkő Levente történész, a Krónika volt munkatársa által készített interjú – amelynek második részét közöljük – a teljes beszélgetés szerkesztett részlete.

-- Külsős szerző --

2026. október 24., 08:402026. október 24., 08:40

2026. október 26., 11:472026. október 26., 11:47

– A Puskás-csoport perében elítélt fiatalembernek következett a tárgyalása...

– Jött a tárgyalás. Az úgy volt, hogy szépen kiöltöztünk. A raktárból elé hozták az ingjeinket, egy szép kék, dupla mandzsettás ing volt, kivasaltuk a nadrágot. Beültettek a dzsipbe. Találkozni egy szempillantásra sem lehetett [az] egy ügyben lévőknek, egyáltalán.

Hirdetés

Ha például a WC-re vittek, a fekete szemüveget, azt fel kellett tenni, ha szembe is jött [valaki], az is fekete szemüveg[gel], a falnak állítottak.

Amikor már vittek tárgyalásra, egy transzportba kerültem Lőrincz János csíkszeredai magyartanárunkkal. Ő egyébként [székely]keresztúri, ott végzett. Hát egy megjegyzése volt röviden, hogy: Miattatok vagyok itt.

elítélt Galéria

Zsók László politikai elítélt: „És akkor a büntetések elkezdődtek. Ez az időszak azért volt veszélyes, mert nem sokkal azelőtt zajlott le az a bizonyos börtönlázadás, amit már sokan elmeséltek”

Fotó: Benkő Levente

A kihallgatási nyilatkozataimban Puskás Attila tanár úron kívül, akivel a fekete füzet hozott össze, senki neve nem említődik, az én egyetlen nyilatkozatomban sem. Nyílt tárgyalás volt. Ott voltak a KISZ (Kommunisták Ifjúsági Szövetsége, korabeli nevén: Ifjúmunkás Szövetség (IMSZ) vezető személyiségek.

Persze, a kihallgató brigád jó bőven, s a szülők; és a szüleimen kívül a nagyszüleim, mert nagybátyám [János László vádlott] idős szülei is ott lehettek.

És érződött a vádló tanúkon, hogy keményen megkényszeríttették [őket].

Egyik vádló tanú kellett legyen Kudelász Gyöngyi, ez Kudelász Ildikónak, a színésznőnek a nővére. Ő volt a magyar szakos tanárnőnk, áldott állapotban. És… senki nem neheztelt rá, hogy valamit mégiscsak mondott, mert kellett valamit mondjon. De nem haragudott rá egyik tanár kolléga sem, a tanárok sem. Ellenben az igazgató, Horváth, ez nagyon megfelelt az akkori elvárásoknak, mondjam így, finoman… Puskás Attila tanár, szeredai tanár korában is nehezen viselte ennek az igazgatónak a modorát, és hát úgy… utánozta is, [mert Horváth] helytelenül beszélt magyarul, „fíjjam”, így, ilyen hangsúllyal beszélt, és általában senkinek nem volt szimpatikus, az biztos.

elítélt Galéria

Kilátás a kápolnára (balra) és az 1. számú pavilon bal szárnyára a szamosújvári törtönnek abból a cellájából, amelyben kirobbant az 1958. június 14-i lázadás

Fotó: Benkő Levente

De ő aztán az elvárásoknak az által felelt meg, hogy többek között bírálta a kultúrcsoport tevékenységét, hogy az nacionalista, soviniszta nem tudom milyen ista volt, és a tanárok, akik ezt segítették, vezették, pártolták és… ilyen helytelen nevelésben részesítettek. Ilyen vádak, hogy: tiltakoztak a szovjet filmek ellen, hogy azt nem érdemes nézni…

És… hát nem tudtak nagy dolgokat [a fejünkre olvasni, de] ilyesmikből szedtek össze annyit, hogy 20 év kényszermunkára elég legyen.

És megköszönték a nyilatkozatát Horváth József tanárnak, igazgatónak, de még az ajtón kifele menet is kiabált, szitkokat szórva a csoportra. Hát így zajlott a [tárgyalás]… Engedélyeztek mindenkinek védőügyvédet. Édesanyámék is fogadtak, odaadták a 300 lejt, az akkor nagy pénz volt. És a védőügyvédekkel is az volt a válasz [a bíró részéről], hogy: Vigyázzon, mit beszél, mert könnyen odakerül. Tehát nem úgy ment, hogy védjük, és akkor minden rendben lesz, nem. Annyi volt, hogy engedélyezték beadni egy csomagot, hogy kapjunk egy kis hazait. És ezzel aztán visszavittek a Securitatéra, s még aznap a marosvásárhelyi börtönbe.

elítélt Galéria

A szamosújvári börtön az örmény temető felől

Fotó: Benkő Levente

– Ki volt a bíró, aki kimondta az ítéletet?

– Macskási Pál. Hát az szabólegényből lett [bíró], ezt mindenki ismerte. A kolozsvári katonai törvényszék szállt ki Marosvásárhelyre és minden alkalommal az ilyen politikai elítéltek ügyében.

– Egy tárgyalás volt, egyetlen tárgyalás?

– Egyetlen tárgyalás volt. Nem hirdették ki az ítéletet, hanem már a cellában voltunk, a tranzitbörtönben. Hat évet kaptam. Átvittek a börtönbe, és azért mosolyodtam el magamat, hogy nagyon sok nehézbörtön-látogatás (értelemszerűen: sokévi nehézbörtön) után az egyik rab azt mondta, hogy: Úgy vágyom egy jó kicsi vidéki börtönre. No, ez volt a jó kicsi vidéki börtön, a marosvásárhelyi börtön. [mosolyogva mondja] Megmondom, miért. Amikor a csomagot beadták, kellett volna a szalonnából enni, ott volt a Ruzsa bácsi. Ezt a Ruzsa bácsit sokan emlegetik, s mondtam neki, hogy: Őrmester úr, legyen szíves, hozzon egy bicskát vagy kést, hogy tudjak [szelni a szalonnából]… S egy ekkora [kenyérvágó] kést hozott, azt mondja: Na, elég lesz-e?

elítélt Galéria

A szamosújvári börtön 1. számú pavilonjának földszinti folyosója. Itt rendeztek vérfürdőt a verőlegények az 1958. június 14-i fogolylázadás elfojtása során: a politikai elítélteket széklábakkal és vasdorongokkal verték agyba-főbe

Fotó: Benkő Levente

Egyébként a besúgásra ott is be voltak rendezkedve, tehát nem csak a Securitatén, a kihallgatások alatt. Rájöttünk, hogy ki a besúgó.

– A börtönben.

– A börtönben. S döntés született, hogy meg kéne régulázni, cellazárás, esti zárás után. És akkor ott a kollégám provokálta, de sehogy sem jött össze, mert közvetlen indíték akkor frissen nem volt semmi, hát hogy kezdjed megverni?... [mosolyogva mondja]. Na, de aztán észrevette, hogy valamire készülünk, s behúzódott a jehovisták csoportja ágyak közi, a gyanúsított, Suciu Ioan. Na, de a végén az lett, hogy a pokrócot a fejire dobtuk, mennyit kaphatott ő egykettőre, valamicskét, de feldühödött. Verte az ajtót, [de] azt nem lehet kinyitni, csak parancsnok jelenlétében. És akkor, kérem szépen, rövid idő után megjelent Biliczi Pál magyar nevű parancsnok, a börtön parancsnoka, falnak állították az egész [társaságot]: Falnak! S akkor Suciu tudta, érezte, hogy kik lehetnek, nem csak székelyek, románok is voltak benne, Puiuék (Alexandru (Puiu) Maier politikai elítélt).

elítélt Galéria

Szigorított zárka a szamosújvári börtön 3. számú, használaton kívüli pavilonjának alagsorában

Fotó: Benkő Levente

A lényeg az, hogy

kivezettek, s a börtön macskaköves utcáira hassal reafektettek, ott Biliczi Pál a nagy csizmájával megdöngette a népet jó keményen,

s akkor egyenként az infermeri[án] a vizsgálóágyra csóré fenékkel oda rea, a huszonötöt reaverték keményen. Utána következett két hét szigorító, ami azt jelentette, hogy minden harmadik nap étel, és akkor matrac nélküli vaspántos ágy az alvásra. Az étel között csak sós víz. De jó volt tanulságnak is: nem lehet a börtönben csak úgy nekiszökni az igazságtételnek, [ilyenről] szó sem lehet! Úgyhogy ez aztán tovább végig jó volt.

Politikai elítélt: gumibottal vertek

– Mivel vertek, gumibottal vagy valami fahusánggal?

– Gumibottal. Tettek rea vizes lepedőt, de kökényfekete lett attól még a [feneked], úgyhogy sem ülni, sem hanyatt feküdni arra nem lehetett. No, hát ez is eltelt, és… ’61 felé voltunk, januárban, nagy volt a nyüzsgés, mozgás, és lehetett érezni, hogy itt valami rendkívüli jön. De nem szoktak senkinek semmit közölni, a lényeg az, hogy

beraktak ponyvás teherautókba, hátul gépfegyveres őrséggel, s kivittek a vásárhelyi állomásra.

Ott pedig nekinyomtak a vagonnak (A teherkocsi nekifarolt a vasúti kocsinak), s bészámoltak. Hát akkor láttam ilyen rabszállító vagont. Középen hosszan pad, külön elkülönítő is volt, veszélyesebb raboknak, egy lyuk a WC-nek. Kívülről postakocsinak látná az ember. Halvány fogalmunk nem volt, hogy ez a rabszállító. Ezzel érkeztünk meg Szamosújvárra, s ugyanolyan módon, teherautókkal beszállítottak a nagy vaskapun belül, ahol a börtönparancsnok fogadott.

elítélt Galéria

Zsók László mindössze 16 éves volt, amikor elkezdődött hosszan tartó meghurcoltatása

Fotó: CNSAS

– Akkor még Goiciu volt a parancsnok?

– Nem, az utána lévő. Most nem jut eszembe, ott egye meg a fene… Ott már látszott rajta, hogy ez aztán már nem vidéki börtön. Hatalmas földszint, cellák mindenfelé, [a] magasban drótháló a folyosókról, hogy odaugorjon, ha ugorni akar a vendég. És akkor következett az egy hónapos karantén, megfigyelő.

Bezsúfoltak oda egy földszinti [cellába], felhívták a figyelmet, hogy ha valakinek van tiltott akármije, tűje, ilyen-olyan…

Kovács Gyula fizika szakos tanár urunk szívére vette a dolgot, s átadta; avval kezdte a gyári munkát, hogy két hét szigorítót kapott ezért. És akkor a büntetések elkezdődtek. Ez az időszak azért volt veszélyes, mert nem sokkal azelőtt zajlott le az a bizonyos börtönlázadás, amit már sokan elmeséltek.

elítélt Galéria

A szamosújvári börtön 1. számú pavilonja az udvarról. A jobboldali szárny legfelső emeleti cellájából robbant ki az 1958. június 14-i, véresen megtorolt fogolylázadás

Fotó: Benkő Levente

– 1958. július 14-én.

– Igen, és hát számos olyan rab volt a kollégánk, akik abban elszenvedték az elszenvedni valót, drasztikusan agyba-főbe verték a népet. A gyári részen, ahol a celláink voltak, deszkapadlós volt a folyosó, és csak úgy engedtek be a gyárból, hogy egyik ujjadon tartottad az ingedet, a másikon a gatyádat, és meztelen, csórén végig tapogatta, s úgy mentél be. Reggel a kijövetel: a valamikori kápolnában gyűltünk össze, annak volt egy erkélye, szóval ottan a hideg télben összebújva ott melengettünk, de mindig késleltetődött az új számolás, a váltás satöbbi. Berontott az őr, s akkor aztán duvadt azon a keskeny ajtón, ahogy csak tudott mindenki, a számolásra, ki az udvarra meg a reggelihez,

s engem úgy kapott el a hatalmas csizmájával, hogy a keresztcsontomba teljes [erővel] belerúgott. Azt gondoltam, széttörött az egész keresztcsontom…

elítélt Galéria

Halálos ítéletek és végrehajtásuk iratai a szamosújvári börtön múzeumában

Fotó: Benkő Levente

Na, ez volt az én verésem a 25 [bot] után. A karantén letelte után, fogadott Mihalcea. Ez egy gyűlöletes alak volt, a gyár parancsnoka; ő vette számba az új munkaerőt, s ő döntötte el, hogy hol kell erősíteni a gyárban. 60-an voltunk, és az volt az első kérdés, hogy:

  • Mi voltál a civil életben?
  • Mondta, hogy: Tanár.
  • Elküldte az anyjába: Csak kalácsot ettél egész életedben! Félre!

Sor került Vajna Lajos valódi asztalosmesterre, akinek Udvarhelyen saját, privát, jól menő asztalos üzeme volt. És akkor azt mondta [Mihalcea]: Te leszel a váltásvezető. Én is sorra kerültem, s lévén, hogy apámnál én már jól el tudtam igazodni a szerszámokkal, azt kérdezte, hogy: Da’ tu? (Há’ te? – románul). Mondtam, hogy: Tâmplar (Asztalos – románul). Gondolta, levizsgáztat, ott volt az ajtó, s azt mondja: Az mi? S mondom, hogy: Tăblia ușii (Ajtólap – románul). Hát hogy van ottan [az illesztés]? Mondom, hogy: Nut și feder (Nut és féder – románul).

elítélt Galéria

Az 1. számú pavilon főkapuja a szamosújvári börtönben

Fotó: Benkő Levente

Ez úgy megfogta, hogy azt mondja: Hát ez szaki, ember, ez szaki! Mikor bementünk a gyárba, Vajda Lajosnak azt mondta, hogy: Na, itt van. Fényező[műhely] volt, kemény szeszgőz, mindenki fekete volt, mert éppen akkor kökényfekete bútort, mint a zongora, olyant kellett fényezni, s azt mondta Vajdának, hogy: Și dă-i și lui câțiva oameni! (Adj neki is néhány embert! – románul) Akkor ijedtem meg, hogy állj meg, ember, mi leszek én itt?! Mondtam neki, hogy: Kapitány úr… ott már nem lehetett elvtárs, kapitány úr, én a fehér munkát… fenyőből, minden…

Ezeket magyarázkodtam, amire elküldött anyámba: Du-te-n p… mătii! (Menj az anyád p...ba! – románul) S akkor aztán én is fényeztem úgy, mint a többi.

Egyébként Pintea mester volt egy… szadista, nagyon meg akart felelni, de nagyon. Miből áll ez a fényezés? Elsősorban bükkfa furnéros lapok, tehát szekrényajtó, szekrényoldal stb., románul piatra ponce (Piatra ponce – habkő, horzsakő, románul. Vulkáni eredetű, nagyon pórusos kőzet), tehát habkövet [kellett] szórni a pórusokba. És akkor ott volt kéznél a politúr, amelynek az alapanyagja a faszesz és a serlakk, feloldva. A lényeg az volt, hogy addig frekálni ( A freca – súrolni, románul) ezt a felületet, amíg kezd betelni a pórus, és kezd egy hártyika kiképződni, amiből aztán fény lesz. Pintea azt mondta biztatásul: Freacă roată-roată și apăsat, până când scuipi sânge, futu-ți curpa mătii! (Nyomd oda rendesen, és súrold, körbe-körbe, amíg vért köpsz, baszom az anyádat! – románul).

Tehát ez volt a biztatás. És hát égette a kezet is, és a végső művelet az volt, hogy a labdába, ami a tampon, abba a fekete negrozin színezéket kellett tölteni, s azzal tovább feltölteni a pórusokat mindaddig, amíg nem lesz átlátszó, tiszta kökényfekete, mint a zongora.

elítélt Galéria

A szigorított zárka felé vezető lépcső a szamosújvári börtön 3. számú, használaton kívüli pavilonjában

Fotó: Benkő Levente

Annyira égette a kezet, hogy a sorban álláskor az volt a szórakozás, hogy mindenki szedegette a leégett bőrt a tenyeriből.

Szóval izzadságos, kemény munka volt, ezt csináltam… hát egy jó évig. Kegyes mester volt a fényezőnél, és egy adott pillanatban gondoltam, szólok neki. Magyarul beszélgettünk, mondtam: Mester úr, nekem jól áll a szerszám a kezemben, a túlsó műhelyben van az állító-szerelő, nem tenne oda átal engemet? Áttett, úgyhogy onnan is szabadultam. Még volt egy baj velem. Az egyik este még a számolás tartott, köhintettem, s nézem, hogy vért köptem. Hát nagyon megijedtem, s lefeküdtem, s ott csendben hallgatkoztam. Reggel jelentették, hogy ne, mi van, volt egy ilyen infermeria (egészségügyi szoba, kezelő, románul), és odakerültem. Kaját, jobbacskát, s valami gyógyszert [adtak], s ott csendben hallgatkoztam. Amikor visszaparancsoltak a gyárba, felmentettek, hogy a nehéz szekrényeket, amiket át kellett a csomagolóba vinni, azt én ne kelljen cipeljem. A mérgező hatása a szeszeknek megvolt, és naponta adtak egy csupor tejet a fényező embereknek. S amikor haladt át előttem a veder tejjel a rab, s mellette Kegyes mester, azt mondta: Dă-i și lui ăsta o cană! (Adj ennek is egy csuporral! – románul). Tehát ilyesmi is volt.

És aztán… hát helyrejöttem. Bíró Benjáminnak hívták azt a csíkszentdomokosi diákot, aki Józsa Csabával volt egyszerre elítélve. Letelt a három éve Bíró Béninek, hazament, s felkereste [a] szüleimet, és mondta, hogy: Legyenek nyugodtak [enyhén megremeg a hangja], jól van, és a fényezőben dolgozik. S azt mondta édesapám, mint asztalos, anyámnak, hogy: Te Idus, hát, ha ők fényezőben dolgoznak, ott télen is fűteni kell, ott meleg van, hát ott ki lehet bírni… Egy ebédidő után megjelent egy őr, s azt kérdezte, hogy mennyire vagyok ítélve? S mondtam, hogy mennyire, s mennyit telt le. Az mondta, hogy adjam át a szerszámokat, borotválkozzak meg. S mondtam, hogy: Én nem tudok borotválkozni, engemet úgy borotváltak… én itt kezdtem borotválkozni.

Na jó, azt mondja, elhozom Oneát, a gyár borbélyát, de pofa bé! Amíg ő elment a borbélyért, engem felvittek a raktárba, a régi börtönszakaszra, a függönyt elhúzták, s kilökték a csomagomat. S a cetlin azt írta, hogy: „S-a liberat” (Szabadult – románul).

Közben a borotválkozás ment, mikor arrább lépett az őr, mondom [a borbélynak], hogy: Mondaná meg Vorzsáknak, hogy én hazamentem, de ne ma mondja, csak holnap! Nem bíztam a dologban. Egy kolozsvári szabaduló öreggel, aki menni sem tudott, felvittek másnap reggel az irodára, megkérdezték, hogy hova utazom. Én mondtam, hogy Csíkszeredába. Kivittek a városi milíciára, s ott állították ki a szabaduló levelet, azzal a meghagyásos aláírattatással, hogy ami itten történt, [amit] hallottál, láttál, soha semmi[t el nem mondhatsz], mert a büntetés jár… És akkor kérem szépen, azt is le tudtam mérni, hogy milyen a hangulat a szamosújvári civil életben. Ahogy láttak minket egy ilyen szegényes zsákocskával az egyik ujjamon, s az öreget a karomon, s ott döcögtünk, hát ez nem kellett nagy tudomány Szamosújváron, hogy ez mi… S egy fiatal hölgy egy fagylalttal átjött, s átadta, én az öregnek adtam.

elítélt Galéria

A szamosújvári börtön 1. számú pavilonjának részlete az udvarról

Fotó: Benkő Levente

A vonatig várnom kellett, a kolozsvárit felsegítettem, én pedig kimentem az állomás szélén egy nyílt vízcsaphoz, s nekiálltam egy kis mosakodásnak. Amíg a fejemet felvettem… ez már ősz volt… szőlővel meg volt töltve a teteje a vízcsapnak, a beton teteje. S gondoltam, hogy Karcfalvában szállok le, s szépen hazagyalogolgattam. Szembejött a szomszéd néni, s mondtam, hogy szólna be, hogy látott engem, szóval, hogy készítse elé egy cseppet… vezesse be a jelenésemet, de hát az még rosszabbat csinált, met akkora sírás, akkora minden…

Apám futólépésben jött… úgy megölelt, hogy mondtam: Jaj, szent Isten, majdnem béroppantotta a… Ez ’62-ben, ősszel… szeptember 7-én volt.

Az első osztálytárs, aki meglátogatott, Zágoni Elemér [volt]. Aztán Laci bátyám, ő három évre volt ítélve, napra letöltötte a Duna-deltában a mocsárvilágban, [őt is] hazaengedték. János Lászlót.

korábban írtuk

Erdély-szerte megemlékezéseket tartanak az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján
Erdély-szerte megemlékezéseket tartanak az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján

A szabadság nevében mottóval emlékeznek meg az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójáról az erdélyi, a partiumi és a bánsági településeken. Összesen 158 rendezvényt tartanak 73 helyszínen.

korábban írtuk

„Isten időzítése, hogy itt vagyok” – Gyurkócza Aranka börtönlelkészt a hite segítette át az 1956-ot követő meghurcoltatásokon
„Isten időzítése, hogy itt vagyok” – Gyurkócza Aranka börtönlelkészt a hite segítette át az 1956-ot követő meghurcoltatásokon

Bár nem vett részt semmilyen szervezkedésben, a forradalom leverését követő kirakatperek során hamis tanúzásra akarták kényszeríteni, és mert nem vallott diáktársai ellen, negyedéven kicsapták a teológiáról. Ami ezután következett, maga volt a borzalom.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. november 09., hétfő

Fejszével estek neki egy erdélyi város napelemparkjának, ócskavasként adták el a zsákmányt

Mintegy kétezer méternyi rézkábelt loptak el egy épülő fogarasi napelemparkból, majd a vezetékek műanyag burkolatát elégetve a fémet egy helyi hulladékgyűjtő telepen értékesítették. A rendőrség három, 15 és 18 év közötti fiatalt gyanúsít a lopással.

Fejszével estek neki egy erdélyi város napelemparkjának, ócskavasként adták el a zsákmányt
Hirdetés
2026. november 09., hétfő

Román politológus: Magyar Péter átrajzolhatja az RMDSZ jövőjét

Az RMDSZ politikai monopóliumának végét és akár Kelemen Hunor leváltását is magával hozhatja a budapesti kormányváltás nyomán megkezdett intézményi átalakítás – véli Sergiu Mișcoiu kolozsvári politológus.

Román politológus: Magyar Péter átrajzolhatja az RMDSZ jövőjét
2026. november 09., hétfő

Csoma Botond: Népszavazás nélkül nem lehet összevonni a községeket

Akár bizalmatlansági indítvánnyal és alkotmánybírósági beadvánnyal is megakadályozná az RMDSZ a közigazgatási reformot, ha a kormány a helyi közösségek akarata és az etnikai szempontok figyelembevétele nélkül vonná össze a településeket.

Csoma Botond: Népszavazás nélkül nem lehet összevonni a községeket
2026. november 09., hétfő

Iskolában pózolt Nagybánya korrupció miatt elítélt expolgármestere, utódja kirúgatná a felelőst

Fejeket követel Doru Dăncuș nagybányai polgármester, miután kiderült: korrupció miatt elítélt, majd feltételesen szabadlábra helyezett elődje egy iskolába látogatott, ahol szerinte imázskampányt folytatott.

Iskolában pózolt Nagybánya korrupció miatt elítélt expolgármestere, utódja kirúgatná a felelőst
Hirdetés
2026. november 09., hétfő

Nem kérnek a bányából: elsöprő eredményt hozott a népszavazás az erdélyi községben

Nemet mondott a bányászati tevékenységre a Szeben megyei Resinár község lakossága: a vasárnap megrendezett népszavazáson urnákhoz járulók 98,43 százalékos arányban utasították el a bányanyitást.

Nem kérnek a bányából: elsöprő eredményt hozott a népszavazás az erdélyi községben
2026. november 09., hétfő

Jogosulatlanul kapott rendőri kíséretet az RMDSZ-es polgármester? Az érintett cáfol és perel

Perrel fenyegetőzik Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti RMDSZ-es polgármestere, miután olyan információk láttak napvilágot, hogy jogosulatlanul vett igénybe rendőri kíséretet.

Jogosulatlanul kapott rendőri kíséretet az RMDSZ-es polgármester? Az érintett cáfol és perel
2026. november 08., vasárnap

Az AUR-ral kapcsolatos bírálatokra reagált Csoma Botond: „az egész úgy kezdődött, hogy a koma visszaütött”

Az RMDSZ soha nem támadta az AUR-t és a román embereket. Mi akkor reagálunk, amikor a magyarellenesek belénk állnak – jelentette ki Csoma Botond, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője a Facebook-oldalán vasárnap este közzétett videós posztban.

Az AUR-ral kapcsolatos bírálatokra reagált Csoma Botond: „az egész úgy kezdődött, hogy a koma visszaütött”
Hirdetés
2026. november 08., vasárnap

Mínusz 10 fok alá süllyedt a hőmérséklet a Székelyföldön

Jóval fagypont alatti hőmérséklet volt vasárnap reggel Székelyföld több településén, a legalacsonyabb hőmérsékletet – mínusz 10,5 fokot – Csíkszeredában mérték.

Mínusz 10 fok alá süllyedt a hőmérséklet a Székelyföldön
2026. november 08., vasárnap

Újabb lendületet kaphat a kolozsvári gyermekkórház építése

Az épülő kolozsvári gyermekkórház körülbelül 200 millió eurós támogatást kap az egészségügyi minisztériumtól; a pénzt jövő év elején fogják elkülöníteni.

Újabb lendületet kaphat a kolozsvári gyermekkórház építése
2026. november 08., vasárnap

Legyen bányászat? Népszavazás a magnéziumbánya miatt tiltakozó erdélyi községben

Vasárnap reggel megkezdődött a helyi konzultatív népszavazás a Szeben megyei Resinár községben arról, engedélyezzenek-e bármilyen bányászati tevékenységet a település közigazgatási területén.

Legyen bányászat? Népszavazás a magnéziumbánya miatt tiltakozó erdélyi községben
Hirdetés
Hirdetés